Ismét eltelt egy hét, én pedig június (illetőleg az egész nyár) első Heti progressziójával jelentkezem. Ezúttal is igyekeztem minél változatosabb eseményeket csokorba gyűjteni, lássuk hát az aktuális listát.
3. Megint egy kis India. Az elmúlt napokban több kedves olvasónk is beküldte alábbi történetet (lehet, hogy épp a sok Indiával kapcsolatos hír miatt), így úgy döntöttem, ez is helyet kap az e heti toplistában.
Mindenesetre tény és való, hogy nem sok olyan ember létezhet a Földön, aki mérges kígyóval akarja megöletni vagyonos feleségét, hogy meggazdagodjon. Főleg úgy, hogy egy korábbi próbálkozása már csődöt mondott. A szerencsétlenül járt feleség pont az első marásból lábadozott, mikor a férj ismét akcióba lendült, ezúttal sikeresen. A korábbi, márciusi kísérlet egy Russel-viperával történt, a mostani, halálos pedig egy pápaszemes kobrával. Mindkettő erős méreganyaggal rendelkező kígyófajta, ennek ellenére az első kísérlet is csak az asszony halála után derült ki.
A kígyó, amelyet mindenki ismer. Mostantól családon belüli fegyver is (forrás: wikipedia.hu)
Amennyire ravasz volt a terv, a férj annyira könnyen bukott le, ugyanis napokkal a gyilkosság után már be is nyújtotta igényét az örökségre. A rendőrség pedig a telefonjából kiderítette, hogy kapcsolatba lépett egy kígyókereskedővel, illetőleg – feltételezhetően önképzés céljából – kígyós videókat nézegetett.
2. Úgy gondoltam, a kígyók után valamivel feldobhatnánk ezt az első igazán meleg vasárnap estét, így a válogatásban helyet kapott egy videó is, amelyet olvasónk küldött nekünk. A kiváló zenei aláfestés mellett lassítva élvezhetjük, ahogy egy amerikai hazafi akkorát behúz egy viperával (?) támadni készülő antifának, hogy monitoron keresztül is érezzük a csontok reccsenését. Bámulatos, ahogy az eszközt tartó, lesújtani készülő kezet blokkolja, majd a szabadon lévő patrióta ököl lesújt a rendbontóra. A mozgásán persze látszik, hogy a hazafi nem ma kezdett sportolni, ráadásul az őt visszarántani kívánó, szintén antifa nőt nem ütötte meg, tiszteletben tartva a gyengébbik nem fogalmát (hogy a nő valóban megérdemelte-e a gáláns cselekedetet, ennek eldöntését olvasóinkra bízom).
1. Végül egy kis hazai. Horthy Miklós személyéről pro és kontra véget nem érő vitákat lehet folytatni, akár nemzeti oldalon belül is, de a napi "holokauszt-bocsánatkérés" ezúttal pontosan ebből a családból, történetesen az egyik unokától (Horthy István fiától) érkezett. Ifj. Hothy István Londonban él, és a Nagyapám: Horthy Miklós című dokumentumfilmben esedezett a világhódítók bocsánatáért. A szokásos, etikettbe illő köröket nem idézzük, mert már unalmas, viszont az figyelemre méltó, hogy Adolf Hitler személye is szóba kerül.
Horthy vajon forog a sírjában, vagy inkább osztozna unokája véleményével? (forrás: wikipedia.hu)
"Az nekem világos, hogy nagypapa nem tudta, mit kell kezdeni egy ilyen emberrel, mint a Hitler" – nyilatkozta az unoka. Mindamellett, hogy ez egy államfőtől (történetesen az, hogy "nem tud mit kezdeni valakivel") elég furcsa, megtudhatjuk még azt is, hogy az első Horthy Miklós-Adolf Hitler-találkozókor a Führer "érdeklődő volt és hallgatott másokra", addig másodszorra már "homályos volt a tekintete".
Nos, ennyi szerintem ebből elég is, a nyilatkozat minősége alapján ez inkább lehet egy családi anekdota, semmint történelmi forrásértékkel bíró megnyilvánulás, de szerintem mindannyian tudjuk, hogy amúgy sem ez a lényeg. Ha már a niggerbakancs-csókolgatás új távlatokat nyitott meg a fehér önostorozás mezsgyéjén, fontos tartani az egyensúlyt, nehogy a másik örök téma túlságosan háttérbe szoruljon.
Köszönöm szépen, hogy kedves olvasóink ismét velem tartottak, a leveleket pedig a szokásos címre (hetiprogresszio@protonmail.com) várom.
Ábrahám Barnabás – Kuruc.info
