Jelen írásunkban szükségtelen elismételni, mi zajlik a Tompa utcai pad körül, több cikkünk is született már a témában. Most csak egy érdekes történelmi momentumot szeretnénk felidézni, hogy éppen a Tompa utca korábban hogyan vált a nemzeti és a nemzetellenes erők küzdőterévé. Mégpedig 1937-ben. Igaz, ez esetben szó szerint kellett érteni a csatát.

A csata helyszíne

Tompa utcai tömegverekedésként vonult be a történelembe, ami 1937. szeptember 16-án történt, amikor is szociáldemokrata „ifjúmunkások” orvtámadást indítottak egy nemzetiszocialista gyűlés ellen, amely a Tompa utca 14. szám alatt került megrendezésre. Olvasva a korabeli beszámolókat, az ún. „ifjúmunkások” jelentős hányada zsidó volt. Ez már csak az akkori kihallgatási jegyzőkönyvekből is kiderül, pusztán a nevekből. Mózes és ehhez hasonlók.

A nyilas gyűlést ifj. Balogh István (országgyűlési képviselő) és Kémeri Nagy Imre (egykori Rongyos Gárda veterán) szervezete, és a Tompa utcában volt az Egyesült Magyar Nemzeti Szocialista Párt helyisége is.

Ez még a nagy egyesülés előtt történt, amikor szintén 1937-ben a Budai Vigadóban több nemzetiszocialista párt összeolvadt. Ugyanis a Magyar Nemzeti Szocialista Párt a Vigadóban október 24-én jött létre Szálasi Ferenc vezetésével az általa vezetett (ám ekkorra már betiltott) Nemzet Akaratának Pártja, az Endre László vezette Magyar Fajvédő Szocialista Párt és még öt másik szélsőjobboldali párt és frakció egyesüléséből. Köztük volt Kémeri Nagy Imréék pártja is.

De most kanyarodjunk vissza az alaptörténethez. Tehát az „ifjúmunkások” kövekkel kezdték el dobálni a székházat, ahol éppen a gyűlés folyt. Egyes beszámolók szerint revolverek is eldördültek. Lehet, hogy arra számítottak, hogy senki nem mer majd ezek után kijönni az épületből. De Kémeri Nagy Imre vezetésével a gyűlés résztvevői közül többen kirontottak az utcára, ahol hatalmas tömegverekedés alakult ki, helybenhagytak jó néhány zsidót, majd a kiérkező karhatalmi erők vetettek véget az eseményeknek.

Akkoriban igen gyakoriak voltak az ilyen összecsapások, így nem kizárt, hogy a szociáldemokraták akciója egyfajta megtorlás lehetett a korábbi sérelmeikért, ugyanis megtörtént az is, Kémeri és társai, miután egy baloldali-zsidó lap rágalmazó cikkeket jelentetett meg róluk, bementek a szerkesztőségbe, összeverték a szerkesztőt. Így járt többek között Ignotus (Veigelberg) Pál, a Szép Szó szerkesztője is.

A Tompa utcai csatáról egyébként a nemrégiben megjelent „A nyolc halhatatlan, a két múlhatatlan” c. könyvben részletesen lehet olvasni, amelyről ajánlót is készítettünk, úgyhogy már csak ezért is érdemes elolvasni.

Kémeri Nagy Imre

Kémeri Nagy Imréről még ejtsünk pár szót, mert megkerülhetetlen. Később úgy döntött, hogy felhagy a politikával, és visszatér oda, ahonnan jött, a katonai hivatáshoz. 1938 és 1939 között osztagparancsokként részt vett a Rongyos Gárda kárpátaljai tevékenységében, valamint 1939 és 1940 között a finn téli háborúban részt vevő magyar alakulat vezetője is ő volt. Finnországban Mannerheim tábornagy soron kívül századossá léptette elő. Hazatérése után 1940 szeptemberében részt vett az észak-erdélyi bevonulásban.

Később úgy halt meg, ahogy élt. Bátran, szembenézve a halállal. 1942 márciusában a szovjet fronton a partizánokkal vívott harcban megsebesült, majd a varsói katonai kórházba került, ahol belehalt sérüléseibe. Hősi halált halt az Európára törő Isten- és nemzetellenes bolsevizmussal szemben vívott harc közben.

(Munkatársunktól)