E hétvégén tartották országszerte az 1956-os megemlékezéseket. Természetszerűleg a lehető legnagyobb tisztelettel beszéltünk például a Corvin közi hősökről, ami rendjén is van, viszont fűzzük hozzá, szabadságharcunk kiterjedt Budapesten kívül az egész országra, gondoljunk csak a mecseki láthatatlanokra, kik még később is folytatták az ellenállást, de az ország számos pontján bontakozott ki október 23-a után ellenállás, vagy akár tüntetés, és voltak ott is hősök, mártírok. Rájuk is kötelességünk megemlékezni!

Megemlékezés a Sötétkapunál (forrás: RTVE)

Nagy múltú, királyi városunkban, Esztergomban például október 26-án történtek a jeles események, őket sem feledhetjük.

Tudni érdemes, a második világháború után a kommunista hatalomátvételt követően az egyházi központ mellett az sem tetszett a hatalmon lévőknek, hogy itt még mindig nem kommunista, hanem kisgazda polgármester volt dr. Bády István személyében. Mindezek után nem meglepő, ha Esztergom a „reakciós város” elnevezést kapta. A város csak 1950-ig lehetett megyei székhely, mert miután Esztergom megye megszűnt, az új (Komárom) megye legfontosabb városa Tatabánya lett. Ezután Esztergom városi bevételeinek nagy részét Tatabánya építésére és fejlesztésére vonták el.

A város bár ezután is megmaradt egyházi központnak, de már a legfontosabb egyházi tisztségeket a kommunistákkal együttműködő úgynevezett „békepapok” tölthették csak be, akik ávós ellenőrzés alatt álltak. Később Mindszenty József hercegprímás, akit 1948 karácsonyán letartóztattak - és azután soha többé nem láthatta viszont székvárosát, ám 1956-ban kiszabadult a börtönből -, le akarta váltani őket, de november 4-e után mindegyik visszakerült a helyére.

A fővárosi történéseknek híre természetesen Esztergomot sem kerülte el, itt is felbolydultak az emberek. Már október 25-én az utcán voltak sokan, másnap, október 26-án pedig tragikus sortűz dördült. Az előző napi tüntetéstől felbolydult a város. Kora hajnalban a tüntetőkhöz csatlakoztak a Vak Bottyán laktanyában szolgáló munkaszolgálatos katonák is és leverték laktanyájuk faláról a vörös csillagot. Dorogról szintén munkaszolgálatos katonák érkeztek autóbuszon és csatlakoztak a tüntetőkhöz. Reggel nyolckor a város diákjai és tanárai is elindultak a Széchenyi térre.

Ez a város főtere, itt hatalmas tömeg gyűlt már össze, és egy erkélyről kötélen leengedték Rákosi gipszből készült szobrát, amit a tömeg összetört, egyértelműen kifejezve az antikommunista akaratot, a magyar szabadság iránti vágyát.

A mártírok emléktáblája

A helyzet ezután csak fokozódott.

Még nem volt dél, amikor újabb két autóbusznyi tüntető csatlakozott a Széchenyi tériekhez, Lábatlan és Nyergesújfalu üzemeinek munkásai közül. Egy harmadik autóbusz, amin esztergomi fiatalok indultak a fővárosba, a szovjet tankok miatt visszafordult és most a főtéri tömeget erősítette.

A Bazilika oldalában található Sötétkapunál, ami egy hatalmas alagút, összegyűlt mintegy 5-600 ember. Azzal a céllal érkeztek, hogy a közeli parancsnokság előtt beolvassák a diákság 16 pontját. Fontos leszögezni, a tömeg teljesen fegyvertelen volt.

A Sötétkapu közepén egy szakasz katona állta útjukat. A felvonulók küldötteit bevezették a parancsnokság épületébe, hogy lássák, nincsenek foglyok és nincsenek ávós vezérek. A küldöttség ezt közölte a tüntetőkkel. Pedig az épületbe már előző este megérkezett Tatabányáról Ungi Ferenc ÁVH-s őrnagy vezetésével 15-20 ÁVH-s rendőr, illetve elhárító tiszt.

Ezután később buszokkal érkeztek még tüntetők. Déltájban kanyarodott be a három busz a főiskola előtt és haladt a Sötétkapu fele. Onnan már visszavonták a katonákat. Egy teherautó, rajta nemzeti színű karszalagos munkaszolgálatos katonákkal megelőzte a buszokat és megállt a Sötétkapu bejáratától jobbra. Ekkor érkezett meg a fiatalokkal az első busz, tetején egy nemzetiszín lyukas zászlót lengető férfival. A buszvezető az utasok biztatására áthajtott az alagúton, és balra fordulva megállt. Nyomában gyalogos tüntetők érkeztek. Ebben a pillanatban kinyitották a parancsnokság épületének emeleti ablakait és Mecséri ezredes parancsának értelmében kézifegyverekkel lőni kezdték a tömeget, habár a tömegben fegyveresek nem voltak.

Elsőként lőtték le a zászlót lengető férfit. Az épület előtt álló harckocsi parancsnoka Juhász József tüzet vezényelt. A lövés bizonyára gellert kapott az alagút falától és becsapódott a busz hátsó részébe. A buszsofőr kiugrott és menekült, nyomában mindenki, aki tudott. A tüzelés folytatódott, többen elestek vagy megsebesültek az alagútban is.

A halálos áldozatok számát a különböző források 14 és 22 közé teszik. A Sötétkapu alagútjában elhelyezett táblán 14 név szerepel, közülük 8 esztergomi lakos volt. A következő napokban a kórház dolgozói emberfeletti igyekezettel tettek meg mindent a sebesültekért, de erőfeszítéseik ellenére is többen belehaltak sebesülésükbe.

A fenti adatokat dr. Marossy Endre hadtörténész: 1956 fiadnak hagyd örökül c. művéből ismerhetjük. A hősök és a mártírok vére a magyar jövő magvetése, sohasem feledhetjük őket, és azokat sem, kik felelősek a mészárlásért.

Lantos János – Kuruc.info