Immár nemcsak mi nevezzük vitéz Kolosváry-Borcsa Mihály méltó örökösének, hanem azok is, akik igencsak érintettek a kérdésben, hiszen azóta is ebből futja nekik nemcsak maceszgombócra, hanem soha el nem fogyó politikai tőkére, illetve mindennemű sérthetetlenségre is.

Nagytakarítás, 1944: vitéz Kolosváry-Borcsa Mihály bevetette a zúzóhengerek közé az első zsidó könyveket

Az persze mellékes, hogy a zsidóknak a vallási tanításaik alapján ugyanúgy el kellene ítélniük a buzipropagandát, mint a normális keresztényeknek, de tudjuk, hogy ezt csak házon belül teszik, a saját közösségük védelmében - ezzel párhuzamosan pedig tolják ezerrel a gojok züllesztését szolgáló agymosást, legyen szó a muszlimáradatról vagy a sajgó fenekű királyfikról.

De térjünk vissza a kitüntetéssel felérő közleményre, íme:

Nyilatkozat

A Magyar Zsidó Kulturális Egyesület az elmúlt években felolvasással emlékezett meg arról a gyászos napról, amikor 1944-ben a horthysta államtitkár nyilvánosan semmisítette meg az ő véleménye szerint nem kívánatos zsidó szerzők műveit.

Számunkra elfogadhatatlan, hogy Dúró Dóra, a Mi Hazánk képviselője hasonló módon semmisítsen meg, bedaráljon egy olyan könyvet, amely az ő véleménye szerint nem kívánatos -, noha tartalma sem az Alkotmányba, sem a törvényekbe nem ütközik. Ez a módszer a fasiszta időket idézi.

A gyűlöletkeltés ilyen formája ellen minden tisztességes embernek fel kell emelnie a szavát.

A MAZSIKE Elnöksége

Korábban írtuk: Celebecskék Dúró Dóra könyvdarálásáról: egyikük akasztást vizionál, egy buzi pedig elvenné a gyerekeit