Bakács Tibor Facebook-oldalára írt hosszú levelében tudatta követőivel, hogy hétfőtől a parlament előtt fog éhségsztrájkolni, azt írta: „Nem valamiféle nevetséges Gyurcsány színjáték lesz”.
Úgy fogalmaz bejegyzése elején, hogy jelenleg egy depóban dolgozik 310 ezer forinttért és ez annyira kevés, hogy „általában pirítóst eszem vajjal s parizerrel, hozzá ásványvizet iszom”. Bejegyzésében kitért arra is, korábbi többszázezres büntetése után újra megtalálta a végrehajtás és egy buszjegy miatt 200 ezer forintot követelnek rajta.
Auschwitzban nem volt ilyen éhező zsidó, mint a szalámitolvaj - a Jakab Péter-koszt sem segített (kép: MTI/Beliczay László)
Az iratból nem derül ki, mikor blicceltem, hány éve stb. Még ezt is befizettem, mert azt gondoltam, egyszer úgy is vége lesz. Hát nem. A mai fizetésemből megint levették az egy harmadát – tette hozzá.
Az újságíró leszögezte, az Országháznál éhségsztrájkol hétfőtől, nem fog semmit enni és inni, ameddig nem változtatják meg a bírósági végrehajtási törvényt, mert szerinte az erkölcstelen és aránytalan. „Ha nem, akkor meghalok, s mondom nektek boldogan, mert ez már nem élet, hanem lélekölő nyomorúság” – folytatta.
Nem valamiféle nevetséges Gyurcsány-színjáték lesz – jegyezte meg.
„Valószínűen majd erőszakoskodni fognak velem, esetleg pszichiátriai kezelés alá vetnek, ezt csak azért mondom, mert nagyon hamar beindul a megafon, hogy bebizonyítsa, hogy hülye vagyok, voltam, mindig is. Régi kádári trükk. Tolvajnak tolvaj vagyok, de nem hülye. Nekem, csak elegem van ebből az életből, ahol minden erőmmel dolgozom, hogy fenntartsam magam, létminimum szinten vegetáljak, de erre nem adnak esélyt. Tudom, hogy rengeteg emberrel történik ez ebben a hazában, az ok, extra profit, a mohóság. Kész vagyok a halálra, Isten látja a lelkem” – írta Bakács, hozzátéve: ui: nem veszem fel a telefont, nem érdemes hozzám kijönni, mert addig lelépek Szerbiába.
Egyébként nem muszáj komolyan venni, korábban, 2020 környékén is fenyegetőzött öngyilkossággal Fb-oldalán, akkor így hangzott a sirám:
A példa számomra Simon Weil lesz, aki miután zsidó volt, úgy döntött a háború végén, hogy nem eszik többet, mint a koncentrációs tábor lakói. Hamar éhen halt. Tehát ne írjatok nekem, ne telefonáljatok, nem reagálok semmire, a saját döntésemet képes vagyok végrehajtani.
Frissítés: nahát, mégsem volt képes végrehajtani a saját döntését
Mégis nevetséges Gyurcsány-színjáték lett a dologból, a hosszas magyarázkodásból pedig leginkább az derül ki, hogy egyre jobban elborul a szalámitolvaj agya:
(Kuruc.info - Mandiner nyomán)
Kapcsolódó: