Az SPD-hez közel álló Friedrich Ebert Alapítvány (Friedrich Ebert-Stiftung - FES) kétévente átfogó tanulmányt mutat be, hogy mérje "a jobboldali szélsőséges és demokráciaveszélyes attitűdöket Németországban". A tanulmány szerint a nyilvánvalóan jobboldali szélsőséges világnézetű német állampolgárok aránya 1,7-ről 8,3 százalékra nőtt.




Az alapítvány új tanulmányával túllép a célján, még a német nyelvű konzervatív sajtó szerint is. Hogy milyen is az ottani konzervativizmus manapság, azt jól szemlélteti például Angela Merkel személye, aki a Kereszténydemokrata Unió színeiben volt kancellár.

A tanulmány még azokat is a jobboldali szélsőséges környezetbe taszítja, akik nem értenek egyet a fősodratú médiával, elutasítják a jelenlegi migrációs politikát, külföldieknek nevezik a külföldieket, vagy meg vannak győződve arról, hogy pontosan két nem létezik. Az ilyen egyoldalúság révén a tanulmány delegitimálja azokat a politikai álláspontokat, amelyek túlmutatnak a baloldali meggyőződésen.

Ez év elején mintegy 2000 reprezentatívan kiválasztott németet kérdeztek meg telefonon. Az interjúk átlagosan fél óráig tartottak. Ezen adatok alapján tanulmányozták a válaszokat hat konkrét témakörben: "jobboldali diktatúra támogatása", valamint a nemzetiszocializmus, a nemzeti sovinizmus, az idegengyűlölet, az antiszemitizmus és a szociáldarwinizmus bagatellizálása.

Az Ebert Alapítvány szerint a megkérdezettek 13 százaléka többnyire vagy teljesen egyetért azzal az állítással, hogy "olyan vezetőre van szükségünk, aki erős kézzel kormányozza Németországot mindenki javára". A Leipziger Autoritarismus-Studie 2022. végi tanulmányában az azonos megfogalmazású mondatot 7,1 százalék támogatta.

A tanulmány szerint a jobboldali szélsőségesség különösen termékeny talajra talál a szakszervezeti tagok körében. A szerzők megjegyzik, hogy ez a klienskör "gyakrabban trivializálja a nemzetiszocializmust, és jobban egyetért az antiszemitizmussal és a szociáldarwinizmussal", mint a lakosság többi része. Összességében a válaszadók 15,5 százaléka vallja magát jobboldalinak vagy inkább jobboldalinak. Két éve még 9,1 százalék volt.

Nőtt azoknak a köre is, akik egyetértenek azzal az antiszemita "klisével", hogy túl nagy a zsidók befolyása, 4,3-ról 11,8 százalékra. A szociáldarwinista tézishez, miszerint van értékes és értéktelen élet, 11,8 százalékra kúszott fel, szemben a korábbi 7,3 százalékkal.
Ennek fényében az egyik tanulmány szerzője a demokrácia előmozdításának az "állami politikai neveléshez" való kapcsolását szorgalmazza, és sajnálatát fejezi ki: A "szélsőjobboldali álláspontok" normalizálódása akkor kezdődik, amikor a "sokszínűségre érzékeny nyelvezetet" "woke-őrületnek" titulálják.

"A demokrácia veszélyeztetésének lehetősége azonban a demokráciával szembeni puszta szidalmazásban is rejlik." A tanulmány szerint aki kerüli a politikailag korrekt megnevezéseket, az a "demokráciát veszélyeztető radikalizálódás" küszöbén áll.

Ugyanez vonatkozik a "politikai, társadalmi, kulturális és erkölcsi panaszok és elégedetlenség" nyilvános megnyilvánulására. A szerzők jókedvű középszerűséget akarnak, ha a kormányt feltétlenül bírálni kell.

Az alapítvány szerint a külföldieket semmi esetre sem szabad külföldi megnevezéssel illetni. Őket "újonnan érkezetteknek" kell nevezni.

A "kulturális rasszizmus" bárhol lappanghat.

Azok, akik a "hagyományos nemi szerepek fenntartását és újratermelését" támogatják, és azt tanácsolják a nőknek, hogy gondolkodjanak el a "feleség és anya szerepéről", "csoportos embergyűlöletet" folytatnak.

"A németeknek nem szabad túlzásba vinniük a közmédiát ért kritikáikat." Az alapítványnak nem tetszik, hogy az ARD és a ZDF, mint "demokráciánk fontos pillérei" iránti bizalom 69-ről 59 százalékra esett vissza. A "politikai és a médiabizalom" szorosan összefüggött egymással. A vád itt sem az intézményekre felé irányul, amelyek minden bizonnyal hozzájárultak ehhez a tendenciához, hanem az instabil társadalom ellen. A szerzők melankolikusan emlékeznek vissza a koronajárványra, amely "erősítette az alapvető demokratikus attitűd érzését".

Ezekkel az abszurditásokkal mutatja be a tanulmány, hogy kinek a lelki gyermekéről van szó...




Természetesen egy régi vágású kereszténydemokráciában, mint a mai Magyarország, nem fordulhat elő, hogy egy ilyen felforgató szervezet a társadalmat belülről bomlassza, rombolja. Vagy mégis? Biztosan meglepő, de több, mint 30 esztendeje működik Magyarországon is a Friedrich Ebert Alapítvány. Hamarosan bemutatásra kerül a "magyar" hálózat működése és szereplői.

KG

(Kuruc.info)