Immáron hatodik alkalommal jelentkezik megszokott rovatunk, s én pedig úgy érzem, mintha az elmúlt hetekben megszaporodtak volna a normalitással teljes mértékben szembemenő események, történések. Persze lehet, hogy csak azért érzem így, mert a rovat elindulása óta még kiemeltebb figyelemmel radarozom, miként mozgolódik „sötét vermeiben” a „progresszió”. Muníció tehát van bőven, lássuk e heti toplistánkat!
3. Valami kaliforniai metodista vallási szekta elég érzékletesen bemutatta nekünk, mi is az a „haladó kereszténység”. Így advent idején a Szent Családot a „világ leghíresebb menekült családjaként” aposztrofálták és normális betlehemi ábrázolás helyett mindegyiket külön-külön ketrecben jelenítették meg a publikumnak. Gondolom, az okot magyarázni sem kell.
A kis Jézus és szülei „bizonyára” ugyanolyan menekültek voltak kétezer éve, mint a mai éhenkórász, gazdasági bevándorlók (lazább nevükön csak léhűtő aljanép, akiket gyakorta még a saját hazájukban is megvetnek). Végre valamiben egyetértenek a liberális keresztények és „progresszív”, ateista szövetségeseik. Ez a fajta elfogadó kereszténység már nem is olyan rossz, ugye, kedves liberálisok? A metodisták persze – s mindenki más, aki egyetért ezzel – abba nem gondolnak bele, hogy abban az időszakban teljesen más geopolitikai helyzet uralkodott a világban, mint ma, ráadásul a ma létező nemzetállamok közül egy kezünkön is meg lehet számolni, mennyi létezett akkor (valójában 0). A hatalmas Római Birodalom teljesen más kereteket szabott a korszakban, mint a mai kaotikus világ, így egyszerűen értelmezhetetlen, amit a metodisták akarnak közvetíteni. Hatásvadászatnak persze jó lesz. Újabb lehetőség, hogy még az advent se telhessen nyugalomban és tisztességes várakozásban. Az Egyesült Államok egyébként burjánzik a metodistákhoz hasonló neoprotestáns szektáktól. Ezek jellemzően szinte kivétel nélkül a „modern, elfogadó” kereszténységet képviselik, valamint feltűnően pozitívan viseltetnek a zsidóság iránt is. Ezt csak azért mondom, hogy nagyjából be tudjuk lőni, kb. milyen „keresztény” szellem uralkodhat bennük.
2. I am Jesus Christ névvel fog megjelenni, elvileg hamarosan, egy realisztikus szerepjáték. A videojáték kizárólag személyi számítógépre (PC) fog megjelenni, tehát konzolokra nem, megjelenési dátum egyelőre nincs hozzá, csak egy „coming soon” felirat. A szimulátor értelemszerűen Jézus életét követi végig, így az ember mindent megtehet a játékban, amit ő csinált földi élete során. Sőt… Tehetünk csodákat, gyógyíthatunk betegeket, kiűzhetünk démonokat, még a Sátánnal is megküzdhetünk. A játék minőségéről, kinézetéről (játszhatóság, grafika stb.) egyelőre még nem sokat tudok mondani, lévén egyetlen videoelőzetest és pár képet látni belőle, azonban – a minden játékot megillető, előítéletektől mentes elemzésen túl – leszögezhetjük, hogy a videójáték elég komolyan súrolja a blaszfémia határát. Ez pedig nem feltétlenül azt jelenti, hogy magában a játékmenetben lesznek vállalhatatlan elemek, sőt, első ránézésre ez egyáltalán nem úgy tűnik, hanem arról, hogy vannak bizonyos témák, amelyekről biztos, hogy nem kéne készíteni videojátékot, az egyik ilyen téma pedig biztosan Jézus Krisztus földi működése. Nem akarok túlságosan vallási kérdéseket feszegetni, de Isten fiának földi életét nem lehet és nem is tanácsos mesterségesen leszimulálni, lévén transzcendens, nem földi eredetű szentségekről beszélünk.
Nota bene a „függetlenobjektív” index.hu vicceskedő újságírója, Hanula Zsolt mindamellett, hogy látható kaján örömmel üdvözölte a játékot, még egy szavazást is indított róla, amelyben biztos, hogy marha vicces akart lenni, csak közben bebizonyította, hogy nem igazán konyít a videojátékok világához, s nem értem, akkor miért irkál róla. A cikkhez társított szavazásában két opció közül lehet választani. Az egyik, hogy a játék „blaszfémia, azt is meggyónom, hogy rákattintottam”, a másik pedig, hogy „várom mint a messiást, egy KDNP nevű klánnal fogom a PvP-t tolni”. Nos, értelemszerű, de egyébként a játék ismertetője is tartalmazza, hogy az I am Jesus Christ kizárólag egyjátékos módban lesz játszható, így többjátékos opciói nem lesznek a játéknak, tehát a klánnak való egymás elleni játék is értelmét veszti. Nem baj, Hanula azért jót poénkodott, nyilván fontosabb volt ez neki, mint objektívan megnézni a játék paramétereit. Persze manapság már hozzászokhattunk ehhez a mentalitáshoz, de ez egy „függetlenobjektív” portáltól elég gáz dolog.
Végül pedig a milliódolláros kérdés: ha hasonló játék jelenne meg Mohamedről, aki az iszlám vallás szerint – egyébként Jézushoz hasonlóan – próféta volt, vajon mennyien tiltakoznának (s nem feltétlenül csak muzulmánok)? Na, ugye…
1. Mind a mai napig nem tudom, hogy ez micsoda, de, hogy baromi undorító, az biztos. Norvégiában mindenesetre tarol a kultúrharc, csak a rossz oldalról. Tetemes támogatást kap a norvég államtól egy állítólagos „művész”, aki a fenekéből festéket fingik a vászonra, majd az ánuszába helyezett ecsettel „fest”, eztán pedig hempereg benne. Ha ez még nem lenne elég, szokott pisilni is a színpadon, esetleg jobb napjain megdobálhat kakával is, ha a közönség sorai között lennénk.
Igen, s ő pénzt kap ezért. Rejtély, mit akar kifejezni az „alkotásaival”, de megvallom őszintén, egyáltalán nem érdekel. Ha ’33 Németországában lennénk, valószínűleg vele kezdődne a tisztogatás. Ha mindenki kiheverte a kultúrsokkot, feltöltődés gyanánt ajánlom egy korábbi cikkemet, s vele együtt a kiváló kiállítást is, amelyről az írás szól. Itt még normális élményekkel gazdagodhat az ember.
3+1. Régen volt bónuszpont, főleg, ha az egyben kakukktojás is az eddigi tendenciákkal szemben. Mi van, ha a progresszió a terjesztő alanyok ellen fordul és az európai virtus néha még meg-megmutatja magát haloványan? Arról már pont egy korábbi Heti progresszió-írásban számoltam be, hogy a bevándorlók részéről mekkora gyűlölet övezi évek óta a karácsonyi ünnepkörhöz, konkrétan a Mikuláshoz köthető krampuszokat. Hát, úgy látszik, még nem mindenki tűri az élősködők ittlétét, Dél-Tirolban ugyanis krampuszok egy csapata végigverte az akadékoskodó bevándorlókat, akik maszkjaikat akarták letépni az eredetileg békés felvonulóknak. A videó (amit persze azóta a Facebook már eltávolított), de a cikkben szereplő „olasz lapok” link alatt még elérhető, minden másodperce arany. Öröm nézni az európai ellenállás boldog pillanatait, rengeteg ehhez hasonlóra van szükségünk, hogy visszanyerjük öntudatunkat és bátorságunkat. Ehhez felesleges több kommentár, egyszerűen jó!
Nos, ez volt mára a Heti progresszió, végül pedig egy kis újdonsággal szeretnék szolgálni. Ha kedves olvasóink találkoznak olyan hírekkel, történésekkel, amelyek helyet kaphatnának Heti progresszió rovatunkban, ne habozzanak elküldeni őket a hetiprogresszio@protonmail.com e-mail-címre. A legjobbak beválogatásra kerülnek majd az épp aktuális toplistába.
Ábrahám Barnabás – Kuruc.info
Eddigi toplisták:
