Amint arról már ugyanitt értesültünk, egy csaknem negyed évszázados olasz diszkósláger új életre kelt önfeledten bulizó német fiatalok jóvoltából. Gigi d’Agostino L’Amour toujours című, kétségtelenül fülbemászó melódiája némileg átköltött szöveggel azóta a nagy népességcserével szembeni fehér ellenállás himnuszává és ebben a renovált változatában minden idők egyik leghallgatottabb popzenei produkciójává vált. Túlzás nélkül állítható, hogy egy igazi kulturális szenzációról van szó. Nem kellett hozzá más, csak az immár ikonikus refrén: Ausländer raus, Ausländer raus, Deutschland den Deutschen, Ausländer raus!

És egész Németország beleremegett. Szó szerint.

A hisztérikus reakciók áradatából arra következtethettünk volna, hogy terrortámadás történt. A kalifátusért való tüntetésekkel ellentétben ez a videó szíven találta Németország nemzetáruló és zsidókollaboráns autokráciáját, amelyből még a legsúlyosabb emberi tragédiák is általában csak vállrándítást váltanak ki. Amikor az áldozatok németek, az elkövetők pedig migránsok, az eseteket szőnyeg alá söprik, mert „nem relevánsak a régión túl” (a német média szokásos bagatellizáló technikája). Ha viszont Németország örökölt bűntudatával és öngyűlöletével lehet valamilyen kapcsolatot teremteni, a mainstream azonnal készen áll egy kiadós németellenes rágalomhadjáratra. A videó főszereplői ellen általános médiahajtóvadászat indult, a bűnügyi hatóságok vizsgálódnak, a Belügyminisztérium a maximálisan kiszabható öt év börtönbüntetést követeli.




Az alpári stílusukról közismert angol bulvárlapok német mutációjának számító Bild milliószor kinyomtatta az arcukat primitív sértésekkel együtt, és más médiumok is követték a példáját, az eset állítólagos „történelmi jelentőségével” indokolva a sajtóbotrányt. Ugyanez a neoPravda egyébként, amely most „nácibotrányt” (Nazi-eklat) emleget, amiért az általa „náci jampecok” (Nazi-Schmösel) gúnynévvel illetett fiatalok énekelték ezt a szerinte „náci dalt” (Nazi-Gesang), szisztematikusan minden sötétbőrű bűnözőt pixelez, függetlenül attól, hogy mennyire volt brutális, amit elkövetett.




A Bild nyomán az Index erősen fajtajellegzetes németországi tudósítója úgy tálalta az esetet, hogy „neonácik” „gyűlölethimnusszá” változtatták a számot, mert „náci jelszavakat” visszhangozva azt énekelték, hogy „Németország a németeké, külföldiek, kifelé”. Mondja ezt akkor, amikor a fajtársai ugyanezt a programot valósítják meg Gázában az egész világ szeme láttára, azzal a lényeges különbséggel, hogy a biblikus legendájuk ellenére Palesztinában ők az idegenek, akik válogatás nélkül gyilkolják az őshonosokat, és ki akarják üldözni őket onnan. A zsidóhücpének egész egyszerűen nincs határa.

A zeneszámnak számtalan jobbnál jobb, poénosabbnál poénosabb feldolgozása született, és vírusként terjed világszerte. Az egyik hivatalos változatát (mert ebből is van több) eddig csaknem 490 millióan látták, és a zsidó kézben lévő YouTube nyilvánvaló okokból eltüntette alóla a megjegyzéseket, mintegy 3 milliót.

Az eredeti verziónak kimondottan művészi feldolgozásai is vannak, például orgonára, szimfonikus zenekarra vagy utcai zenészek szaxofon + hegedű duójára hangszerelve (lásd itt, itt vagy itt).

Éppen a feldolgozások nagy száma miatt a YouTube – egyelőre legalábbis – nem cenzúrázta mindegyik esetében a kommenteket, amelyek egy igencsak érdekes és mindenképpen bíztató globális tendenciáról, konkrétan a nemzeti, a régi, az igazi Németország iránti barátság, tisztelet és szolidaritás nemzeteken és fajokon (!) átívelő hullámáról, valamint a fehér faji egység fontosságának felismeréséről tanúskodnak, amint az alábbi reprezentatív válogatásból is kiderül.










Persze a „művészi” ellenreakció sem maradt el azok részéről, akik az idegenek helyett inkább a „nácikat” szeretnék eltávolítani Németországból. Nincs ünnep ünneprontók nélkül.

Ha esetleg valakinek nem tűnt volna fel, hogy mi bennük a közös…



Mindig a nők, és különösen a fiatal nők voltak a párt legbigottabb tagjai, a szlogenek benyelői, a műkedvelő kémek, a tévhitűség kiszagolói.

Mindenesetre úgy tűnik, hogy valami érik Európában, és remélhetőleg előbb-utóbb végre be is érik. Csak győzzük kivárni!

H. T.

Frissítés: a helyzet fokozódik, jönnek a "kimondhatatlan" dolgok

Mint például a fenti dalocska új refrénje...

A német nemzetbiztonsági hivatal, a Szövetségi Alkotmányvédelmi Hivatal szerint növekszik a "szélsőjobboldali spektrumba sorolható" személyek száma Németországban, írja az MTI.

"Az erőszakorientált jobboldali szélsőségesek számának újbóli növekedését tapasztaljuk" - fogalmazott a 2023-as nemzetbiztonsági jelentés jövő heti publikálása előtt a dpa hírügynökségnek adott interjúban Thomas Haldenwang, a hivatal elnöke.

Haldenwang szerint az utóbbi időben az ebbe a spektrumba tartozók számának növekedését "a szélsőséges struktúrák terjedése" táplálta.

A 2022-es jelentéshez képest 14,5 százalékkal nőtt a "szélsőjobboldali szélsőségesként" megfigyelt személyek száma. Ez az elnök szerint jelentős részben annak köszönhető, hogy Alternatíva Németországért (AfD) pártot megfigyelés alá vette a hivatal.

Az Alkotmányvédelmi Hivatal 2021 márciusában jelentette be először, hogy "szélsőséges tevékenység gyanújával" vizsgálat alá veszi a pártot. "A párton belüli szélsőséges áramlatok megerősödése figyelhető meg" - mondta most Haldenwang. Megállapításuk szerint különösen a keletnémet tartományokban vannak túlnyomórészt olyan magas beosztású funkcionáriusok, akik az úgynevezett "szolidáris-patrióta" táborhoz sorolhatók.

Az úgynevezett "új jobboldal" törekvései arra irányulnak, hogy ideológiájukat a társadalom középpontjába helyezzék, céljuk, hogy "újra kimondhatóvá tegyék azt, ami korábban kimondhatatlan volt" - magyarázta Haldenwang.

Kapcsolódó: Éneklésbűnözés "Német"országban: betiltják az Oktoberfesten a hazafiasra átkölthető slágert