Az írásom aktualitását a zsidó HVG online felületén megjelent írás adja, melynek tárgya a magyar hagyományokban gyökerező csodaszarvas ábrázolása Szőke Gábor Miklós által.

A cikk 2022. december 16-án jelent meg, az előzményeiben megtalálhatóak a szintén a zsidó orgánum által megjelentetett korábbi, más szépreményű zsidók által jegyzett cikkek is.

(Kép: HVG)

Azzal a felütéssel kezdenek, miszerint a szobor elhozta nekünk ide Budapestre a balkáni életérzést, mert ott például szobrot emeltek Nagy Sándornak (Kétszarvú Iszkander), horribile dictu lovon ábrázolták őt.

Sok szót fecsérelnek a művész alkotói mondanivalójának sekélységére, mivel szerintük az ábrázolás nem felel meg a művészet általános esztétikai követelményeinek. Maga a kivitelezés sem igazán tetszik nekik, a felületi kivitelezés sajátságosan a giccset, vagy még inkább egy giccses porcelán nippet juttat eszükbe. Képzeljük el, még csillog is, ami biztos jele a hiányzó művészi kifejezőkészség megnyilvánulásának.

A szóban forgó cikk nagy része egyébként véleményem szerint gyalázkodás, a művész becsmérlése, valamint a mocskolódásról sem feledkeztek el. Ez úgy látszik a vérükben van, mint cigánykannak a vezetés.

A szobor ára egy külön fejezet: hozzá lehet képzelni mennyi lélegeztetőgépet lehetett volna venni belőle, vagy hitsorsosaikhoz híven, akik készülnek elküldeni az európai fehér őslakosok pénzét ezekben a vészterhes háborús időkben azoknak a szegény ukrajnai hordatagjaiknak, mi is elküldhettük volna ezt a pénzt oda, ahol a legnagyobb szükség van rá.

(Kép: MNB)

(Kép: Köztérkép)

De egyébként is, vajon az ájultan imádott Európa, vajon mit szól mindehhez? Mi lesz, ha a városban hosszabb, rövidebb ideig megjelenő turisták, vagy bármilyen státuszú idegen meglátja a magyar mondakörben megörökített, annak emléket állító szobrot. Mit mondanak akkor a zsidók? Hogy történhetett ez a botrány Budapesten, hogy az engedélyük nélkül ez megtörténhetett?

Mi az, ami fáj nektek, zsidók?

Van persze erre nézve néhány, a teljesség igénye nélkül összeszedhető indok:

• nincsenek néven nevezhető műalkotásaik a múltból. Ezt ugye még magyarázhatnánk a vallási hagyományaikkal, de megalapozottan ez nem tehető megfelelő indokká.
• Nincsenek építészeti emlékeik, mert mindig is valami prosperáló államban éldegéltek mások munkájából.
• Nincsenek történelminek nevezhető alakjaik, mert nem hagytak nyomot a történelemben.
• Nincsenek a múltjukból írásos emlékeik, csak azok, amiket más népektől emeltek át és írták meg, mint elsődleges forrás. (Magyarul: átírták a múltat.)
• Nincsenek mondáik, nincsenek népmeséik.

Ha kiemeljük a múltjukból a máshonnét összeszedett történeteket, nem marad semmi.

Nekünk, legalábbis szerintük, a fütyülős barack és a bőgatya megvan.

Hát ez lehet az ok: a szőlő savanyú.

Nem tisztem megítélni egy művészi alkotást és a körülményeket, amik közt létrejött. Nem tudom jelen pillanatban megítélni a kifizetett díj jogosságát, vagy sem. Különösen nem tisztem védeni a jelenlegi kormányt és annak a művészethez fűződő viszonyát sem. Amiben viszont biztos vagyok: múltunk emlékeinek megjelenítését támogatni kell, akkor is, ha az a hazánkban hívatlanul élő idegenek tetszését esetlegesen nem nyerte el.

Rglvs GY

(A szerző olvasónk.)