Hat évvel ezelőtt három kis epizóddal jeleztük, baj van a németországi közélettel (Németországi életképek). Azóta csak romlott a helyzet.



Fotó: Wikipédia

A Kohl idejében még néppártnak számító CDU a nap 24 órájában azon töri a fejét, hogyan határolódjon el a "szélsőjobbtól" vagy egyszerűen a jobboldaltól. Jobboldalinak lenni ugyanis Németországban nem azt jelenti, mint amit a világ más részén, hogy a középtől jobbra áll, és fontos számára a haza, nemzet, keresztény alapértékek, és prosperáló piacgazdaság, és ezt a címkét büszkén lehet viselni. Németországban az, hogy jobboldali, már afféle szitokszó, megbélyegzés. Az utca embere már nem is tesz különbséget a jobboldali vagy szélsőjobboldali fogalmak között.

Merkel regnálása alatt pedig tovább hizlalták az antifasiszta szervezeteket, és akik csak halkan elsuttogták, hogy esetleg csak azoknak az "antifasisztáknak" adjanak anyagi támogatást, akik hitet tesznek a jogállamiság és demokrácia mellett, és elhatárolódnak az erőszakos cselekedetektől, azok leleplezték magukat, mint szélsőjobboldali-újfasiszta-antiszemita-kirekesztő személyek, akiknek nemhogy a politikában nincs helyük, de még az élethez sincs joguk.

A folyamat nyertesei a különböző szélsőbalos, zöld mozgalmak, pártok, akik hasznos idióták gyülekezetének tartják a CDU-t, amely arra jó csak, hogy rajta keresztül megkopasszák az adófizetőt.

Ezzel párhuzamosan állami (az állam által finanszírozott) rendezvényeken fölléphetnek olyan balos zenekarok, amelyek szövegeikben kiélhetik gyilkos fantáziájukat, rendőrök meggyilkolására szólítanak fel. Ha az utcai rendőrök a szociális médián nagyon visszafogottan kifejezésre juttatják elégedetlenségüket emiatt, illetve egyéb terroristák állami támogatása miatt, nekik kell fegyelmi eljárással számolniuk, a rendőrség pedig nem győz eléggé bocsánatot kérni, hajlongani a köztörvényes bűnözők előtt.

Ilyen háttér mellett elevenítünk fel néhány eseményt annak jellemzésére, hol tart ma Németország a véleménynyilvánítás területén.

És a tényleg csúnya ügyek. Itt már nem a véleményszabadság korlátozásáról, hanem gyilkossági kísérletről, terrorizmusról van szó:

Itt tart ma Németország. Az emberek pedig morognak, elégedetlenkednek, lehajtják fejüket, és a legközelebbi választásokon újra bizalmat szavaznak saját hóhéraiknak. A lényeg, hogy zavartalanul folytatódjon a migránsok betelepítése, a harc a "nácik" ellen, illetve a "klíma megmentéséért".

2019. december

Bálint József

(E sorok íróját szép emlékek fűzik úgy az NDK-hoz, mint az NSZK-hoz, majd az egységes Németországhoz. Ma csak a költő, Heinrich Heine szavait tudja ismételni:
Denk' ich an Deutschland in der Nacht,
Dann bin ich um den Schlaf gebracht…
Ha eszembe jut éjjel Németország,
elszáll az álom a szememről...)