Egy, a matematika tantárggyal kapcsolatos útmutató, melyet az amerikai Oregon államában küldött szét az iskoláknak a helyi oktatási minisztérium (Oregon Department of Education), arra hívja fel a figyelmet, hogy a diákokat arra kérni, mutassák meg, miként oldották meg a matematikai feladatokat, a fehér felsőbbrendűség kifejeződése – írja a Daily Wire nyomán a Mandiner.
A 82 oldalas útmutató, melynek címe A Pathway to Equitable Math Instruction, úgy fogalmaz: „a fehér felsőbbrendűség kultúrája áthatja a matematikai órákat a mindennapos tanári lépéseknek köszönhetően. Ezek a lépések, együttesen az őket alátámasztó hitekkel, állandósítják a feketéknek, latinx-eken és többnyelvű diákoknak okozott oktatási károkat, megtagadva tőlük, hogy teljes hozzáféréssel rendelkezzenek a matematika világához.”
Az útmutató egy éves programot ajánl arra, hogy „dekonstruáljuk a matematika rasszizmusát”, és felhív, hogy „tegyük láthatóvá a matematikával kapcsolatban a fehér felsőbbrendűség toxikus jellemzőit.”
És mik a fehér felsőbbrendűség jelei? Ne valami nyilvánvalóan rasszista dologra gondoljunk: a fehér felsőbbrendűség jele az útmutató szerint, ha a tanár arra kéri a diákot, mutassa meg a munkáját, ha arra fókuszálunk, hogy a diákok helyes választ adjanak, ha nyilvántartjuk, követjük a diákok eredményeit, és ha osztályozzuk őket.
Arra kérni a diákokat, hogy mutassák meg a munkájukat, eme útmutató szerint a tanároknak nyújtott mankó (nem a diákok segítése), amely segítségével megérthetik, hogyan gondolkodnak a diákok. Ez pedig azért a fehér felsőbbrendűség jele, mert úgymond „paternalista”, illetve „az írott szó imádata”. Utóbbi ugyanis a kurrens kritikai elméletek szerint a dokumentáció erőltetésével és az írásbeli készségek erőltetésével működteti a fehér felsőbbrendűséget.
Ennek eredete Jacques Derrida francia zsidó posztmodern filozófus dekonstrukcionista elméletében lelhető fel, mely szerint a nyugati kultúra mindig előnyben részesítette a beszédet az írással szemben, a logika pedig a nyugati kultúra, a fehér ember mítosza. (Minderről Derrida főleg White Mythology című tanulmányában írt.)
A jó válaszra való koncentrálás azért problémás, mert a jó és rossz megüönböztetését jelenti, ami az objektivitás állandósítása, az pedig úgyszintén a fehér felsőbbrendűség mítosza. Az útmutató így fogalmaz: „Az elképzelés, hogy a matematika tisztán objektív, teljesen téves”, valamint „fenntartani az elképzelést, hogy mindig vannak jó és rossz válaszok, állandósítja az objektivitást.”
A felfogás, miszerint az felnőttek tudják a helyes választ, paternalizmus és egyben a hatalom fenntartása („powerholding”), az osztályozás pedig az egyenlőtlenség tartósítása, akárcsak a magaviselet értékelése.
A tanároknak „kulturálisan megfelelő” pedagógiát kell alkalmazniuk, azaz nem várhatják ugyanazt a fehér és a fekete diákoktól.
