Ugrás a cikkhez

A világháború egyik legjobb vadászgépének a Focke-Wulf 190-est tartják. Ennek a legutolsó, nagy számban bevetett sorozata a D volt. Alább ezen gép technikai jellemzőiről olvasható egy cikk, amely révén láthatók, hogy miért tartja több szakértő is a kor legjobb vadászgépének.



A D-9 változat két nézőpontból

Alapvető (A sorozattól örökölt) jellemzők

Ugyan ez a cikk elsősorban a 190-es későbbi, D sorozatával foglalkozik, de bizonyos tulajdonságokat már a korábbi sorozatokról örökölt meg a Dora, ami miatt néhány sort megismétlünk az idei 190-es cikkből.

A világháború idején a repülőgépveszteségek egyik fő okát a balesetek jelentették. Ebből az egyik kategória a leszállásnál összetört gépekből állt. A Focke-Wulf főmérnöke, Kurt Tank ezért erős, széles fűtőművet tervezett a típusnak, hogy kevesebb legyen az ilyen okból bekövetkező veszteségek száma. Ezért a típus ebből a szempontból egyértelműen jobb volt, mint a korabeli repülőgépek többsége.

A korabeli repülőgépek kormányfelületeit tipikusan kábelekkel mozgatták. Ez abból a szempontból problémás volt, hogy a kábelek idővel megnyúltak, ami csökkentette a kormányfelületekre kifejtett erőt. Ez gyakori karbantartást tett szükségessé. A 190-esen viszont merev rudakat használtak, amiknek az ereje változatlan maradt.

Azok a pilóták akik repülték a 109-est és a Focke-Wulfot is, azt tapasztalták, hogy a Focke-Wulf pilótafülkéje jobban elrendezett és tágasabb is volt. Emellett a 190-est könnyebb volt vezetni, mivel a botkormányt úgy tervezték meg, hogy limitált erőt kelljen kifejteni rá. Ennek következtében a 190-es kevésbé fárasztotta el a pilótát.

Egy másik tényező, ami csökkentette a pilóták terhelését, az volt, hogy a 190-est kevésbé kellett trimmelni (kiegyensúlyozni). A trimmelés lényegében ahhoz kellett a korabeli gépeken, hogy azok stabilan repüljenek. A Focke-Wulfnál ezt gyárilag illetve a repülőtéren beállították, ami jelentősen csökkentette a pilóták terhelését. Más korabeli repülőgépeken a pilótáknak ezt repülés közben kellett állítani, ami fárasztó volt.

A D sorozaton jellemző motorikus fejlesztések

A D sorozat fő fejlesztése a korábbi A sorozathoz képest a BMW 801 csillagmotor kicserélése volt a Junkers Jumo 213 motorra. Az új motor révén a gépnek jelentősen csökkent a légellenállása, mivel a léghűtéses csillagmotort fordított V-motorra cserélték. Ez önmagában jelentős sebességnövekedést jelentett. Alább néhány egyéb fejlesztést láthatnak, ami jellemző volt a Jumo 213-as motorra.

A német V-motorokra jellemző volt, hogy fordított elrendezésűek voltak, vagyis a hengerfejek lefelé néztek. Ez a Daimler-Benz- és a Junkers- motorokra is jellemző volt. Ennek az volt az előnye, hogy ez által könnyebben lehetett karbantartani a motorokat, mivel a földről könnyebben elérhetőek voltak a motor karbantartás-igényes részei.



Jumo 213-as. Jól látszik a fordított elrendezés, ami tábori körülmények között jelentősen egyszerűbbé tette a karbantartást

A Jumo 213 motort a korábbi Jumo 211-ből fejlesztették ki. A korábbi motorhoz képest a fő fejlesztés a túlnyomásos hűtőrendszer volt. Ez lehetővé tette, hogy csökkentsék a motor méretét és növeljék a teljesítményt, mivel ez által a hűtővíz nagyobb mennyiségű hőt tudott elszállítani a motorból.

Németország élen járt a szintetikus kenőolajok fejlesztésében és alkalmazásában. Evvel már a 30-as években elkezdtek foglalkozni, és több ezer anyagot próbáltak ki ebből a célból. Ez több szempontból is jelentős technikai fejlesztésnek bizonyult. A szintetikus kenőolajjal könnyebben lehetett hidegben indítani a motorokat. 1944-ben a Luftwaffe ezt már széles körben alkalmazta. Az előbbiek mellett a karbantartási igényeket is csökkentette a technológia.

A világháború idején számos német repülőgép gyűrűs olajhűtőt alkalmazott. Ennek alapvetően az volt az előnye, hogy csökkentette a gép légellenállását egy hagyományos olajhűtőhöz képest. A 190-es D sorozatához is ezt a technológiát alkalmazták, mint ahogy korábban az A sorozaton bevezették.

Egy további jelentős fejlesztés a Bediengerät volt. Ez az A sorozaton alkalmazott Kommandogeräthez hasonlóan automatikusan vezérelte a motor beállításait, ami miatt a pilótának elég volt a gázkart kezelnie. Ez egyszerűsítette a pilóta dolgát és gyorsította a motor reakcióját.



Színes rajz D-9 változat. Jól látszik a jellegzetes, háború végén alkalmazott álcafestés



Színes kép D-9 változatról

(Olvasónktól)

Előzmény: A Luftwaffe technológiája: a Focke-Wulf 190-es technikai fejlesztései

Források:

https://www.chuckhawks.com/focke-wulf_190.htm
http://www.airvectors.net/avfw190.html
http://www.warbirdsresourcegroup.org/LRG/luftwaffe_focke_wulf_fw190_design-concepts.html
http://www.warbirdsresourcegroup.org/LRG/luftwaffe_focke_wulf_fw190_variants_d-models.html
http://hugojunkers.bplaced.net/junkers-jumo-213.html
https://www.digitalcombatsimulator.com/en/products/planes/dora/index.php?PAGEN_1=2
http://powerplants.warbirdsresourcegroup.org/german_junkers_jumo_213.html
https://www.doityourself.com/stry/the-interesting-history-of-synthetic-oil
http://www.clubhyper.com/reference/luftcambg_8.htm

Reklám





Szólj hozzá!

Friss hírek az elmúlt 24 órából