Ha azt hiszi a kedves olvasó, hogy 2020-ban nem lehet beöltözni SS-katonának egy vidám karneválon, majd diszkózenére táncolni, akkor nagyon téved! Ugyanis Spanyolország Kasztília-La Mancha térségében, Ciudad Real városához közel ez is megtörtént.

Jogos, hogy nem hiszi el egyetlen olvasónk sem, amit most írok. Ám a modern világban már videóval is alá tudom támasztani a mondanivalóm, persze, amíg a „szabadság harcosai” le nem törlik, szóval érdemes letölteni, esetleg más videómegosztóra is feltölteni azt.

Szóval, az SS-tisztek szokás szerint elegáns ruházatban vannak (soha életemben nem láttam még olyan ízléses és szép egyenruhát, mint amilyen az SS öltözéke volt), ám itt játékfegyverekkel mászkálnak, és egy Rihanna-számra táncolnak. Elég bizarr, habár a héten láttam a moziban a Jojo Nyuszi című borzadályt (amiből hamarosan lesz filmkritikám is), így tehát nyugodtan kijelenthetjük, hogy egyre edzettebb vagyok, már ami a szürreális dolgokat illeti. A katonákat közvetlenül követte a karnevál kamion, félreérthetetlenül két kéménnyel a tetején, majd pedig jött a csapat másik fele, rabruhába öltözött (néhol lenge karneváli ruhával kiegészítve), számmal ellátott női táncosok, akik az izraeli zászlóval a kezükben félreérthetetlenül a tábori foglyok szerepét töltötték be. Természetesen ők is „tuc-tuc” zenére táncoltak, és szemlátomást nagyon jól érezték magukat. Zárásként pedig megjelent egy újabb kamion egy német motorossal, illetőleg a Brandenburgi kapuval, valamint pár férfi rabbal.

Nem gondoltam volna, hogy valaha bármilyen körülmények között – különösen egy cikkben – leírom ezeket a mondatokat, de így szép egy publicista élete!

S, hogy voltak-e következményei a rendhagyó mulatságnak? Természetesen! A spanyolországi izraeli nagykövetség kezdte az ajvék-sorozatot, amelyben a Campo de Criptana-i karnevált a holokauszt elbagatellizálásával vádolja, s ahol a történteket undorító módon „vicces” színben próbálják feltüntetni. Tették ezt annak ellenére, hogy az egész karneváli jelenetet – a szervezők szerint is – azért rendezték, hogy „így emlékezzenek meg a holokauszt áldozatairól”. Ugyanők közzétettek a Facebookon egy képet arról is, hogy az egyik „náci kamionra” a „holokausztban elhunyt hatmillió férfi, nő és gyermek emlékére” felirat van írva. Ám érdekesség, hogy ez a fotó azóta eltűnt a közösségi portálról. Háborgott még Twitter-oldalán az Auschwitz-Birkenau Múzeum is, akik „nehezen tudják leírni, mit éreznek”, ezért csak csupa egyszerű szavakkal kommunikáltak a bűnös halandók felé, úgy, mint: „fejre állított emlékezet”, vagy „vulgarizmus mindenféle tisztelet, relevancia és következtetés nélkül”. Rejtély, hogy egy karneváli mulatságon, amely alapjáraton a vidámságról szól, mégis mi a fenét kellene „következtetni”, elvégre nem holokauszt-kurzuson vagyunk, de ez már legyen az intézmény gondja.

A fesztivál-karaván még több környező kistelepülésen is tiszteletét tette volna, ám ezt a „nagykövetség való tisztelet jeléül” eltörölték az érintettek.

Különben érdemes megfigyelni, hogyan „költöznek át” a ’30-as, ’40-es évek a különböző mulatságokba. Vasárnap ugyanis arról írtam, hogy nemrégiben maga a Führer tűnt fel egy németországi motoros fesztiválon. Vajon az események egyszerű véletlenek, vagy esetleg valami több is van mögöttük? Esetleg, mivel a politikai, történettudományi síkon lehetetlen érdemben tárgyalni a korszakot, a hajdan megálmodott Új Európa átköltözik a folklórba és a tömegrendezvényekre, mulatságokra? Korai kijelentés, de logika, az lenne benne.

Ábrahám Barnabás – Kuruc.info