A hadműveletek kivitelezésének egyik fontos követelménye a felderítés volt. Ebbe a területbe a Wehrmacht jelentős erőforrásokat fektetett, ami az alábbi összehasonlításból is látszik.
Gyalog- és lövészhadosztályok felderítői, ’41-43
Egy német gyaloghadosztály már a Barbarossa-hadművelet kezdetén jelentősen nagyobb létszámú felderítő-zászlóaljjal rendelkezett (623 fő), mint egy szovjet lövészhadosztály (328 fő). A német felderítőknek több rádiója volt, mint a szovjet felderítőknek, és volt tüzérségi támogatásuk a gyalogsági lövegek révén. A szovjet felderítőknek viszont voltak úszó harckocsijai.
A szovjetek már ’41-ben nagyon lecsökkentették a lövészhadosztályaik felderítőegységét. A zászlóaljat századdá csökkentették. A rádiók száma 1-re csökkent, ami később is probléma maradt. Ez már összehasonlíthatatlan volt egy német felderítő-zászlóaljjal, mivel a harckocsik és páncélautók száma nullára csökkent.
Később még tovább csökkentek a szovjet felderítőszázadok képességei, mivel egy idő után a teherautóikat is elvették. Ez után csak akkor voltak gépjárművük, hogyha egy másik alakulat azokat kölcsönadta nekik.
A német gyaloghadosztályok felderítő-zászlóaljai vegyesek voltak a mobilitás módját tekintve, mivel lovas, kerékpáros és motorizált alegységekből álltak.
Kerékpárosok (Radfahrtruppen)
Az 1942-43 időszakban a német felderítő-zászlóaljakat többször is átnevezték. 1943-ban a német gyaloghadosztályok felderítő-zászlóaljait átnevezték és -szervezték puskászászlóaljjá, mivel akkor már a Wehrmacht csapatai védekeztek, ami miatt kevésbé volt már szükség felderítőkre.
Szovjet lövészezredek és német gyalogezredek felderítői
1941-ben a hadosztály közvetlen felderítőegységei mellett a szovjet lövészezredek és a német gyalogezredek is rendelkeztek szervezetszerű felderítő egységekkel. Egy szovjet lövészezrednek volt egy lovas és egy gyalogos felderítőszakasza. Egy német gyalogezrednek lovas felderítőszakasza volt.
A ’41-43 időszakban a szovjet lövészezredek felderítőszakaszainak létszámát csökkentették. Emellett 1943 után gyakori volt, hogy a veszteségek miatt ezek az egységek csak papíron léteztek.
Az 1941-43 időszakban a német lovasoknak két fegyvere is volt, egy pisztoly és egy ismétlőpuska. 1943-ban ellátták őket a legkorszerűbb fegyverekkel, a gépkarabélyokkal.
Német gyalogezred felderítői. A képen látszik a lovas felderítés egyik előnye: a katonák száraz lábbal kelnek át a patakon
A járőröket általában lövészrajokból állították ki. A legtöbb korabeli járőr könnyű fegyverezettel rendelkezett, de a német lövészraj magával vitte a géppuskáját
A német lovas felderítőszakaszokat elsősorban közelfelderítésre és a szárnyak biztosítására használták. Védelemben elüldözték az ellenséges felderítőket és futárokként is szolgáltak. Kaphattak harci feladatot is, amikhez megerősíthették őket géppuskákkal.
A szovjet lovas felderítőszakasz a menetelő ezred oldalát biztosította, míg a gyalogos felderítők az ezred előtt haladtak. Védelemben a lovasok járőröztek, míg a gyalogosok előőrsként tevékenykedtek.
A háború folyamán a német gyalogezredek felderítőszakaszaiban a lovakat felváltották kerékpárok és motorkerékpárok.
Motorizált és gépesített felderítő egységek
41-ben a szovjeteknek voltak motorkerékpáros ezredeik, amik a gépesített hadtestek részei voltak. Ezek ugyan nagy egységek voltak, de kicsi volt a számuk és jelentős részük odaveszett. 1942 tavaszán, amikor elkezdték felállítani a harckocsihadtesteket, a hadtestek nagy részének nem volt hadtestközvetlen felderítő alakulata. Ezt 42 végén kezdték pótolni. 43-ban a szovjet harckocsihadseregeknek volt egy motoros ezrede.
A német páncéloshadosztályoknak a 41-45 időszakban erős felderítőalakulatai voltak. 41-ben egy német páncéloshadosztálynak két felderítő egysége is volt. Az egyik a páncélos felderítő-zászlóalj volt, aminek a fő képességét a páncélautók biztosították, a másik pedig a motoros zászlóalj volt. 41-42 folyamán ezeket egyesítették. 43-ban a motoros zászlóaljat megszüntették. Ekkoriban a féllánctalpas felderítőknek nőtt meg a jelentősége.
Német motoros egység az úton parkol, 1941 nyara
A német páncélautós szakaszokat kiegészíthették rohamlövegekkel és harckocsikkal, hogyha erős ellenállásra számítottak.
Az 1944-45-ben bevetett német páncélos felderítő-zászlóaljaknak nagy ütőképessége volt, mivel a páncélautók egy részének harckocsikkal összemérhető fegyverzete volt. Emellett a féllánctalaposok jelentős mértékben megnövelték a terepjáró képességet.
Új egységek a német gyaloghadosztályokban 1943-45: a Füsilier-zászlóaljak és -századok
1943-ben a németek átszervezték a gyaloghadosztályokat. Ennek a fő lépése az volt, hogy a lövészzászlóaljak száma kilencről hatra csökkent
Viszont a hadosztályok kialakítottak egy új egységet, a Füsilier-zászlóaljat (magyarul: puskászászlóalj). Ez alapvetően egy megerősített lövészzászlóalj volt, amit igyekeztek mobillá tenni. A Füsilier-egységek részben kerékpárosok, részben pedig gépkocsizók voltak. Alapvetően az volt a feladatuk, hogy ott teremjenek, ahol probléma van. Emellett felderítést is végeztek. Majdnem annyi gyalogsági lövegük volt, mint egy gyalogezrednek, ami erős támogatást jelentett.
1944 végétől, az újonnan felállított népi gránátoshadosztályok, már nem zászlóalj, hanem század erősségben kaptak Füsilier-egységet. Ennek a századnak az volt az egyik jellegzetessége, hogy ez volt a legkisebb egység, aminek volt saját tüzérsége.
A Volksgrenadier-hadosztályoknak (népi gránátoshadosztályok) nem csak a felderítői voltak kerékpárosok, hanem voltak kerékpáros lövészzászlóaljaik is. Ezeket a zászlóaljakat használhattak felderítésre is.
Források:
Gordon L Rottman: World War 2 Combat Reconnaissance Tactics
John J. McGrath: Scouts Out! The Development of Reconnaissance Forces of Modern Armies
http://niehorster.org/012_ussr/42_organ/42-03_div-rifle/rd_recon.html
http://niehorster.org/012_ussr/42_organ/42-11_corps_tank/corps-tank.html
http://www.dererstezug.com/VGDFusilierKompanie.htm
https://ww2-weapons.com/puma-armored-car/
http://www.dererstezug.com/Bicycle-MountedTroops.htm
