A nyugati hadszíntérrel kapcsolatos jelhírszerzés viszonylag nagy publicitást kapott. Ehhez képest a keleti front hasonló tevékenysége nincsen jól publikálva. Viszont az elmúlt évtizedekben Amerikában és Európában megjelent már néhány mű, ami jelentős információkat szolgáltat.
Az Enigma legjelentősebb változata, az Enigma I. Ebből a verzióból több mint 20 ezer készült
A jelhírszerzés tekintetében 1941-ben a keleti fronton a németek jelentős fölényben voltak, ugyanis a szovjeteknek nem volt elég rejtjelező gépük. Míg a német haderőnek tízezres nagyságrendű Enigmája volt, addig a szovjetek elégtelen számú rejtjelező géppel rendelkeztek. Ezért a szovjet rádióforgalom nagy része manuálisan volt titkosítva, ami már a második világháború idején elavult volt. Így a németek 1941 folyamán a szovjet rádióforgalom döntő többségének képesek voltak a megfejtésére. Az előbbi okok miatt a keleti fronton a világháború folyamán a német tábornokok egyre inkább hagyatkoztak a jelhírszerzésre.
Szovjet K-37 rejtjelező gép. Míg a németek tízezres nagyságrendű Enigmát gyártottak, addig 1941 nyarán ebből a gépből mindössze 150-nel rendelkeztek a szovjetek, és azokat is a Távol-Keleten alkalmazták. Egy másik ismert szovjet rejtjelező gép az M-100 volt. Abból mindössze 96 darab létezett 1941 nyarán
Az egyik alapvető módszer, amivel el lehetett kerülni a lehallgatást, az a vezetékes híradás volt. A szovjetek ezt nagymértékben preferálták, de akadt egy jelentős problémájuk: a Szovjetunió volt a világ legnagyobb területű országa. Ezért egyszerűen nem volt annyi kábel, hogy mindent azzal kössenek össze. Emiatt a szovjet hadiüzemek, amelyek egymástól több ezer kilométerre voltak, gyakran rádióval üzentek egymásnak. Ennek a forgalomnak a lehallgatása jelentős gazdasági és technikai hírszerzést jelentett a Harmadik Birodalom számára.
Egy másik gyenge láncszem a szovjet rádióforgalomban az NKVD, vagyis a szovjet belügy rádióforgalma volt. Az NKVD (Belügyi Népbiztosság) a szovjet hatalom egyik legfontosabb szervezete volt. Hozzájuk tartozott a határvédelem, a belbiztonság és számos egyéb tevékenység. Az egyik leghírhedtebb tevékenységük a világháború folyamán az elhíresült záróosztagok voltak. Az NKVD a szovjet haderőnél gyengébb titkosítást alkalmazott, és azt is hanyagul kezelte. Ezért az NKVD rádióforgalmát egészen 1944-ig meg tudták fejteni és a szervezet nagysága miatt jelentős katonai, politikai és gazdasági információkhoz jutottak belőle.
Az NKVD forgalmának a lehallgatása révén a Vörös Hadsereg csapatmozgásait is követni tudták. Ennek az volt az oka, hogy minden szovjet hadsereghez hozzá volt csatolva egy vagy több NKVD-ezred. Így az NKVD egységeinek a mozgása elárulta, hogy hová összpontosítják a szovjet csapatokat. A NKVD üzeneteiből emellett a vasúti mozgásokról is kiderültek információk, mivel a szovjet vasutat az NKVD biztosította. Ez azért volt jelentős, mivel a szovjet hadtáp a vasúton alapult, ami miatt a vasút tevékenysége elárulta, hogy a szovjetek hogyan osztják el az erőforrásaikat.
Egy további gyengeség a szovjet híradásban az volt, hogy ugyan a fronton lévő egységek igyekeztek titkosítani a forgalmukat, viszont az őket közvetlenül támogató egységek (tüzérség, műszakisok) nem mindig.
A jelhírszerzés területén a szovjeteknek is voltak eredményei 41-ben, bár nem akkorák, mint a németeknek. Például a németekkel szövetséges országok kevésbé biztonságos rádióforgalmát fel tudták törni, köztük a román rádiózást.
Emellett jelentős erőforrásokat áldoztak arra, hogy figyeljék a saját egységeik üzeneteit, amivel ellenőrizték a rejtjelezési előírások betartását. Ez viszont az ellenség lehallgatásától vont el erőforrásokat
További tényező volt, hogy a szovjet katonai kódok ugyan támadhatóak voltak, viszont a diplomáciai kódjaik feltörhetetlenek voltak. Viszont az kérdéses, hogy ennek lehetett-e hatása a keleti frontra.
1941 őszén a szovjet jelhírszerzés feltörte a japán diplomáciai kódot.
A Harmadik Birodalomnak a Szovjetunió belügyéhez hasonlóan szintén voltak gyengébben titkosított szervezetei, például a vasút és az Ordnungspolizei, amelyek közül az utóbbit figyelték a szovjetek. Emellett a szovjetek szerint az Abwehr, az SD és a hasonló szervezetek rádióit is figyelték, és valószínűleg dekódolták.
Vasúti Enigma: az Enigmának ezen változatát a Reichsbahn leginkább Kelet-Európában használta
A cikk leginkább a nyugati hírszerző szolgálatok által nyilvánosságra hozott dokumentumokon alapul. Ugyanis az amerikai hadsereg és hírszerzés a világháború után kíváncsi volt arra, hogy a német hadsereg és hírszerzés mire jutott a háború alatt, ami miatt német magas rangú tisztek az amerikaiaknak számos jelentés írtak közvetlenül a háború utáni időkben. Az amerikaiak arra voltak különösen kíváncsiak, hogy a szovjetek ellen hogyan lehetett harcolni, mivel az USA legnagyobb riválisa a világháború után a Szovjetunió lett. Ezeket a jelentések a hidegháború vége óta hozzák nyilvánosságra az amerikai szervezetek.
(Olvasónktól)
Források:
http://chris-intel-corner.blogspot.com/2014/07/compromise-of-soviet-codes-in-wwii.html
http://chris-intel-corner.blogspot.com/2012/06/soviet-k-37-crystal-cipher-machine.html
http://chris-intel-corner.blogspot.com/2012/08/soviet-cipher-teleprinters-of-wwii.html
http://chris-intel-corner.blogspot.com/2012/05/nkvd-operational-and-high-level-codes.html
http://chris-intel-corner.blogspot.com/2011/09/forschungsamts-biggest-success.html
http://chris-intel-corner.blogspot.com/2013/07/soviet-codebreakers-of-wwii.html
https://www.cryptomuseum.com/crypto/ussr/k37/index.htm
https://www.cryptomuseum.com/crypto/enigma/i/index.htm
https://www.cryptomuseum.com/crypto/enigma/k/railway.htm
