Tapasztalt, jobboldali embernek azonnal görcsbe rándul a gyomra, amikor olyan szavakat hall, hogy jogállamiság, szabad, független sajtó, civil szervezet, demokratikus, toleráns államszervezet, stb., stb. Olyan kifejezések ezek, melyekről legtöbbször a valódi nyugati értékek helyébe lépő liberális szolgaállamok jutnak eszünkbe, valamint e kulcsszavak mentén szoktak „barátkozni” a távoli tengerentúlról is. Utóbbi egyfajta ajánlást is jelent, hiszen ha Amerika a jogállamiságért aggódik valahol, abból jó nem nagyon szokott kisülni a célország szempontjából. A múlt héten itt járt Samantha Power, az Egyesült Államok Nemzetközi Fejlesztési Ügynökségének (USAID) vezetője, amely a fenti fogalmakhoz hasonlón szintén nem jelent jót, sőt, igazából maga Power az egyik olyan erő (elnézést a szóviccért), aki egyfajta Apokalipszis lovasként hordozza magával ezeket a nyugati „értékeket”. Egyszerűbben fogalmazva, ahol a USAID megjelenik, ott az őslakosok részéről van ok az aggodalomra. A február 9-én hazánkba érkezett Power látogatásától a kormánymédia is hangos volt, akik szintén felforgatást sejtenek a háttérben, ezt bizonyítandó – rájuk jellemző módon – amerikai konzervatív hangadókat, médiumokat hívtak segítségül. Az USAID felforgató tevékenysége – ahogy azt látni fogjuk – tagadhatatlan, ezt még úgy is felesleges és káros lenne elvitatni, hogy az Orbán-rendszer egyáltalán nem a szívünk csücske, az amerikai konzervativizmus filoszemita részlegével (vagyis nagyjából a 70-80%-ával) pedig szintén semmilyen azonosságot nem tudunk vállalni (utóbbi fel is ró Powernek bizonyos „Izrael-ellenes” kirohanásokat, amit persze nem kell komolyan venni egyik oldalról sem). Az alábbiakban kísérletet teszünk Samantha Power rövid bemutatására, csakúgy, mint az USAID megismertetésére, valamint Power magyarországi látogatásának főbb állomásait is átböngésszük, miközben arra is igyekszünk választ találni, számunkra, a jövőre nézve mit jelent az USAID megjelenése Magyarországon. Teljesen érthető, ha eddig az olvasók nagy része nem hallott sem az USAID-ről, sem Samantha Powerről, mint ahogy azt is le kell szögeznünk, hogy az amerikai lobbi tortájából mind ez a szervezet, mind pedig Power személye csak egyetlen vékonyka szelet. Azonban ez a tortaszelet most látványosan Magyarországra összpontosít, így mégis szükséges a bővebb megismerése.



Samantha Power Barack Obamával az Ovális Irodában 2013. június 5-én. Aznap jelentette be Obama, hogy Powert ENSZ-nagykövetnek jelöli. A képen látható másik nő Susan Rice, Samantha Power elődje a nagyköveti tisztségben, ő jelenleg az Amerikai Belpolitikai Tanács vezetője (forrás: Wikipédia)

Power életútja

Samantha Jane Power 1970. szeptember 21-én született Londonban. Kasztjához mérten szokatlanul, haditudósítóként kezdte pályafutását a jugoszláv háborúban, diplomát a Yale-en és a Harvardon szerzett, utóbbin 1999-ben diplomázott. 2004-ben a Time magazin a világ 100 legbefolyásosabb embere közé sorolta, ami azért érdekes, mert politikai karrierje ekkor szinte még el sem kezdődött, hiszen azt csak 2005-től datálhatjuk, amikor bekerült Barack Obama holdudvarába, aki ekkor még „csak” szenátor volt. Obama hivatalában külpolitikai szakértőként dolgozott, azonban 2008 márciusában ez a lendület megtört, mikor Hillary Clintont egy interjú során szörnyetegnek nevezte. Utóbbival mondjuk nem tudunk vitatkozni, ám a kor politikai atmoszférájára jellemző módon az igazság kimondásáért vagy bárminemű valós érzelem kimutatásáért büntetés jár, így egy ideig Power karrierje is megtorpant. Mivel azonban Obama egy nagyon korai és közeli szövetségeséről beszélünk, a 2008-as elnökválasztás után vissza is térhetett, a State Departmentnél kapott helyet. Power kulcsember volt az arab tavasszal kapcsolatos ügyekben, főleg Líbia esetében lobbizott a minél szélesebb körű beavatkozásért. Utóbbi a Kadhafi-rezsim megdöntését eredményezte, amely később még nagyobb migrációs nyomást helyezett Európára, így jó tudni, hogy ezt részben Powernek is „köszönhetjük”. A hölgy egyébként 2008. július 4-én házasságot kötött Cass Sunstein zsidó jogtudóssal, íróval, közéleti szereplővel, aki maga is befolyásos részt vállalt az Obama-adminisztráció működtetésében, egyébként a politikában ismerkedtek meg Powerrel is.

Power 2013-ban az Egyesült Államok ENSZ-nagykövete lett, támogatói között rengeteg olyan személyiség, frakció megtalálható, akik részt vettek a Nyugat eldeformálásában. E koalíció tagjai a teljesség igénye nélkül: John McCain republikánus szenátor (2018-ban Power részt vett a temetésén), Abraham Henry Foxman, az Anti-Defamation League (Rágalmazásellenes Liga) akkori vezetője (a szervezet az egyik legerősebb zsidó lobbihálózat Nyugaton, én legtöbbször a videojátékok kapcsán szoktam emlegetni őket), az Institute for Justice & Democracy in Haiti (IJDH) vezetője (egy Haiti „demokratizálásért” felelős szervezet, amint azt a mellékelt ábra mutatja Haitiről, nem éppen sikeresek), vagy éppen a Simon Wiesenthal Központ keleti részlegének igazgatója (a sort még számos zsidó lobbiszervezet folytatja, meg sem kísérlem mindet kigyűjteni).



Samantha Power Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnökkel a jeruzsálemi irodájában 2016. február 15-én (forrás: Wikipédia)

Power megbízása 2017-ig tartott. Hivatali ideje alatt erőteljesen lobbizott az Aszad-féle Szíria ellen, „idealizmusa” és „humanizmusa” pedig arra késztette, hogy a „béke” érdekében akár a katonai fellépést is támogassa és elősegítse. Jellemének ez a szelete fontosabb, mint minden más, ami Power életútjával kapcsolatos.

Ami még fontos, hogy 2016 decemberében támogatta az Obama-adminisztráció azon lépését, hogy megtagadják az izraeli telepek ellen való határozat megvétózásának lehetőségét. A telepek az 1967-ben megszállt területekre vonatkoztak, és Powerék azért érveltek ellene, mert az aláássa a „béke és stabilitás” feltételeit a régióban, veszélyezteti Izrael biztonságát, illetve a kétállami tárgyalások eddig elért sikereit. Persze az „antiszemita” és „Palesztin-barát” bélyegeket még ő sem kerülhette el, s minden bizonnyal ez az egyik sarkalatos pont, ami miatt szálka az amerikai konzervatívok szemében.

Ezenkívül számos országban számos fegyveres beavatkozást támogatott, illetve fellépett az „LMBTQ-emberek” jogaiért is, ám erről majd később.

Power a Trump-adminisztráció időszakában parkolópályán pihent, 2021-ben Joe Biden viszont ismét előhúzta a kalapból, az év első hónapjában jelölte őt a USAID élére. Meg is szavazták őt, s mindmáig ebben a pozícióban működik, így érkezett Budapestre is.

Boldog leszel, ha beledöglesz is – az Egyesült Államok Nemzetközi Fejlesztési Ügynökség (USAID) tevékenysége

Az 1961. november 3-án, John F. Kennedy elnök alatt létrejött USAID papíron egy „segélyszervezet”, amely leginkább egy előretolt háborús bástyaként funkcionál. A cikk elején felhozott fogalmakra hivatkozva „készek háborúzni a békéért”, azonban őket nem kell behívni az országba, jönnek maguktól. A nekik nem tetsző rezsimek ellen módszerek széles tárházát vonultatják fel, miközben a vélt vagy valós elnyomottakat különböző „szabadságelvekkel” hülyítik. A tőlük érkező akcióterveket érdemes komolyan venni, végtelen pénzzel és komoly befolyással rendelkeznek, a hazai baloldali ellenzék – amellyel Power amúgy nem is találkozott – helytartónak is nevetséges az USAID-hez képest.

Az ellenreakció persze nem marad el, több ország azzal vádolja a szervezetet, hogy egyenesen a CIA egyik meghosszabbított csápjaként funkcionál. Ebből a cikkből kiderül, hogy már az 1960-as, 70-es években is dolgoztak együtt a CIA-val, és a „segélyezés” mellett komoly hírszerzési múlttal is büszkélkedhetnek. Mily „meglepő”. Itt egyébként mindezt Kuba szemén keresztül vizsgálják, ahol 2010-ben próbáltak kirobbantani egy „kubai tavaszt” a kommunista rezsim ellen. Mielőtt azt hinné bárki, hogy ezt hithű antikommunizmusból tették, sajnos nem erről van szó, egész egyszerűen csak útban volt a Castro-rezsim az Egyesült Államok számára.



Csupa móka és kacagás, jó ételek, jó zene. Samantha Power magyar (vagy inkább magyarországi) fiatalokkal, akik "megkóstoltatták vele a lángost és megosztották elképzeléseiket az országról, valamint terveiket a jövőre nézve" (fotók: Samantha Power / Twitter)

A társadalmi-politikai manipulációk miatt a USAID számos országban nem kívánatos platform. Oroszország 2012-ben zárta ki az ügynökséget, Bolívia pedig 2013-ban utasította ki a tisztségviselőit azzal az indokkal, hogy manipulálják az ország társadalmi mozgalmait, és hergelnek a kormány ellen.

2014-ben – még Obama alatt – „erős elkötelezettségből Ukrajna iránt” a USAID-en keresztül 1 milliárd dollár értékű kötvényt bocsátott ki a kelet-európai ország amerikai garanciával, ez egyébként egy szélesebb körű nemzetközi támogatói csomag része volt. Obama amúgy „Ukrajna védelmében” egy törvényt is aláírt 2014. április 3-án, amely az „Ukrajna szuverenitásának, integritásának, demokráciájának és gazdasági stabilitásának támogatásáról szóló 2014. évi törvény” nevet kapta. Persze nem ez volt az egyetlen eset, amikor a USAID „segített” Ukrajnán, 2021 áprilisában – tehát még a háború előtt – 155 millió dolláros gyorssegély érkezett Ukrajnába „demokráciafejlesztés” és „az orosz agresszióval szembeni hathatósabb fellépés” céljából, de lehetne még sorolni a példákat.

A szervezet amúgy tényleg sokoldalú, „global health” programjuk is van, így talán érthetőbb, miért vették ki a részüket a „koronavírus elleni védekezésből” is, de ami aggasztóbb lehet az az LMBTQ-szervezetek támogatása, ebben egyébként Samantha Power is élen jár. Az évek során többször bírálta azokat az országokat, ahol „üldözik a homoszexuálisokat”, de sokat lobbizott azért is, hogy az Egyesült Államok is „minél melegebb hely legyen”. Az LMBTQ-val kapcsolatos USAID-tevékenységek egy részét – mármint a beszámolókat – érdekes módon archiválták, azonban így is fennmaradtak, elérhetőek. Végeztek ilyen tevékenységeket Nicaraguában, Kazahsztánban (itt volt egy „igazságügyi programjuk” is) vagy éppen Jamaicában, ez jelenleg is zajlik 2021-2023-as datálással. Önmagukban az LMBTQ-témával foglalkozó USAID-törekvések is önálló cikket, cikkeket érdemelnek, de úgy gondolom, hogy a lényeg így is látható.

Összegezve azt mondhatjuk tehát, hogy az USAID egy multifunkcionális csáp, egy független kormányzati ügynökség, amely együttműködik a State Departmenttel. A vezető tevékenységéhez szenátusi jóváhagyás szükséges, de nem része a kabinetnek.

Mindez azt jelenti, hogy egy megfelelő politikai berendezkedés alatt a USAID meglehetősen önálló és szuverén, tevékenységét különösebb akadályoztatás nélkül tudja végezni.

Power Magyarországon

Nos, ilyen körülmények között érkeztünk el 2023 februárjába, amikor is egészen pontosan 9-én Power asszony megérkezett Magyarországra. Hazánk nem idegen terep a USAID számára, egyszer már jártak itt a rendszerváltoztatás után, egészen 1999-ig, ekkor zárult le a „demokratikus átmenet” kampányuk.

Az USAID új szándékairól Power egy Kossuth téren forgatott videót is közzétett az érkezése napján, amely eléggé fenyegetőre sikeredett azok számára, akik tudják, valójában mit jelent a „brighter future” Powerék olvasatában.

 

Great to be here in Budapest with @USAmbHungary where @USAID just relaunched new, locally-driven initiatives to help independent media thrive and reach new audiences, take on corruption and increase civic engagement. pic.twitter.com/xeMgRulU0J

— Samantha Power (@PowerUSAID) February 9, 2023

 

Hogy mit csinált Power Magyarországon, arról pont az Amerikai Egyesült Államok budapesti nagykövetsége számol be részletesen, célszerű elolvasni. Ahogy az lenni szokott, a USAID is a fiatalokat próbálja megszólítani, eszerint „Power magyar fiatalok egy csoportjával találkozott, hogy megvitassa velük a magyarországi fejleményekkel kapcsolatos meglátásaikat és terveiket, majd közös sétát tettek Budapest történelmi belvárosában.” Ez vélhetően az első programja volt, de február 10-én is a fiatal generációkkal folytatódott a nap, jelen esetben a Berzsenyi Dániel Gimnáziumban. Itt a diákokkal szóba kerültek a magyar–amerikai kapcsolatok, külügyi kérdések, stb., stb.

Ezt követően Power „jogvédő szervezetekkel” találkozott, mint például a Magyar Helsinki Bizottság, a K-Monitor, a Transparency International, de érdekes módon ott voltak az Eötvös Loránd Tudományegyetem képviselői is. Power itt a USAID közép-európai küldetéséről beszélt (nem kizárólag hozzánk törnek be, mennek Romániába, Bulgáriába és Szlovéniába is), amely többek között a „civil társadalom” és a „független média megerősítését” tűzte ki célul, utóbbival „új célcsoportokat akarnak elérni”. Power találkozott még „emberjogi aktivistákkal” és különböző LMBTQ-szervezetek képviselőivel, itt megerősítette, hogy a USAID „támogatja a kirekesztett társadalmi csoportokat”.




A média hatalom, így Power nem hagyta ki a találkozót a „médiával foglalkozó civil szervezetekkel” és „független újságírókkal” sem, itt az új célcsoportok megszólításának lehetőségéről volt szó, illetve „fenntartható bevételi források megteremtésének lehetőségeiről”, amely sejthetjük, mit jelent, csak burkolt formában. Ez a míves szóhasználat amúgy többször tetten érhető, amikor arról beszélnek, miképpen akarják „felszabadítani” az országot, így például külön röhögtem azon a megfogalmazáson, hogy „Power és a médiával foglalkozó személyiségek találkoztak, hogy megvitassák elkötelezettségüket a legfontosabb információk közlése iránt”.

Power látogatásának utolsó programja egy találkozó volt Varga Judit igazságügyi miniszterrel, Szalay-Bobrovniczky Kristóf honvédelmi miniszterrel, illetve Németh Zsolttal, az Országgyűlés Külügyi Bizottságának elnökével. Itt jelen volt David Pressman, a nyíltan homoszexuális amerikai nagykövet is, akivel egyébként Power jó barátságban van, Obama alatt közvetlen kollégák is voltak. A beszámoló szerint a felek „nyílt beszélgetést folytattak a kétoldalú kapcsolatokban rejlő lehetőségekről és kihívásokról, valamint az amerikai és a magyar nép közötti hosszú barátság jelentőségéről és hatásairól”.

A beszámoló alapján nemcsak azt szűrhetjük le, hogy Power lényegében mindenkivel találkozott, akikkel a jövőben tervei vannak, de azt is, hogy ez teljesen nyilvánosan, frontális lerohanással történt, nyilván a részletes beszámoló sem véletlenül született meg. Egyszerűbben fogalmazva a USAID „kitette az irányjelzőt”, közép-európai programjuk pedig – ahogy azt Power ütemterve is megmutatta – erősen épít a fiatalokra, de az „új célcsoportok” megszólítása is sokat sejtető elem.

Összegzés, konklúzió

Samantha Power igazi idealista, de a szó legrosszabb értelmében. Jellemrajza alapján minden bizonnyal őszintén hisz azokban az „értékekben”, amelyeket közvetít, a USAID lobbiereje és befolyása így egy olyan vezető kezébe került, aki nem fél azt a legrosszabbra is használni.



Samantha Power Szalay-Bobrovniczky Kristóffal, David Pressmannal, Varga Judittal és Németh Zsolttal 2023 februárjában (fotó: Amerikai Egyesült Államok budapesti nagykövetsége - hu.usembassy.gov)

Borítékolható, hogy fognak végezni Magyarországon is felforgató tevékenységet, mint ahogy biztos az is, hogy a kormány nem igazán tudja/akarja majd útjukat állni. Noha a fideszes sajtóban az amerikai konzervatív véleményformálókra hivatkoznak, amikor az USAID és Power ellen írnak, mindez egyben azt is jelenti, hogy ettől a frakciótól várnak támogatást a közép-európai bideni politika ellen. Hogy Magyarországon mennyire jár sikerrel a demokrata lobbi, természetesen számtalan globális politikai tényezőtől függ, az USAID mindenesetre azért érkezett a térségbe, hogy átformálja az itt található országokat a saját képére, miközben azokat az elveket akarják ránk erőltetni, melyekről meg vannak győződve, hogy helyesek. A toleráns és negédes kommunikációjuk felismerése elsőrendű feladat, külön szótárat lehetne nyitni az általuk használt fogalmaknak és valódi hátterüknek. Nem árt továbbá megismerkednünk a „soft power” („puha hatalom”) fogalmával, amely lényegében kimeríti Power és a USAID tevékenységét. Ez dióhéjban annyit jelent, hogy mások preferenciáit nem erővel változtatják meg, hanem a már említett „szép szavakkal”, mosollyal, képzésekkel, a kultúra átformálásával. Ehhez nem kellenek pártok (emlékezzünk, Power nem találkozott a baloldali ellenzék egyetlen politikusával sem, egyrészt azért, mert ügyelnek a látszatra, másrészt azért, mert ahogy azt az amerikaiak is biztosan tudják, elég gatya állapotban van Magyarországon a baloldal), sőt, közvetlen politikai szervezet sem. Bőven elegendőek a „civil szervezetek”, a „független, lelkes újságírók”, vagy azok az agymosottak, akik a befolyásolható fiatal generációkból kerülnek ki. Utóbbiak sokszor még csak tudatában sincsenek annak, hogy ahol tevékenykednek, amiért cselekednek, mennyire károsak valójában. Power igazi nomen est omen, hiszen hazai látogatása ezt a „soft power” jelenséget erősíti, sőt, negatív töltetű idealizmusa, látszólagos nyitottsága kiválóan alkalmassá teszi őt a „puha hatalom” képviseletére.

A veszélyt a NER is érzékelte, ezért született az átlagnál jóval több, viszont nem túl alapos írás Power látogatásáról és az Egyesült Államok Nemzetközi Fejlesztési Ügynökségről. A fideszes kommunikáció egy Majdan-szerű összeomlás körvonalait vizionálja, és mindezt természetesen azzal párosítja, hogy a „színes forradalom” elsöpörheti a „mi hőn szeretett Orbán-kormányunkat, amelyet a magyar választók akarata helyezett oda, ahová”. A nyilvánvaló kormánypárti zsargonon túl azonban most az a helyzet, hogy hosszútávon a USAID komoly veszélyt jelenthet a listájukon lévő országok szuverenitására, már amennyi megmaradt belőlük. Persze mi nem Orbánékat és a látszatszabadságharcaikat féltjük, hanem a hazánkat, amelyet nem óhajtunk tálcán kínálni a kétarcú liberalizmusnak sem.

Ábrahám Barnabás – Kuruc.info