Még 2015-ben történt, hogy először beleütköztem a Facebook-cenzúrába. Az akkor már évek óta működő “Budaházy György” nevű oldalamat törölte a Facebook. Kitettem egy közleményt, melyben – jogilag támadhatatlan módon – kritizáltam a Pride-ot. Erre a bejegyzést törölték.
Mivel már akkor is felháborított, hogy miként veszi a bátorságot magának bármilyen szolgáltató, hogy jogerős bírósági végzés nélkül csak úgy törölgessen bejegyzéseket, ezért egy új bejegyzésben újra kitettem ugyanazt. Erre – vérlázító módon – törölték az egész oldalamat.
Viszont akkor még elsőre csak az általuk konkrétan meg is jelölt bejegyzést vették le. Lehetett legalább panaszt tenni, érvelni, vitázni velük a kérdésről.
Ez után évekig nem is volt Facebook-oldalam, annyira elegem lett belőlük.
Aztán tavaly mégiscsak csináltam újból egy “Budaházy György” nevű oldalt, hogy a Trianon felülvizsgálatáért folyó aláírásgyűjtési akcióinkról meg az egyéb velem kapcsolatos ügyekről minél szélesebb körben tudjam tájékoztatni az érdeklődő közönséget.
Most már csak pár hónap telt el, és a Facebook egyszer csak felfüggesztett három napra, mondván, hogy kitettem vagy megosztottam valamit, ami sérti a “közösségi alapelveiket”. Ekkor már nem is jelölték meg, hogy mi volt az a bejegyzés vagy megosztás és érvelni se lehetett a tiltás ellen sehol, csak megküldték az “alapelveik” linkjét, hogy “tanulmányozhassam”.
Valójában minden fenn maradt az oldalamon. Szóval az is lehet, hogy “csak úgy” felfüggesztett valami libsi adminjuk, hogy ne érezzem már olyan jól magam.
Két nappal ezelőtt megint kaptam egy üzenetet a Facebooktól, hogy felfüggesztenek a “közösségi alapelveik” megsértéséért.
Most sem derült ki, hogy milyen bejegyzéssel vagy megosztással érdemeltem ezt ki és ellenérvelési lehetőség sem volt. Viszont most még azt se mondták meg, hogy mennyi időre, csak annyit írtak, hogy valamennyi időre felfüggesztették a bejegyzés írási és egyéb tevékenységi lehetőségeimet.
Ráadásul úgy tűnik, hogy minden bejelentés nélkül törölték még az oldalamat is!
Miközben nem is tettem közzé az elmúlt héten semmit, mindössze a minden sajtóban olvasható magyarhimnusz-ellenes szlovák törvényről osztottam meg egy cikket. Illetve a törlés előtti napon arról, hogy a szlovák elnök megvétózta ezt a törvényt.
Én azért az átlagembereknél sokkal jobban értek már a joghoz, és azt alappal mondhatom, hogy a Facebook jelenlegi cenzúragyakorlata nemhogy a modern jogállami kritériumok szerinti próbát nem állja ki, de még a középkor jogi normáinak szintjét is messze alulmúlja (a liberálbolsevik történetírás által gyűlölt középkorét biztosan - a szerk.). Ez lényegében az őskor “jogi színvonala”.
Csak hogy mindenki értse: ez olyan, mintha a rendőrség letartóztatna, mondván, hogy megsértettem az ország törvényeit (“közösségi alapelvek”), de nem mondanák meg, hogy konkrétan mit követtem el és azt se, hogy egyébként meddig leszek bezárva, csak odadobnának egy Btk.-t, hogy “tanulmányozzam” és jöjjek rá magam, hogy mivel is érdemeltem ezt ki!
Ez már nemhogy elképesztő, hanem egyszerűen felfoghatatlan, hogy a XXI. században hogy meri ezt magának bármilyen cég is megengedni.
És ez kiváló elrettentő példának is szolgálhat mindenki számára, hogy az a “multikulti világállam”, amit itt bizonyos érdekkörök szeretnének felépíteni, valójában hogy is működne.
A XXI. században a közösségi médiatér egy ugyanolyan közszolgáltatássá kezd válni, mint a gáz, a víz, a villany, a telefon vagy a posta.
Képzeljük el, mi lenne, ha a közszolgáltatásokat működtető cégek azon az alapon kapcsolgatnák ki meg be az áramot vagy zárogatnák el a vizet, hogy melyik fogyasztójuknak a nézetei szimpatikusak nekik, melyiknek nem.
Itt az idő, hogy a közösségi médiát működtető cégek önkényének is törvény vessen véget!
(Forrás: Budaházy.info)
Kapcsolódó:
- Kijátszható a zsidó cenzúra: így lehet megosztani cikkeinket a Facebookon
