Világunk jelenleg aktuális és a zsidó barátaink mindig aktuális témájára tekintettel közöljük a Szombat korábbi, 1999-es cikkét (úgy tűnik, archivált formában jobban elérhető), amely Lev Kricsevszkij American Jewish Committee felkérésére írt tanulmányából (The Russian Jewish Elite After 1989) tartalmaz részleket – éppen Putyin hatalomra kerülésének környékéről (1999-ben lett miniszterelnök, 2000-ben elnök), a Jelcin-éra elzsidósodásáról.
Borisz Nyemcov és Borisz Berezovszkij - a két korábbi zsidó nagyágyú egyike sem halt természetes halált
Lev Kricsevszkij: Az orosz zsidó elit 1989 után
Zsidók az orosz parlamentben és az adminisztrációban
1993-ban Oroszország 450 képviselőt választott az Állami Dumába, a parlament alsóházába. Az első Dumában tizenhét, magát egyértelműen zsidónak valló képviselő foglalt helyet – a képviselők négy százaléka. Legtöbben az Oroszország Választása nevű párt színeiben nyertek mandátumot. Ez volt akkor a legnagyobb liberális párt, amelyben a képviselők 16 százaléka – a hetvenöt fős csoportból tizenkettő – volt zsidó.
A jelenlegi Dumában (melynek mandátuma 1999-ben lejár) csak kilenc zsidó képviselő található: ez az összes küldött két százaléka. A legnagyobb liberális csoportosulásban, a negyvenkét képviselővel rendelkező Jabloko pártban öt, közismerten zsidó gyökerekkel rendelkező képviselő foglal helyet: a párt képviselőinek 12 százaléka. A legtöbb zsidó képviselő pártlistáról jutott mandátumhoz.
A legtöbb zsidó törvényhozó mindkét posztszovjet parlamentben a reformerőkhöz kapcsolódott. 1994 végéig a Jabloko vagy az Oroszország Választása, messzemenően támogatta Jelcin politikáját. A helyzet akkor változott meg drámaian, amikor a Kreml háborút indított Oroszország szakadár déli köztársasága, Csecsenföld ellen. Sok, korábban Jelcin-párti törvényhozó a Kremllel ellentétes oldalon találta magát, ami jelzi, 1991 óta milyen változás ment végbe a demokratikus érzelmű értelmiség rezsimmel szembeni attitűdjében. Az elnöki politikával szemben erősen kritikus, hagyományosan reformpárti csoportok, zsidó tagjaikkal egyetemben továbbra is a parlament legkövetkezetesebb demokratáinak számítanak. Csakhogy valódi befolyásuk ritkán terjed túl a Kreml falain.
1991-től egészen az 1998-as kormányátalakításig a zsidók részt vettek az összes orosz kormány munkájában, és magas posztokat töltöttek be az elnöki adminisztrációban. A Jelcin-adminisztráció egyik volt tagja szerint az elnök számára sohasem volt szempont a nemzetiségi hovatartozás. “Mindig azt nézte, megfelel-e a jelölt a posztra. Csak ez számított.”
Mindamellett néhány forrás utal arra, hogy különböző időszakokban a Kreml bizonyos pozíciói zárva maradtak a zsidók előtt, és az elnöki stáb néhány befolyásos tagja sem volt mentes az antiszemita előítéletektől. Az elnök biztonsági szolgálata, e források szerint mindig is elérhetetlen volt a zsidók számára. A biztonsági szolgálat egyik volt főnöke, az 1996-ban eltávolított Alexander Korzsakov tábornok, „Borisz Jelcin: Hajnaltól alkonyatig” címen memoárt jelentetett meg, amely tele van az elnökhöz közelálló zsidóknak címzett antiszemita gyalázkodásokkal.
A „zsidó tőke”
Egy, az oroszországi vállalkozókról 1993-ban készült felmérés megingatta azt a széles körben elterjedt meggyőződést, hogy az oroszországi tőkések aránytalanul nagy százalékban – ha ugyan nem többségükben – a nemzeti kisebbségek sorából származnak. E felmérés szerint a kis- és középvállalkozások tulajdonosainak 84, a nagyvállalkozóknak pedig 63 százaléka orosz nemzetiségű volt.
1995 januárjában viszont az Orosz Üzleti Kerekasztal koordinációs tanácsa tagjainak több mint 15 százaléka volt zsidó. A 211 tagú tanácsban – mely a legnagyobb vállalkozások és bankok vezetőiből áll – 32 zsidó foglalt helyet. Ezek majdnem fele a bank- ill. pénzügyi szektorban tevékenykedett.
Az orosz tőkések különböző módokon jutottak a csúcsra. Akárcsak a legtöbb újgazdag Oroszországban, a zsidó üzletemberek és pénzmágnások gyorsan és rejtélyes módon szerezték pénzüket, ami kérdéseket vetett fel vagyonuk eredetét illetően, és számos gyanúsításra adott alkalmat az alvilággal fenntartott kapcsolataikról. Ám a zsidók jelenléte az üzleti elitben soha nem keltett volna akkora figyelmet Oroszországban, ha néhány zsidó üzleti hatalmasság nem játszott volna olyan nagy szerepet az utóbbi évek orosz politikájában. Az üzleti világban a zsidó mágnások fontos szerepet töltenek be. Az Oroszország legbefolyásosabb pénzembereiről nemrégiben közzétett mérvadó rangsorban a huszonkét fős listán hét zsidó szerepel.
Az orosz zsidó elit és az antiszemitizmus
Az orosz zsidók – történelmük során másodszor – a nyilvánosság szemében összefonódtak a vezető elittel. A bolsevizmus korai szakaszában a zsidók prominens szerepet játszottak az uralkodó kommunista pártban, akárcsak a fiatal szovjet állam gazdasági, kulturális és tudományos életében. A kommunizmus 1991-es összeomlása után a zsidók megint csak befolyásos pozíciókra tettek szert a politikában, a magánszektorban, kiváltképp a médiában.
Az Oroszország államapparátusában és gazdaságában az utóbbi években vezető szerephez jutó zsidók magas száma érzékeny kérdés a társadalom két rétege számára is.
Bosszantja egyfelől a különböző politikai irányultságú nacionalista, reformellenes és nyugatellenes csoportokat: a keményvonalas kommunistáktól a monarchistákig, az ortodox egyház ultranacionalista szárnyától a neonácikig. E csoportok programjainak meghatározó összetevője az antiszemitizmus. Az orosz nacionalista ideológiában a zsidók hagyományosan egyet jelentenek a nyugati befolyással, amit a fenti politikai csoportok Oroszországra nézve veszélyesnek és idegennek tekintenek. Napjainkban, amikor a nyugati kultúra győzedelmeskedni látszik a posztszovjet társadalomban, a nacionalisták a zsidókat hibáztatják Oroszország gazdasági és társadalmi betegségeiért. Az efféle vélekedésekre országszerte sokan fogékonyak. Sok helyütt ingerültséget kelt, hogy a posztszovjet időkben magas posztra kerülő emberek némelyike zsidó. A sikerre törekvés az oroszok többségétől idegen tulajdonság.
Másrészt jelenlétük az orosz elitben magukat a zsidókat is aggasztja, akik rettegnek az antiszemita támadásoktól. Amint azt egy orosz zsidó vezető kifejtette: „az itteni embereknek meglehetősen keserű emlékei vannak a bolsevik forradalomban való zsidó részvételről.” Maguk a zsidók is elfogadják néha azt a vélekedést, hogy ők aránytalanul oszlanak el az orosz társadalomban.
Vlagyimir Gurevics, a moszkvai Vremja tévéműsor főszerkesztője, másokkal együtt viszont így vélekedik: „Mindig lényegesen több nem-zsidó, mint zsidó bírt befolyással a kereskedelemben, a kormányzásban és a parlamentben. Ha a zsidók túlsúlyát érzékeli valaki, akkor meg kell hogy legyen benne az erre való szándék.”
Kikből áll a zsidó elit?
A kormány zsidó vagy zsidó származású prominens figurái közt szerepelt Anatolij Csubajsz, Jelcin korábbi pénzügyminisztere és a szabadkereskedelmi reform egyik értelmi szerzője; Szergej Kirijenko és Jevgenyij Primakov, két korábbi miniszterelnök; Alexander Lifsic, Jelcin volt gazdasági tanácsadója; Jakov Urinzon, korábbi gazdasági miniszter; Borisz Nyemcov, a Nyizsnij-Novgorod-i terület kormányzója és számos úgymond oligarcha, az üzleti- és pénzvilág kulcsfigurái. Közéjük tartozik Borisz Berezovszkij, Jelcin egykor kulcsfontosságú támogatója, a moszkvai politikai és üzleti színpad alighanem legellentmondásosabb szereplője, és Vlagyimir Guszinszkij, prominens zsidó aktivista, Oroszország legnagyobb médiabirodalmának tulajdonosa.
Ugyanakkor e zsidó származású személyek közül csak néhányan vállalják nyíltan örökségüket. Borisz Berezovszkij és Grigorij Javlinszkij vállalják származásukat, Vlagyimir Guszinszkij pedig néhány mágnás-társaival együtt az Orosz Zsidó Kongresszus vezetőségében foglal helyet.
A fent említetteken kívül viszont egyetlen tekintélyes zsidó sem azonosult soha a szervezett zsidó közösséggel. Sokan vannak, akik legfeljebb zsidós hangzású neveik, vagy a nemzetiségüket firtató kérdésekre adott kétértelmű válaszaik alapján azonosíthatók. Akárcsak az orosz zsidók többsége, ők is nagymértékben asszimilálódtak. Néhányan ki is keresztelkedtek, bár ez a lépésük nem óvja meg őket attól, hogy széles körben zsidókként tartsák őket nyilván.
Az 1998-ban frissen kinevezett 35 éves miniszterelnök, Szergej Kirijenko viszont az első magas rangú orosz miniszter volt, aki nyíltan és több alkalommal beszélt zsidó hátteréről, ami a korszerű, poszt-szovjet szemlélet jelének tekinthető.
Szombat, 1999. november
