Jelen írásnak nem célja sem átfogó történeti munkát letenni az asztalra a magyar arisztokráciáról, sem teljes körű ítéletet alkotni, így az alábbi sorok nem kollektíve értendők, mert természetesen ismerjük az érdemeket és a pozitívumokat is, de erre hivatkozva nem lehet elhallgatni a sötétebb oldalt sem. Hogy aztán az összkép milyen irányba mozdul, azt döntse el mindenki maga.

Nem is megyünk vissza a középkorig, ellenben érdemes lesz vizsgálat tárgya alá vetni a 19. századot.

Ismeretes, a kiegyezést követően a 19. századra az Osztrák–Magyar Monarchiában (azon belül is a Magyar Szent Korona országaiban) már 700–800 ezer fő számított valamely nemesi rétegből valónak (kis-, köz- és főnemes).

(A nemesi rangok és címek viselésének végleges megszüntetéséről és magyarországi használatuk megtiltásáról a jelenleg is hatályos 1947. évi IV. törvény rendelkezik egyébként. Bár fűzzük hozzá, ezek használatát már az 1944. október 15-i hungarista hatalomátvétel után is megszüntették.)

A kiegyezést követő időszakot sokféleképpen szokták aposztrofálni. A legismertebb a "boldog békeidők" megnevezés. Tény, hogy nagyon sok minden épült akkor az országban, fejlődött az ipar, csak éppen a háttérben elindult Magyarország elzsidósodása, százezerszámra érkeztek a galíciai zsidó bevándorlók, a sajtó lassan, de biztosan zsidó kézbe került, a szabadkőműves páholyok is egyre nyíltabban kezdhették hirdetni liberális felforgató eszményeiket. Kinőttek a földből az első olyan irányzatok is, amelyek előrevetítették a későbbi bolsevista diktatúrát Magyarországon. Csak kevesek voltak, kik "bús Kasszandraként" ébresztgetni próbálták a nemzetet, ilyen volt Istóczy Győző Országos Antiszemita Pártja. Szava sajnos pusztába kiáltott szó maradt.

Galíciából jött zsidók - néhány évtized múltán leszármazottaik hozták el a véres Tanácsköztársaságot

És mit tett a magyar arisztokrácia? Semmit. Távol esett a mindennapok világától, egyre inkább degenerálódott, sőt, maga közé fogadott számos zsidót. Ékes bizonyítéka ez annak, hogy egyetlen valódi arisztokrácia létezik, a "természet arisztokratizmusa". Ahol az érdemeket ebben az életben kell kivívni, ez a természetes kiválasztódás, az életben az öröklött, könnyedén kapott dolgok sohasem olyanok már, mint akitől örökül kapták.

Így érkeztünk el az első világégéshez, ahol valóban a "négy sarkából fordult ki a Föld", a cselekvésképtelen és gyengekezű gróf Károlyi Mihály szerepét ismerjük, majd ránk szabadult a magyarság történelmének egyik legnagyobb katasztrófája, a 133 napos zsidó-bolsevik diktatúra. Következmény: Trianon és nemzethalál-közeli állapot.

Jött a "szegedi gondolat", jött az ellenforradalom, és úgy tűnt, az ebben fogant keresztény-nemzeti gondolat képes lesz megtisztítani Magyarországot (már ami maradt belőle) azoktól, kik a sírba akarták tenni. De nem így történt. A kezdeti évek után az ún. "bethleni konszolidáció" (önfeladás, árulás) kiegyezett a judeokrata klikkel. Majd a 30-as évek Horthy Magyarországa azokat tartotta legnagyobb ellenségnek, kik valójában tisztán és hitelesen akarták képviselni és megvalósítani a "szegedi gondolat" keresztény, nemzeti és szociális elképzeléseit. Tehát a hungaristákat. Német nyomásra nyilván meg kell hozni a zsidótörvényeket, de a rendszer nem engedte el a nagytőkés zsidóság (például Horthy kedvenc kártyapartnere, a bányatulajdonos Chorin Ferenc) kezét.

S, hogy mennyire szembetűnő volt a magyar arisztokrácia elzsidósodása, arra álljon itt bizonyítékként az alábbi könyvrészlet:

Forrás: A modern Magyarország története 1929-1945. I-II. rész, 2. könyv, 22. oldal

Tehát sokat elmond a helyzetről, hogy a felsőház 1941-ben azt harcolta ki az új zsidótörvény módosításának kapcsán, hogy akinek zsidó felmenői vannak, és a törvények alapján zsidónak minősül, de ha 7 éves koráig megkeresztelkedett, akkor ne minősüljön zsidónak. Erre azért volt szükség, mert tudatában voltak annak, hogy az akkori arisztokrácia jelentős része így zsidónak minősülne. De így hivatlosan nem voltak zsidók. Valójában természetesen megmaradtak annak, amik voltak: zsidónak.

(Munkatársunktól)

Frissítés: 350 "nemes" zsidó család

Olvasónk írja:

A fenti cikkel kapcsolatban szeretném felhívni a téma iránt érdeklődő olvasók figyelmét, hogy a Miskolci Egyetem szociológia szakán is foglalkoztak a témával, melyet a segédanyagok között szerepeltetnek.

Hatvany Lajos - az első világháború kitörése idején még a zsidó felekezet kötelékébe tartozott, a pesti neológ Chevra Kadisa tagja. Egy évvel családja nemesítése után, tehát már hatvani előnévvel, de még Deutsch Lajosként született, az apja révén 1910-től bárói címmel rendelkezett

Idézet a fent nevezett tanulmányból:

Magyarországon 1935-ben a főrendet viselő családok között is hatalmas különbségek voltak. 27 család volt még hagyományos értelemben nagybirtokos arisztokrata és a fentiekből 22 családnak volt törvényhozó tagja a Horthy-korban – 1920-1944 között – általában öt-hat fő. A Horthy-korszakban már nemcsak a régi nagyúri családok tartoztak a főrendbe, hanem sokan a 19.század végén, 20. század elején kapták főrangú címüket vagy magyar állampolgárságukat. Köztük 30 zsidó eredetű család is, akik érdemeik elismerése okán magyar bárói címet kaptak Ferenc József királytól vagy IV. Károlytól. 350 zsidó család pedig nemességet kapott.

… a magyarországi főnemesek, Esterházy, Zichy, Károlyi, Nádasdy és a Batthyányiak – az uralkodótól kapott jogaik alapján – befogadtak zsidó telepeseket konkrét feladatokra. A Batthyányiak első telepesei Rohoncon, majd Körmenden, Nagykanizsán, Szombathelyen váltak közösségé. Itt kaptak a befogadóktól iskolát, mikvét, ispotályt és zsinagógát is.

Az akkori magyar társadalom két csoportja a zsidóság / különösen annak polgári és nagypolgári része / és az arisztokrácia belülről számos átláthatatlan szakadék által tagolt, de a társadalom többi részének aspektusából egységes és egymáshoz hasonló csoport volt. Ennek összetevői: a zárt, a társadalom többi részétől elkülönülő életmódjuk, felekezeti tekintélyek által meghatározott értékrendek, szigorú életviteli és házasodási előírások, többnyelvűség, mobilitás, az első világháborús veszteségek okozói, és / egyesek / nem magyar eredetűek.

A két csoport a modernizációs folyamat során nem akadályozta, sőt segítette egymást. Karády Viktor szerint az az emancipációval megjelenő a zsidókra vonatkozó birtokszerzési és iparszabadság, a szabad letelepedés a városokban az arisztokrata nagybirtok működését inkább segítette, s a zsidó fiatalok felsőbb iskolázási lehetőségei sem korlátozták a főnemesek lehetőségeit semmiben. A Horthy-kori arisztokrácia általános helyzetét tekintve véve adódik a következtetés, hogy Magyarországon a 19. század második felében megindult az utolsó harmadában felerősödött, modernizációs folyamat során a zsidóságnak és az arisztokráciának e folyamatban részes csoportjai érdekazonosságot mutatnak a társadalom más, a modernizációs folyamatból objektív okok miatt kiszoruló elemeivel szemben.

Üdvözlettel:

Tóth Máté
történész