A Fekete István Szabadegyetem soron következő előadója Vukics Ferenc volt, a Magyarok Országos Gyűlésének főszervezője. Előadásának címe A háború ára, amely egyrészt a világot sújtó orosz–ukrán konfliktusról szólt, Ukrajna lehetetlen helyzetéről, illetőleg az előadás második részében arról is, hogy mi magyarok hogyan állhatjuk meg a helyünket ebben a viharban, illetve hogy alakult a népesedési rátánk az elmúlt 1100 évben. Vukics saját élményeivel, kutatásaival is tarkította az estét, amely igazán tanulságos, ugyanakkor a téma súlyosságához képest közvetlen légkört teremtett a hallgatóság körében. Az alábbiakban összefoglalót nyújtunk a most csütörtökön elhangzott előadásról.

Ukrajnában a függetlensége kikiáltásakor 53 millió embere élt, a háború előtti években a szegénység miatt távozott 10 millió, a háború óta pedig további 10-13 millió ember. Az ilyen rohamosan csökkenő népesség egy pusztuló állam jele, amely már a háború előtt is gyengélkedett.

A háború óta felerősödött a gyermekkereskedelem, gyermekpornó, szervkereskedelem, drogkereskedelem, béranyaság, Ukrajna Európa legszegényebb országa lett.

Ukrajna közveszélyes a szomszédaira is. A szervezett bűnözés olyan mint egy fertőzés, továbbterjed, határokon átível – fejtette ki Vukics, aki ezt követően rátért az ország háborús szerepére.

Ukrajnát Nyugatról rávették az eliten és a népességen keresztül, hogy játszanak el egy anti-Oroszországot, amely konfliktusba keveredik Putyin államával, ugyanakkor ezt csak erőszakkal lehetett megteremteni.

Akik nőként vagy rokkantként alkalmasak arra, hogy önként jelentkezhessenek a hadseregbe (tehát nem jelentkeztek, csak elméletben alkalmasak rá), nem hagyhatják el az országot. Akik eleget fizettek, átmehettek a határon a tiltás ellenére is, akik nem, azokat előállították. Egy átlagos ukrán katonának 11 napja van, hogy a szolgálat kezdetétől kórházba vagy meszesgödörbe kerüljön.

Mivel nyugatról pumpálják a fegyvert és pénzt Ukrajnába, nem ér véget a háború, a lakosság szenvedését meghosszabbítják. Ukrajna a külföldi pénzek nélkül működésképtelen, fegyverzete is alig lenne – foglalta össze Ukrajna helyzetét az előadó.

Vukics ezt követően rátért arra, hogy a szenvedések ideje csak most kezdődik igazán, a helyzet nem fog javulni. A konfliktus már átlépett Ukrajna határain, ezt számos esemény alátámasztja, amely tovább szélesíti és mélyíti a konfliktust (Barátság kőolajvezeték szivárgása stb.) – fejtette ki, majd Magyarország helyzetét vette górcső alá.

Bármelyik oldal győz, nekünk az rossz lesz. A 2019 előtti életünk nem fog visszatérni, hiába reménykednek benne sokan. Tudomásul kell venni, hogy a helyzet nem lesz jobb. A morált, a katonai helyzetet és a vágyakat a mainstrem média összekeveri az elemzésekben, így sokan nem kapnak hiteles tájékoztatást mi folyik a háborúval kapcsolatosan. Az előadó rátért arra is, hogy magyarként a magyar érdeket kell szem előtt tartanunk, így felesleges kirakni orosz vagy ukrán zászlót a profilképünkre – mondta Vukics, majd rátért a tágabb Európa szomorú helyzetére.

Kiválóan megállapította, hogy Európa 1943 óta nem a saját sorsának irányítója, egy amerikai–orosz paktum rendelkezik róla és politikájáról (teheráni konferencia – Á. B.). Európa népei ma egymást gyengítik, ezzel párhuzamosan folytatódik Németország felszámolása. Európában ma háborús doktrínákat ismételgetnek kritika nélkül a béke rovására, nincs más mainstream alternatíva Nyugaton. Ukrajnának a háború ára a teljes eladósodás és a gazdaság pusztulása, az ukránok nem tudnak a saját földjeikért harcolni, mert már nincs nekik, eladták őket. Vágóhídra hajtják az embereket a semmiért, egy értelmetlen háborúért, a sajtó nyugaton pedig jobban be van kötve a világhatalmi rendszerbe, mint az adott kormányok. Sokszor a háborús narratíva tőlük származik, ők mondják meg a kormányoknak, mit csináljanak és nem fordítva – foglalta össze az előadó.

Végül a magyarság demográfiai helyzete és a Vukics által elképzelt megoldás következett.

A magyarság túlélése a közösségek erejében és a szakrális parasztságban rejlik. A városokat mindig a vidékről töltötték fel életerővel, viszont ez a réteg, ez az erő manapság már nincs meg. Miért nem?

A 900-as évek elejétől a magyar lakosság emelkedett szépen lassan. A tatár invázió után keletkezik az első demográfiai törés, szakadás a népesedési ábrán, a lakosság egyharmada odaveszik. 1400-as évek előtt közvetlenül megugrik a népesség, jobban, mint a 900-as évek elejétől. Az 1400-as évek második felétől, Mátyás alatt ez a népesség megtorpant a háborúk és a sorozatos konfliktusok miatt. Hódoltság alatt folyamatos a népesség csökkenése, amely egészen a Rákóczi-szabadságharc végéig tart. Eztán erős növekedés, 1875 után még gyorsabb növekedési spirál. Az I. világháború alatt az erős növekedés megtörik, de érdekes módon visszafogottan növekszik, ezt csak a II. világháború töri meg. 1945 után hasonló ütemű növekedés, kicsi törés a 60-as évek végén, majd újabb szelíd növekedés, azonban a legkiábrándítóbb helyzet csak most következik.

Az elmúlt 30 évben és a jelenkorban újabb tüske van a fejlődési útmutatóban, nagyobb mint a tatárjárás vagy a II. világháború idején, vagy akármikor az elmúlt 1100 évben, tehát nagyobb traumát él meg a társadalom, mint a tatárjáráskor vagy a II. világháború alatt. A jövő pedig semmi jóval nem kecsegtet, hiszen ennél jóval nehezebb világ vár ránk.

Vukics szerint a közösségépítésben van a jövő, illetve fontos a környező népekkel való kibékülés, a jó kapcsolat, mint ahogy egyéni szinten is a jó kapcsolat a helyes irány a családdal, barátokkal, hiszen ez átsegíthet minket a válságos időszakokon. Az alábbi feltételeknek kell megvalósulni ahhoz, hogy egy csoportból közösség váljon – fejtette ki.

1. Közös akciók.

2. Közös konstrukciók, szervezeti formák létrehozása.

3. Közös rítusok.

4. Hűség egymás iránt. Ha a családban nincs hűség, akkor a társadalomban sincs.

5. Mindezt nemzedékeken keresztül kell cselekedni (pl. régen úgy kezdtek építeni egy katedrálist, hogy tudták, hogy a dédunokáik idejében fogják tartani bennük az első misét).

Az előadás végén pedig felidézett egy igen találó 5 pontot, amelyet a belső-somogyi kutatásai során jegyzett le az ott élő idősektől, akik szerint ezt kellene tanítani az iskolában.

1. Hogyan kell megszületni?

2. Hogyan kell gyermekként felnőni?

3. Hogyan kell párt választani?

4. Hogyan kell gyermeket nevelni?

5. Hogyan kell elmenni, távozni az evilági létből?

Az előadás végén ismét lehetőség volt kérdéseket feltenni, mellyel élt is a közönség. A következő előadás pedig november 10-én, csütörtökön esedékes 18 órától, ahol Vékony Csongor beszél majd a nemi identitás válságáról.

Ábrahám Barnabás – Kuruc.info