A kínai vagy a kajfengi zsidók egy kicsiny kelet-ázsiai zsidó közösség tagjai voltak, akik évszázadokon keresztül Kínában, a Henan tartománybeli Kajfeng városában éltek. Bár a modern Kínában élő zsidók, akik nagy többségükben nem utódai, legalábbis nem közvetlen utódai a kajfengi zsidó közösségnek, hagyományosan jou-tai (a Júda elnevezés kínai változata) névvel illetik magukat az ún. mandarin-kínai nyelven, ami a korábbi nemzetközi gyakorlat értelmezéséhez hasonlóan, uralkodó a mai kínai nyelvben is. A jou-tai szó, kínaiul általában is jelenti a zsidókat.




A zsidók létezése Kínában többé-kevésbé nem volt tudott dolog egészen Mateo Ricci és a jezsuita misszionáriusok megérkezéséig és az ő zsidókról szóló híradásukig. Mateo Ricci találkozott egy ifjú zsidóval a kajfengi közösségből a XVII. század korai éveiben. Ricci elküldött egy kínai jezsuitát, hogy látogassa meg Kajfenget, később más jezsuiták is ellátogattak a városba. Azt csak később fedezték fel, hogy az ottani zsidó közösség egy zsinagógát (li-bai-sí) is fenntart, és egy csomó kéziratos anyagot, valamint sok könyvet is birtokol.

Az első zsidók feltehetően Perzsiából érkeztek a térségbe, amikor Kajfeng az északi Szong-dinasztia virágzó fővárosa volt. A XI. században zsinagógát is építettek, és viszonylag háborítatlanul élték túl a következő évszázadokat. Idővel azonban az asszimiláció miatt a közösség létszáma megfogyatkozott, és a zsinagóga az enyészeté lett. Késői leszármazottaik az utóbbi időben igyekeznek feltámasztani őseik hagyományait, együtt tanulnak, imádkoznak, és szeretnék újjáépíteni lerombolt zsinagógájukat. Néhányuk Izraelbe vándorolt, betért és vallásos zsidó életet kezdett élni.




Kínában azonban csak az államilag elfogadott, hivatalos vallások gyakorolhatóak, s a judaizmus nem tartozik közéjük. A viszonylag szabadon gyakorolható hitek közé csak a taoizmus, a buddhizmus, az iszlám és a kereszténység katolikus és protestáns ága tartozik.

A kínai kormány szerint nincsenek kínai zsidók, ezért kajfengi zsidók sem léteznek. A judaizmus nem tartozik Kína öt hivatalos vallása közé, és a zsidók az ország hivatalosan elismert 55 kisebbsége között sem szerepelnek.




Minden jel arra mutat, hogy a kínai vezetés igyekszik eltüntetni az egykor virágzó kajfengi zsidóság nyomait. Betiltották a közösség történetét bemutató múzeumi tárlatot, lerombolták egy XII. századi zsinagóga maradványait és olyan, a XV. századból származó köveket, melyekre a közösség hagyományait és szokásait vésték fel. Eltűntek a város néhány pontján fellelhető héber feliratok is, azon a helyszínen, ahol a vallásos zsidók korábban imára gyűltek össze, most kínai propagandaplakátok borítják és biztonsági kamerák pásztázzák, hogy így tegyék egyértelművé: a népi Kínában tilos a judaizmust gyakorolni. Továbbá betiltották a közösséget segítő szervezetek működését, nem engedélyezik a közösségi összejöveteleket a zsidó ünnepeken, és eltávolíttattak minden olyan szimbólumot, mely a város zsidó múltjára utalt.

A 4,5 milliós Kajfengben összesen ezer ember rendelkezik zsidó gyökerekkel, s közülük egy-kétszázan vesznek részt a közösség életében. A kormány tagjain kívül senki sem tudja, hogy miért tartják a zsidó újjáéledést veszélyesnek az államhatalomra. A korlátozó rendelkezések akkor váltak erősebbekké, amikor Hszi elnök meghirdette a vallási csoportok és a külföldi szervezetek szigorúbb kontrollját.

Kajfengben a közösség tagjai jelenleg magánlakásokban tartanak összejöveteleket. Egyelőre nem zavarták meg őket, de többen úgy érzik, a rendőrség megfigyelés alatt tartja tevékenységüket.

A kínai hatalom számos vallási közösség tagjait zaklatta az utóbbi időben, s a kajfengi zsidók attól tartanak, hogy ők is hasonló sorsra juthatnak. „Minden egyes összejövetel alkalmával félelem tölt el minket, mindent megteszünk, hogy a hatóságok ne tudjanak meg semmit a tevékenységünkről” – mondta egy neve elhallgatását kérő zsidó a The Telegraph magazinnak.

Anson Laytner rabbi, a Kínai-Zsidó Intézet vezetője szerint a rendszer nem antiszemita. A hivatalos ideológia elutasítja az antiszemitizmust, a zsidókat pedig általában kedvezően ítélik meg és tisztelettel adóznak a tudományos és üzleti életben elért sikereik előtt.




Erica Lyons, a Hongkongban működő Zsidó Történelmi Intézet vezetője szerint Kína mindig is elfogadással és toleranciával kezelte a judaizmust. „Hongkongban sohasem szenvedtek antiszemitizmustól a zsidók” – mondta.




Michael Freund rabbi, a Shavei Israel vezetője elmondta, hogy az izraeli törvények szerint a kajfengi közösség legtöbb tagját nem tekintik zsidónak, mert nehéz bizonyítani származásukat.

Layzner rabbi szerint a rombolás ellenére nem várható, hogy megromlana Kína és Izrael viszonya, mert a zsidó állam számára fontosabb megőrizni a jó kapcsolatot Kínával, mint egy maroknyi ember védelmére kelni, akiket hivatalosan egyébként sem lehet zsidónak tekinteni a vegyes házasságok miatt.




Tóth Máté
történész

(Kuruc.info)

Források:

Kapcsolódó: Kínai PR-akció vagy a "hetedik birodalom" felépítése: zsidómentő, "kedves és toleráns" kínaiak egy "csodálatos" manhattani kiállításon