Folytatódik Hősök nyomában sorozatunk, amelyben ezúttal Bottyán Jánossal, ismertebb nevén Vak Bottyánnal foglalkozunk. Legtöbbünknek talán a Rákóczi-szabadságharcban végzett tevékenysége ugrik be e név hallatán, de mint a legtöbb hasonló kaliberű harcosnak, neki is kalandos élete volt.
Egy 1750-ben keletkezett rajz Vak Bottyánról. Forrás: wikipedia.hu
Bottyán János szegény, protestáns, kisnemesi családból származott, s legnagyobb valószínűség szerint az 1640-es évek első felében látta meg a napvilágot. Fiatalon a jezsuitáknál tanult, amelynek hatására katolizált, s mivel ekkor még erősen élt az ellentét a katolicizmus és a reformáció között, apja kitagadta a családból. A fiatal János otthagyta az iskolapadot, és elszegődött végvári vitéznek, amely a korszak egyik vonzó "foglalkozásának" számított. Vágsellyén szolgált, és hamar kitűnt merészségével és bátorságával. Fiatalkorához kapcsolódik az egyik legismertebb vélt vagy valós történet, amikor is belopódzott a török kézen lévő Érsekújvárra, és a török katonákat imára szólító müezzint kihajította a minaretből.
Ugyan ezekben az években még csak főhadnagyi rangig jutott, a török kiűzése alatt az esztergomi vár parancsnoka lett, 1685-ben sikeresen meg is védte azt, majd saját ezredével harcolt Buda alatt és a Délvidéken is. Az elhúzódó háborúban elveszítette a fél szemét, de sikert sikerre halmozva hősként és tekintélyes vagyonnal fejezte be a török elleni harcokat. Birtokokat kapott Esztergom környékén, kúriát, italmérési jogot és adómentességet szerzett Esztergomban. 1699-ben Esztergom leggazdagabb polgáraként hagyta ott a katonaéletet, ám mégsem tudott sokáig nyugodtan élni.
Bottyán János mellszobra a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Vaján. Forrás: ua.
1701-ben harcolt a spanyol örökösödési háborúban, majd ugyanezen év végén hadbíróság elé állították azzal a váddal, hogy Rákóczival tart fent titkos kapcsolatot. Ekkor még bizonyíték hiányában felmentették. 1703-ban ő maga jelentkezett az uralkodónál, I. Lipótnál, hogy leverhesse a kibontakozó kuruc felkelést. Schlick császári generálissal bevonult több felvidéki városba, ő maga csapataival Zólyom várában maradt. Ezt Bercsényi és Ocskay László hamarosan ostrom alá vette, Bottyán pedig "régimódi" módszert választott az "ellentétek elsimítására". Kihívta a kuruc tábor legjobb harcosát egy párviadalra, aki jelen esetben pont Ocskay volt. A bajvívás során mindketten súlyos sérüléseket szereztek, Bercsényi pedig tárgyalásokat kezdett folytatni Zólyom feladásáról a "vak ezredessel". Hogy Vak Bottyánt a szimpátia, vagy csak a saját szorult helyzetének reális felismerése terelte a "kurucok karjaiba", vita tárgya lehet, ám annyi bizonyos, hogy hamarosan feladta a várat, és csatlakozott a kuruc seregekhez 1703 decemberében. Ezt követően Esztergom átadásán és toborzáson dolgozott. Előbbi nem járt sikerrel, és a városparancsnok 1704 októberében árulás vádjával letartóztatta, és vízi úton Bécsbe akarta szállítani, ám kuruc katonái kiszabadították a fogságból. Hamarosan hűséget esküdött Rákóczi Ferencnek, majd 1704. november 16-án bevette csapataival Érsekújvárt.
1705-ben a fejedelem Vak Bottyánt bízta meg a Dunántúl felszabadításával, ahol kezdeti nehézségek után sikert sikerre halmozott. Decemberben Szentgotthárdnál még Heister császári tábornok csapatait is legyőzte, ám Sopront már nem tudta elfoglalni. 1706-ban és 1707-ben komoly szervezői munkába kezdett a Dunántúlon, s, hogy a lakosság szimpátiáját elnyerje, renitens katonáit megfegyelmezte, a rablást és fosztogatást kellő eréllyel megtorolta. A császári túlerő ellen többször is sikeresen védekezett, 1706 augusztusában Esztergom is kuruc kézre került. Sikereinek köszönhetően Rákóczi kinevezte a Dunántúl kormányzójának.
A Bottyán-kúriát ma esztergomi városháza néven ismerjük. Forrás: ua.
Az 1708-as trencséni fordulat után a szabadságharc nehéz helyzetbe került. Vak Bottyán a felvidéki bányavárosokat védte katonai parancsnokként, ám ekkor már a nagy veszteségeknek és a sorozatos átállásoknak köszönhetően a végső vereség szinte biztos volt. Bottyán János ennek ellenére sem pártolt el Rákóczitól, dacára, hogy korábban már említettük, milyen kétes körülmények között került a kurucok oldalára.
A háború és éhínség következtében pestisjárvány ütötte fel a fejét a katonai táborokban, így Vak Bottyán táborában is. A betegség sajnálatos módon a kiváló harcost sem kímélte, így 1709. szeptember 27-én Tarnaörs mellett Bottyán János örökre lehunyta a szemét. Egyes feltételezések szerint viszont halálát mégsem a pestis, hanem agyhártyagyulladás okozta.
A tehetséges hadvezért, a kiváló, ugyanakkor emberséges harcost ágyúdörgés közepette, hadi lobogók kíséretében temették el Gyöngyösön, a ferences rendi templomban, ám kriptáját nem jelölték meg. Halálával az ekkor már nehéz helyzetben lévő fejedelem az egyik legjobb parancsnokát vesztette el.
Vak Bottyán nevét megőrizte a történelem. Katonái mellett az emberek is szerették odaadása és önzetlensége miatt. Ha úgy hozta a szükség, még a saját harcosainak bérét is a maga vagyonából fedezte.
Ábrahám Barnabás – Kuruc.info
Eddig megjelent részek:
