A világháború egyik kevésbé ismert technikai innovációját a német dízelmotoros repülőgépek jelentették. Ezek a gépek több szempontból is különleges képességekkel rendelkeztek.
A Jumo dízelmotorok
A második világháború idején benzinmotorok és dízelmotorok álltak rendelkezésre a repülőgépek számára. A benzinmotor könnyebb és nagyobb fordulatszámra képes, a dízelmotornak viszont jelentősen kisebb az üzemanyag-fogyasztása.
A Junkers cégnél a két világháború között úgy döntöttek, hogy kifejlesztenek egy nagy teljesítményű dízelmotort, ami repülőgépeket is tud majd hajtani. Ehhez az ellendugattyús hengerelrendezést választották. Ennek a hengerelrendezésnek az az előnye, hogy csökkenti a motor tömegét, mivel szükségtelenné teszi a hengerfejet, ami növeli a lóerő/tömeg arányt.
Jumo 205D ellendugattyús motor
A Jumo 207
A világháborúban alkalmazott repülőgépmotorok közül az egyik legfejlettebb feltöltőrendszerrel a Jumo 207 dízelmotorok rendelkeztek. Ezeket a motorokat arra fejlesztették ki, hogy nagy teljesítményt tudjanak leadni nagy repülési magasságban, megnövelve a repülőgépek csúcsmagasságát. Ehhez a Jumo 207 motorokon kétfokozatú feltöltőrendszert alkalmaztak, amiből az egyik fokozat mechanikus feltöltő volt, míg a másik turbófeltöltő. Emiatt ezekkel a motorokkal a Ju-86 felderítő repülőgépek képesek voltak közel 14 ezer méter magasságba repülni, amit 1942 nyaráig az ellenséges elfogóvadászok nem tudtak elérni.
Jumo 207. Ez a motor gyakorlatilag egy korszerű feltöltő-rendszerrel felszerelt Jumo 205 volt
Ju-86
A 30-as években Németország egyik legelső bombázógépe a Ju-86 volt. Többféle motorral is gyártották, és exportra is készült belőle. Jelentős számban exportálták európai és Európán kívüli országoknak is. A katonai alkalmazás mellett jelentős számban használták polgári légitársaságok is. Az egyik fő felhasználó a Lufthansa volt, aminek a tapasztalatai szerint a dízelmotoros változatok 30 százalékkal kevesebb üzemanyagot fogyasztottak, mint a benzinmotorosok.
A magyar légierő első Ju-86-osa az átvétel után
A típusnak ugyan jelentős szerepe volt a Luftwaffe felfegyverzésében a 30-as évek végén, de a világháborúban már csak kis mértékben használták bombázógépként, mivel addigra kiszorította a nagyobb teljesítményű He 111. Ezért a típus példányait leginkább kiképzésre és szállításra használták.
A felderítő változatok viszont kivételes repülőgépek voltak. A Luftwaffe a megbízást a magassági felderítőgépekre 1939-ben adta le, és a Ju-86 átépítésével létrejött Ju-86P verzió már 1940-ben hadrendbe állt. Ez a verzió túlnyomásos pilótafülkével rendelkezett és turbófeltöltős Jumo 207 motorokkal volt hajtva. Ez hatalmas szolgálati csúcsmagasságot tett lehetővé, ami miatt nem tudták az ellenséges repülőgépek elérni.
A Ju-86P továbbfejlesztése a Ju-86R volt. Ez egy továbbfejlesztett Jumo 207 motort kapott, amibe nagyobb csúcsmagasság érdekében nitrogén-oxidot fecskendeztek. Az R változat egy másik fejlesztése a négylapátos légcsavar volt. Míg a tipikus Ju-86 típusú repülőgépek háromlapátos légcsavart használtak, addig az R négylapátost, ami nagy magasságban hatékonyabb volt.
Négylapátos légcsavarral felszerelt Ju-86R
Bv 138
A Bv 138 „Seedrache” (Tengeri sárkány) a Harmadik Birodalom fő felderítő tengeri repülőgépe volt a világháború alatt. Megbízható volt, nagy hatósugárral és erős védőfegyverzettel. A fő verzión a védőfegyverezetet két forgatható toronyban és egy nyitott lőállásban helyezték el. A védőfegyverzet annyira erős volt, hogy előfordult, hogy a konvojt követő repülőcsónak lelőtte a rátámadó repülőgépeket, és folytatta a konvoj követését.
Közeli fénykép egy Bv 138-ról, vízre eresztés közben
A maximális hatósugárhoz katapulttal kellett indítani a típust. Ebben az esetben egy huzamban 18-20 órát tudott a levegőben maradni.
Katapultra helyezik az egyik 138-ast
Amiért nehéz volt megtámadni a típust: fénykép egy lövészállásból
A típus egy részét aknák hatástalanítására használták.
Bv 222
Ez a repülőcsónak eredetileg a Lufthansa megrendelésére készült, és a még a világháború előtt kezdték fejleszteni. Viszont a világháború alatt már a Luftwaffe vette át az elkészült gépeket, amiket annak kérésére felfegyvereztek védőfegyverzettel. A kezdeti példányokat még benzinmotorokkal hajtották, míg a később készülteket Jumo 207 dízelmotorokkal.
Ezek a gépek a tengelyhatalmak által készített legnagyobb repülőgépek voltak. Olyan nagy volt a teherbírásuk és a belső terük, hogy egyetlen úttal 72 sebesültet tudtak elszállítani. Erre szükség is volt, mivel Észak-Afrikából az Afrika Hadtest sebesültjeit máshogy nehéz lett volna evakuálni. Erre a feladatra menetrendszerűen használták a típust Afrika és Görögország közötti útvonalon.
Bv 222-es, benzinmotoros verzió
Repülőcsónak Afrikában kikötve
Később a példányok egy részét az Atlanti-Óceánon hajózó konvojok felderítésére és nyomon követésére használták. Erre a típus azért volt használtható, mivel a hatalmas méret miatt egy huzamban képesek voltak 35 órát a levegőben maradni.
Jumo dízelmotorral felszerelt változat
A típusból összesen 14 példány állt szolgálatba, vagyis limitált mennyiségben készült. Ez a hatalmas repülőgépekre gyakran igaz. Ennek ellenére jelentős technikai teljesítménynek számított.
A Dornier húzó-toló (tandemmotoros) repülőgépei
A Dornier repülőgépgyár egyik tervezése a húzó-toló motorelrendezésű repülőgép volt. Ennek az volt a lényege, hogy míg más repülőgépgyárak akkoriban minden motort külön gondolában helyeztek el, addig a Dornier gépeken a motorok egymás után helyezkedtek el. Ez megfelezte a légellenállást ugyanakkora teljesítmény mellett, ami miatt a Dornier repülőcsónakjai gyorsabban és nagyobb távolságra tudtak repülni.
Dornier Do 26
Ezt a típust eredetileg transzatlanti postarepülőgépnek tervezték, de később a Luftwafféhoz kerültek a legyártott példányok. Több tekintetben is sokkal korszerűbb volt, mint a tipikus 30-as évekbeli hidroplánok. Egyrészt teljesen fémépítésű volt, önhordó szárnyakkal. Ez jelentősen csökkentette a légellenállást. A hajtóműveket a fent említett tandemelrendezésben helyezték el, ami növelte az elérhető sebességet a légellenállás csökkentése révén. A dízelmotorok nagyon gazdaságos repülést tettek lehetővé.
Dornier Do 26
A típus nagyon kis mennyiségben készült, ami miatt a felsorolása a cikkben inkább a technikai fejlesztések miatt történt, mintsem a jelentősége miatt
Dornier Do 18
Ez a repülőcsónak 1935-ben repült először, és postagépként is használták. A háború elején felderítési feladatokat is betöltött, de 1941-ben sokat kutató-mentő feladatra alakítottak át. A dízelmotorok miatt hatalmas hatósugár jellemezte a típust.
Dornier Do 18
A világháború folyamán és előtt a Harmadik Birodalom összesen 1200-1300 repülőgépet állított elő a felsorolt típusokból, bár nem volt az összes legyártott példány dízelmotoros. Ettől függetlenül a világháborúban harcoló légierők közül a dízelmotorok legnagyobb felhasználója egyértelműen a Luftwaffe volt.
(Olvasónktól)
Források:
http://powerplants.warbirdsresourcegroup.org/german_junkers_jumo_204.html
http://powerplants.warbirdsresourcegroup.org/german_junkers_jumo_205.html
http://hugojunkers.bplaced.net/junkers-jumo-207.html
Joachim Dressel és Manfred Griehl: Junkers Ju 86
Heinz J Nowarra: Blohm & Voss Bv 138
Heinz j Nowarra: Blohm & Voss Bv 222
http://elfnet.hu/haditechnika/repulok/dornierdo26.php
http://www.warbirdsresourcegroup.org/LRG/do26.html
http://www.aircraftaces.com/dornier-18.htm
