Győrkös Istvánt 2016-ban rendőrgyilkossággal gyanúsítottak meg, az elsőfokú bíróság elítélte. Viszont most a Patrióta.info birtokába kerültek eddig még sehol máshol nem publikált dokumentációk, ami az ártatlansága mellett szól. Alább olvasható a teljes írás.
A továbbiakban bemutatjuk, hogy mely tényezők foglalnak állást Győrkös ártatlansága mellett. Annyit közlünk már az elején, hogy a rendőrtanúk vallomásai is teljesen zavarosak… Első vallomásaik a teljes káoszt mutatják, sőt, az első verziókban ők sem tudták azt megállapítani, hogy ők, vagy Győrkös lőtte le a társukat…
2016. október 26-án a Nemzeti Nyomozó Iroda (NNI) illegálisan tartott fegyverek után akart kutatni a Magyar Nemzeti Arcvonal (MNA) vezetőjének, Győrkös Istvánnak bőnyi házában. A 76 éves férfi nem engedte be a nyomozókat – kérdés eleve, hogy miért nem a TEK ment ki, ami ilyenkor elvárható lett volna. Lövöldözés tört ki, aminek során a rendőrök is lövéseket adtak le, eközben érte halálos lövés Pálvölgyit. Az ügyészség azt állítja, Győrkös lőtt rá a rendőrökre, míg az idős férfi azt, nem ő lőtt először, csak miután golyót kapott, véletlenül adott le ő is egy sorozatot gépkarabélyával. Az elsőfokú ítélet értelmében bűnösnek találták, életfogytiglan tartó szabadságvesztést szabtak ki büntetéséül. Számos érv, logikai következtetés azonban ártatlansága mellett szól, ezeket a cikk során egyesével megvizsgáljuk a fellebbezés és egyéb ténymegállapítások alapján, amit az eljárás során a védelem csatolt be és mi publikáljuk őket először. Továbbá azt is láthatjuk majd, hogy a rendőrök mennyire nem voltak a helyzet magaslatán az akció végrehajtása során, kész csoda, hogy csak egy ember halt meg.
A dőlt betűs szövegek szó szerinti idézetek a védelem által beadott, első fokú ítélet elleni fellebbezésből. Először is térjünk ki a mostani személyi körülményekre. Ezen tényező a védelem szerint a tárgyalásokon nem került rögzítésre, hogy: „…védencünk viselkedése a külső elvárásoknak megfelelő, amelyet fenyegetett helyzetben is megtart, nagy önuralommal rendelkezik. Nem hajlamos továbbá konfabulációra (saját hazugságok igazságként való megélése – a szerk), illetve a szakértői vizsgálat során nem merült fel a szakértő asszonyban, hogy nem a valóságnak megfelelően adta vissza a történteket.”
Most pedig térjünk át a szorosabban vett bizonyítékok áttekintésére.
„A védelem álláspontja szerint a bíróság bizonyítékértékelési koncepciója több szempontból is alapvetően téves, ugyanis a történeti tényállás egy bizonyos időpontjáig (az első lövés eldördüléséig) csak szubjektív bizonyítékok, azaz vallomások alapján lehet tényállást megállapítani”. Továbbá az is hozzátehető, hogy a tanúknál figyelembe vették, hogy felfokozott pszichés állapotban voltak, viszont ezzel a tényállással a gyanúsítottnál nem foglalkoztak. Hozzá kell tennünk, hogy az elsőfokú bíróság csak azon tanúvallomásokat vette figyelembe, melyek állításaihoz kedvezőek. Több vallomásból is kirajzolódik, hogy a rendőrök nem voltak teljesen tisztában, hogy egyáltalán mit látnak, egyikőjük úgy nyilatkozott, hogy egy alakot vélt csak felfedezni először a házban. Továbbá a tanúk nem tudnak egyértelmű választ adni, hogy ki, mikor hagyta el az épületet, ezáltal láthatjuk, hogy saját embereik pozíciójával sem voltak tisztában. Megállapíthatjuk, hogy nem teljesen egyértelműek a bent tartózkodók által előadott sztorik, mivel a 3-as rendőrtanú is úgy nyilatkozott, hogy látta Győrköst, pedig a ő félig nyitott ajtón keresztül lőtt, így maga a nyílászáró teljes mértékben kitakarta előle őt.
Az 1. számú rendőrtanú esete is eléggé mesébe illő. Vallomása alapján az előszoba közepén áll, ahonnan körülbelül mindent látnia kellett volna, ilyen jellegű információval azonban csak a tárgyaláson állt elő, előtte nem, feltételezhető, hogy csak ezzel akarták alátámasztani, hogy az ő élete is veszélyben volt. Majd ezen tanú ellentmond saját magának, különböző variációkkal rukkol elő, hogy mikor hagyta el az épületet. „A segélyhívóval történő beszélgetés során a tanú arra a kérdésre, hogy milyen fegyvere van Győrkösnek, az alábbi választ adta: „Nem, én sem voltam bent, de ilyen, olyan, mint egy ilyen. Mindjárt megkérdezem, mert a másik kollégám bent volt.”
Továbbá nagyon érdekes, hogy a kettes számú tanú 2016 októberében nem tudta eldönteni, hogy ő lőtte-e le a bajtársát, nem látta mi folyik bent, vaktában lövöldözött; ezzel szemben az ugyanazon a napon tartott helyszíni szemlén kijelentették, hogy Győrkös tette. Az 1-es arra sem emlékszik, hogy mikor töltötte csőre a fegyvert, erre is többféle verzióval állt elő.
Minden beszámoló azt erősíti meg, hogy Győrkös egyhelyben állt, viszont a vádiratban már úgy jelennek meg az események, hogy ő mozgott. Feltehetjük viszont a kérdést, hogy az alatt az 5-10 mp alatt, ameddig az események tartottak, egy közel 80 éves ember hogyan lett volna képes végrehajtani a szobában való ide-oda mozgást, melyet az ügyészség állít.
Igazán ellentmondásos az a tény is, hogy a 2-es tanúnál nem felelt meg a lőszerek mennyisége a jegyzőkönyvben lévőnek.
A nyomozás elején láthattuk, az összes tanú úgy nyilatkozott, hogy eleinte csak a kontúrját látták a gyanúsítottnak, viszont a későbbi szakaszokban mindenki váltig állítja, ujja már az elsütőbillentyűn volt Győrkösnek, amikor megpillantották őt.
“A rögzített kilenchez képest több rendőri lövés dördült el a helyszínen és azokat a rendőrök nemcsak az átadott tárakból adták le. Kérdésként merülhet fel, hogy az a lövedék vajon kit talált el és miért nincs meg.”
“Az 1-es, 2-es és 3-as tanúk az első vallomásaik idején szintén nem tettek különbséget hang alapján a fegyverek között, azonban amire a védencünkkel való szembesítésekre sor került, már egybehangzóan állították, hogy meg tudják különböztetni egymástól az AK és a Parabellum hangját, így biztosak abban, hogy védencünk lőtt először.” – áll a fellebbezésben
A hármas számú rendőrtanú orbitális hibát követett el, ugyanis az udvarról adta le összes lövését, úgy, hogy az épületben félhomály volt, így csak alakokat láthatott. Nyilván kontrollálatlan harci stressz hatása alatt állt, ami persze érthető, hiszen éles lövések dördültek.
“Ez a pozíció nem változott, végig ugyanaz maradt onnan kezdődően, hogy a tanúk észlelik a furcsa testtartású alakot, a fegyver észlelésén és a párbeszéd megtörténtén keresztül egészen az első lövésig. Ha pedig ez így van, akkor kizárt, hogy védencünk adta le az első lövést, hiszen lövései, a nem vitatott lőirányok alapján, az ebédlő irányából a lomos szoba irányába tartanak, nem pedig az 1-es számú tanú által lerajzolt pozícióban lévő Pálvölgyi Péter, illetve a bejárati ajtónál lévő 1-es és 2-es számú tanú felé. Ebből pedig csak és kizárólag az következhet, hogy az első lövéseket rendőri fegyverből adták le és az találta el a védencünket, aki már sebesülten kerülhetett sor az ebédlő ajtó közelébe és adta le az álláspontunk szerint vétlen lövéseket.” Ezt a tényállást igazolja Győrkös állítása, miszerint akkor kapta meg az első lövést, miközben tette le a fegyvert.
Továbbá a nyomozás folyamán nem vették figyelembe, hogy a vádlottat a kórházban hallgatták ki egy műtét után, begyógyszerezett állapotban.
“… a védencünk kifejezetten azt állította, hogy vétlen lövést adott le…” Ezen állítást a bíróság nem fogadja el, megtörténésének lehetőségét teljes mértékben elutasítja.
Igazán érdekes a bíróság hozzáállása, ugyanis sérelmezi, hogy nem saját emlékei szerint számol be a gyanúsított az eseményekről, hanem a bizonyítékok tükrében állít fel lehetséges forgatókönyveket. Felmerülhet bennünk a kérdés, ha már az elején meglőtték, hogyan kellett volna emlékeznie a későbbi konkrétumokra egyértelműen, ha nem a tényleges valóságot is bemutató bizonyítékokkal összhangban?
Most térjünk ki egy kicsit a lövedékekre és a lövés pillanatára. A halálos lövést elszenvedő Pálvölgyit olyan pozícióban ábrázolják, mely egy „zs” kategóriás akciófilmben is abszolút lehetetlen lenne. Miért volt erre szükség? Mivel kizárólag ebben a testhelyzetben találhatta volna el Győrkös lövedéke. Ez a testhelyzet teljes mértékben ellentmond a fizika törvényeinek, a való életben teljesen kivitelezhetetlen és a szituációt figyelembe véve indokolatlan is.
Szakértői vélemény megrajzolása, ami ellentmond az összes tanúvallomásnak és a fizika törvényeinek is
Ki kell azonban jelentenünk, teljes mértékben lehetetlen az, hogy AMD-ből származó lövedék találta el a sértettet, ugyanis a seb bemeneti és kimeneti nyílása is a Parabellum lőszer tulajdonságaival rendelkezik, mivel a bemeneti kisebb átmérőjű, mint a kimeneti, az AMD-nél viszont a két seb átmérőjének meg kellene egyeznie. Továbbá abból a távolságból, ahonnan a bíróság szerint Győrkös lövedéke érkezhetett, koromnyomokat kellett volna hagynia az áldozat sapkáján, viszont ilyen nyomok nem láthatóak, a fegyverszakértő abszurd véleménye szerint ez azért fordulhat elő, mert minden lőszer más és más, a valóságban ennek az lehet az oka, hogy olyan távolságból kapta a lövést, hogy a lőpor már nem száll el odáig.
Győrkös saját kezűleg írt feljegyzése
“A szakvélemény szerint a sértett arcán tűszúrásnyi hámsérülések találhatók, amelyet a lőporszemcsék okoztak, a már adott lőtávolság miatt pedig az AMD-65 gépkarabélyból való származásuk támasztható alá.” Az egyesített szakvéleményben azonban nem jegyezték fel, a boncolás során ezeket nem metszették ki, pedig ha lettek volna ilyenek, azokat kötelező lett volna szerepeltetni. Fényképek alapján már nem lehet bebizonyítani, hogy a hámsérüléseket tényleg a lőpor okozta-e.
“A bíróság azonban nem számol azzal, hogy amennyiben a védencünk a sértett közelében működteti a fegyvert, de nem találja el, akkor is kialakulhattak a másodlagos lövési elváltozások, ha a sértett már a földön feküdt vagy áll, de mellette lőnek el.” Ezen tény is alátámasztja a védelem azon állítását, miszerint a vádlott már csak azután sütötte el a fegyverét, miután maga is találatot kapott. Tehát a vétlen lövések során kerülhetett lőpor a sértett arcára, ezen lövedékek a falban kötöttek ki.
Győrkös ártatlanságát azonban legnagyobb mértékben a genetikus szakértő vizsgálata bizonyította be. Ugyanis a vádlott pulóverének hátulján a válla alatt az áldozattól származó vércseppeket találtak. Az ügyészség szerint a vér akkor kenődhetett rá a pulóverre, amikor Győrkös István kúszott befelé az ebédlőbe, viszont ez így nem életszerű, mivel, ha kúszás közben kenődik rá, akkor nem apró, szabályos alakú és fröccsenésszerű 0,2 és 0,5 cm nyomot hagy maga után, hanem nagyobbat. Tehát ez alapján kijelenthetjük, hogy amikor a lövedék becsapódott az áldozat fejébe, Győrkös háttal állt neki.
“Megállapításra került, hogy a vádirat szerinti 33-as, a halálos sérülést okozó lövedéken egyáltalán nincs emberi eredetű DNS koncentráció, magyarul az a golyó, amely a vád szerint áthatolt a sértetten, a sértettől származó DNS-t nem tartalmaz, és másét sem.” Ez a tény nagyon lényeges, bizonyítékot cáfol meg, mivel amit legfőbb bizonyítási alapként tudna felállítani az ügyészség Győrkös ellen, az nem létezik. Felvetődött azon elmélet is, miszerint mivel a lövedék nagy sebességgel haladt, és a fallal is ütközött, esetleg „lekophatott-e” a DNS minta a lövedékről. A szakértő a következő választ adta: “…mint jelen esetben is, ha testen keresztülmegy és magas kópiaszámban képződik rajta DNS, vér, egyéb szövetféleség, csont, vagy izomból visszamaradó szövetféleség, akkor nem…. A szakértő tehát egyértelműen kijelentette, hogy olyan nincs, ha emberi testen megy át a golyó, ne képződne rajta DNS, jelen esetben pedig a 33-as lövedéken, amelyről az ügyészség azt állítja, hogy eltalálta Pálvölgyi Pétert, nincs a sértettől származó DNS, pedig kellene lennie.” Ezek alapján kijelenthetjük, hogy nem Győrkös István adta le a halálos kimenetelű lövést, de semmiképpen sem az a lövedék ölte meg Pálvölgyit, amelyikről állítják.
“A bíróság nem találta említésre méltónak azt a tényt sem, hogy a kirendelt szakértők elismerten valótlan, hamis állítást rögzítettek a szakvéleményben, amelyet védői kérdésre „korrigáltak”, azaz húztak ki a szakvéleményből.” Ugyanis azt állították, hogy a DNS 50oC eliminálódik, ezzel lehet magyarázni a nyomok hiányát, a védelem kérdésére, hogy ezt melyik szakértő állapította meg, nem válaszoltak, csak indoklás nélkül visszavonták az állítást.
“Figyelemmel arra, hogy az érintett szakértők más szakvélemény elkészítésében is közreműködtek az eljárás során, felvetődik a kérdés, hogy Kiss István fegyverszakértő azon megállapítását, hogy függőleges tengelye körül elkezdett forogni az AMD-ből származó lövedék – amely miatt a kimeneti nyílásnál is nagyobb sérülés található – milyen körültekintés mellett lehet elfogadni, nem kell-e esetleg azt is visszavonni.”
A bíróság szerint a gyanúsítottban akkor alakult ki az ölési szándék, amikor meglátta, hogy a rendőrök a feleségét pajzsként használják. Ez az állítás több szempontból is abszurd. Először is, ha lőtt volna, akkor feleségét ölte volna meg, másodjára pedig felesége sosem volt pajzs, mivel a rendőrrel teljesen ellentétes irányba mozgott.
“Amit pedig a bíróság a tanúk kihallgatásával kapcsolatban leír, az tévút, ugyanis a tanúk többféle állítást tettek kihallgatásaik során és éppen ezeket lehetett volna ellenőrizni a helyszínen.”
Az ügy teljes megértéséhez ajánljuk a korábbi cikkeinket, amikben már foglalkoztunk a képtelen “bizonyítékokkal” és az eljárás törvénytelenségeivel:
- Hallgattassék meg a másik fél is: Győrkös István utolsó szó jogán elmondott beszéde
