A soron következő lapszemlénk rendhagyó rész. Noha az Új Európából már korábban is többször szemléztünk (lásd az írás legalján), ezúttal úgy döntöttem, hogy egy merőben más témát hozok el a lap repertoárjából, messze sodródva a közélettől. A hasonló témák persze nem idegenek az Új Európától – többször említettem már, hogy korának egyik legszínvonalasabb lapja volt nem csak a saját térfelén, de úgy általában – de az 1944-es év – amely sajnos az utolsó volt a lap történetében, nem mellesleg ez az évfolyam az amúgy is gyéren fellelhető lap legritkább évfolyama – különösen bővelkedett a hasonló írásokban és még inkább eltávolodott az aktuálpolitikától (erre ott voltak nagy választékban más egyéb lapok).
Az Új magyar zene című publicisztika magáért beszél. Ismerteti a magyar komolyzene akkori állapotát, az őrségváltás ideje alatt elért eredményeket, kultúrtörténeti szempontból is értékes forrás.
Az írást Rajter Lajos, a lap egyik munkatársa jegyzi. Ő maga 1906-ban született Bazinban, amikor az még Magyarországhoz tartozott és szó szerint átélte az egész 20. századot, hiszen 2000-ben (!) hunyt el Pozsonyban. Magyarországi karrierjét persze 1945 kettétörte, de a háború után továbbra is aktív karmester és zeneszerző maradt a csehszlovákiai kulturális életben, sőt, egész Európában elismert művész volt.
Az idős Rajter Lajos karnagy, zeneszerző (forrás: Wikipédia)
Írása rengeteg nevet megemlít, ezeket kíváncsiságból mind végigböngésztem. Az esetek többségében elmondható – talán a zeneművészet jó értelemben vett internacionalizmusa miatt, hogy a világháborús vereségünk ellenére az 1945 utáni időszakban is folytathatták tevékenységüket a művészek, elismert szerzők maradtak. Voltak azonban olyanok is, akik antikommunizmusuk miatt nem voltak ennyire szerencsések, számunkra most ők az érdekesebbek.
Az antikommunista Geszler György kiváló zongorista volt (itt karrierje nem a kommunisták, hanem egy sajnálatos baleset miatt szakadt meg 1941-ben), de 1945 után konzervatóriumi tagságát is elvesztette a kommunistáknak „köszönhetően”. Általános iskolában tanított zenét s noha szerzőként is aktív maradt, az államszocializmus nem ismert bocsánatot (ahogy azok sem, akik működtették), így a nyilvános zenei élet tabu volt Geszler számára egészen a rendszerváltoztatásig. 1998 elején hunyt el Budapesten.
Ottó Ferenc József Attila jó barátja volt, a költő számos művét zenésítette meg. Ő rendelte meg az Altató című versét is, a versben szereplő „kis Balázs” Ottó Ferenc húgának a gyermeke. A publicisztikában is szereplő Júlia szép leányt Nyírő József szövegére írta.
Ottó Ferenc és családjának nyughelye Gödöllőn. Gellér Károlyné a férjezett nevén Ottó húga, "kis Balázs" édesanyja (forrás: dka.oszk.hu)
A II. világháborúban amerikai fogságba esett Franciaországban, 1946-ban tért haza a fogolytáborból. 1949-ben az ÁVH letartóztatta népi demokrácia elleni szervezkedés vádjával, életfogytiglanra ítélték, 1956 nyarán kiszabadult. 1966-ban (!) ismét börtönbe került a Pálos Himnusz megzenésítéséért, melyet az ’56-os mártír Gérecz Attila írt. Ottó Ferenc nem élte meg az államszocializmus bukását, 1976-ban elhunyt Gödöllőn. Azon kevés zeneszerzők közé tartozott, akiket a rendszer teljesen ki akart törölni az emlékezetből.
Hajdu Mihály annak ellenére, hogy a Turul Bajtársi Egyesület tiszteletbeli dominusa, valamint a Belső Lipótvárosi Keresztény Társaskör választmányi tagja volt (természetesen mindkét szervezetet azonnal betiltották a második világháborús vereséget követően, Lipótváros és a kereszténység szó ma már sajnos nem igazán passzolnak egymáshoz), folytathatta tevékenységét 1945 után is. 1990-ben hunyt el Budapesten.
Kicsit témát váltva, érdekességképpen, ki az a Liana Pasquali olasz hárfaművésznő, akit Rajter említ? Nos, ő Fiuméban született 1915-ben, amikor a kikötőváros még hazánkhoz tartozott és ő is matuzsálemi kort élt meg, 2010-ben (!) hunyt el Cagliariban, Szardínia szigetén. Férje Lőrinczi László erdélyi magyar író, költő, szerkesztő volt. Utóbbi még később, 2011 decemberében (!) halt meg Settimo San Pietroban, Szardínián, Cagliari megyében. Mindketten aktívak maradtak a háború után is, éltek Romániában, Bukarestben, Pasquali számos európai országban fellépett.
Ezután a Lapszemle rovathoz mérten hosszúra nyúlt bevezető után pedig nem maradt más hátra, mint maga a cikk.
Új magyar zene
Az új magyar zene néhány kiváló képviselőjével találkoztunk az elmúlt évadban. Munkásságával, törekvésével mindegyik a magyar zeneirodalmat igyekszik gazdagítani. Stílusuk különböző, de örömmel állapíthatjuk meg, hogy felszabadulva mestereik befolyásától, egyéni mondanivalójuk is van. Néhány évvel ezelőtt még a népi zene volt szerzőink főforrása, ma azonban már mindinkább saját invenciójukból merítenek. Ez a helyes irány, mert népi zenéink elemeinek állandó felhasználása hangszeres zenénkben is már annyira egymáshoz hasonlóvá tette – mintegy uniformizálta – az új magyar zeneműveket, hogy szerzőiket nem is lehetett egymástól megkülönböztetni. Saját mestereink mellett leginkább a francia zene hatása érezhető fiatal szerzőink munkásságán, ami a francia zene századeleji erős térhódításának, Debussy és Ravel szerzeményei megismerésének tudható be. Az orosz származású Sztravinszkij főleg újszerű ritmusképleteivel, míg Richard Strauss, a most 80 éves német nagy mester páratlan hangszerelési technikájával ihlette meg magyar komponistáinkat.
A következőkben néhány fiatal magyar zeneszerzőt mutatunk be. Legtöbbjük nevét már több év óta olvashatjuk hangversenyeink műsorán. Hivatalos zenei körök mindig szeretettel karolták fel zeneszerzőink új műveinek bemutatását. A filharmóniai Társaság, a Székesfővárosi Zenekar, kamaraegyütteseink, sőt szólistáink is gyakran mutatnak be egy-egy új magyar művet. A rádió is lehetővé tette, hogy a „Mai magyar szerzők” sorozatban kamarazene, dalok és hangszeres művek mellett zenekari kompozíciók is kerülhettek előadásra. A Filharmóniai Társaság ezidén először egész estet szentelt új magyar szerzemények bemutatásának. A bemutatott hat szerző mindegyike egy-egy művel szerepelt.
A legtöbb egyéniséget Tóth Dénes Cimbalomversenyében fedeztük fel, bár kissé száraz és eredetiskedő. Dorottya c. táncjátékának a közelmúltban volt bemutatója a budapesti operaházban és nagy sikert aratott. A mű partitúrájában sok hangszerelési érdekességet fedeztünk fel.
Horusitzky Zoltán, kiváló zeneírónk, a Székesfővárosi felsőbb Zeneiskola tanárának „Fantázia cseremisz népdalokra” című műve hálás témaanyag, a munkán azonban erősen érezhető Kodály hatása, úgyhogy néha új, eddig még ismeretlen Kodály-szerzeményt véltünk hallani. Horusitzky zongoraversenyét is hallottuk az elmúlt évadban, a szerző előadásában, a rádió egyik hangversenyén. A szerzőnek ez a műve érettebb, mint a Fantázia, bár előbbi keletű.
Takács Jenő, vidéki zeneéletünk egyik kitűnő vezetője, majdnem az egész világot megjárt kiváló zongoraművészünk Antiqua Hungarica c. szvitjével szerepelt a Filharmóniában. Régi magyar motívumok ügyes feldolgozása és Takács csillogó hangszerelése nagy sikert aratott. A rádióban hallott Soproni barokkmuzsikája is igen tetszetős kompozíció.
Ottó Ferenc, kereső, kutató, lázas ihletettséggel dolgozó zeneszerzőnk Júlia szép leány c. operájának sikerén felbuzdulva, jelenleg új opera megírásán dolgozik. Első szimfóniáját a rádió egy magyar zeneszerzőknek szentelt hangversenyén tűzte műsorára. Formailag az első tétel, a második tétel pedig finom hangulatával, átlátszó hangszerelésével ragadott meg. Ottó Fantáziája régi magyar egyházi énekekre, a szerző egyik legsikerültebb alkotása. Már többször került előadásra a rádióban.
Geszler György szerzői estje hangversenyéletünk egyik eseménye volt. A székesfővárosi Zenekar közreműködésével néhány régebbi zenekari műve mellett Viharmalom című új szimfónikus költeményét mutatta be. Geszler e művével igen érdekes hármas-hangzatelméletét igyekezett igazolni. Az est legnagyobb sikerű szerzeménye a szerző új zongoraversenye volt. A nehéz zongora-magánszólamot Wehner Tibor játszotta tökéletesen. Néhány zongoraművet még Váczy Károly mutatott be, ugyancsak kitűnő előadással. Kiemelkedő műsorszám volt a Gépetüd-sorozat, melyet Geszler két zongorára írt. A Wehner–Váczy-kettős mesterien oldotta meg a súlyos feladatot.
Sierácki Artur Mély vallásosságáról tanuskodik Incarnatus és O salutaris hostia című két zenekari képe. A nagyhét rádióhangversenyei egyikén hallgattuk nagy érdeklődéssel. A fiatal szerző, egyik legáltalánosabb képzettségű és műveltségű muzsikusunk, Érsekújvár ébredő zeneéletének harcos építője. Most fejezte be két szonátáját. Az egyiket zongorára és hegedűre, a másikat kürtre és zongorára komponálta. Jelenleg versenyművet ír gordonra (nagybőgőre) zenekari kísérettel. A szólóhangszer mellett a zenekarnak is nagy szerepet szán a szerző. Farkas Ferenc, a kolozsvári zenekonzervatórium igazgatója és a kolozsvári Nemzeti Színház újonnan kinevezett operaigazgatója, kitűnő operája, A bűvös szekrény, operaházunk után most Kolozsváron és Erfurtban is megérdemelt nagy sikert aratott.
A másik új magyar dalmű Kenessey Jenő, operaházunk kiváló karnagyának szerzeménye: Az arany meg az asszony, komoly sikert hozott tehetséges szerzőjének. Farkas Ferenc hárfaversenyét is hallottuk egy alkalommal a rádióban Liana Pasquali, a Magyarországon élő jeles olasz hárfaművésznő tolmácsolásában. Az érdekes kompozíció mindmáig a magyar zeneirodalom egyedüli hárfaversenye. Kapi-Králik Jenő, Hajdu Mihály, Lisznyay-Szabó Gábor és Pécsi Sebestyén több szerzeményét hallottuk az elmúlt évadban. Új név is akadt a fentebb felsorolt, már eléggé ismertnevű szerzők mellett: Kerekes Farkas László. Színpompás, kitűnően hangszerelt, ötletes Vígjátéknyitányát örömmel hallgattuk a Rádiózenekar kifogástalan előadásában.
A mai magyar zeneszerzők egy csoportját ismertettük. Örvendetes, hogy komponistáink a zeneirodalom minden ágát művelik. A felsorolt szerzők mindegyike – eddig elért komoly sikereikről ítélve – szép és biztató ígéret a jövőre. A megújhodott és megtisztult magyar társadalom tőlük várja zeneéletünk fejlesztését és kiépítését. Jelentős feladat vár e téren különösen vidéken működő fiatal muzsikusgárdánkra, melynek lelkes tagjai máris komoly céltudatossággal elkezdték, eddig sajnos eléggé elhanyagolt vidéki zenei életünk megszervezését.
Ábrahám Barnabás – Kuruc.info
További Új Európa-lapszemlék:
A társadalmi válság okai - Új Európa-lapszemle (1943. június, II. évf., 6. szám)
A korszerű haditudósítás - Új Európa-lapszemle (1943. június, II. évf., 6. szám)
Matolcsy Mátyás: A magyarság számaránya a mai Magyarországon (1942)
Matolcsy Mátyás: A magyarság népi ereje az 1941. évi népszámlálás tükrében
