A régi Vona Gábor például Caramelnek szurkolt. Meg Gáspár Lacinak. És nyilván ott ültem odahaza, és tudtam, hogy én vagyok a szélsőjobboldali Jobbik párt elnöke, nem okozott ez nekem... Azt éreztem, hogy basszus, mennyire jó.

Nyilván nem ezzel kezdtem a Jobbik nagygyűlésén a beszédeimet, hogy köszöntelek benneteket, barátaim, nemtom, láttátok-e Caramelnek az új videóját... Nem volt az az állapot, hogy én ezt fölvállaljam.

Itt tart egyelőre az igazi Vona feltárulkozása. Attól tartunk, lesz ennél cifrább is a magyar politikai élet talán legnagyobb átverése.

A nagy "jellemfejlődés" főbb állomásai

Egyelőre csak előzetes van, de ebből talán ennyi is elég: