Több alkalommal írtam már a kínai hódító törekvésekről, azt kellett megállapítanom, hogy nem feltétlenül hálás téma. A reakciókat elnézve legalábbis igencsak megosztó kérdéskör, kaptam érte hideget és meleget. Pedig ettől ez még egy létező jelenség, sőt, probléma, amiről kell beszélni. A teljesség igénye nélkül összegyűjtöttem néhány kifogást, reakciót, miért nem kell foglalkozni ezzel, viszont választ is adok ezekre, hogy igenis miért szükséges.
Lássuk csak!
„De ők legalább nem bűnöznek.”
Mármint, hogy a kínaiak nem bűnöznek? Ez nekem új, akkor létezne egy olyan nemzet a világon, mely bűntelen? Ha ez így van, alapvetően át kell, hogy gondoljak mindent, amit az emberiségről tartottam. Kissé komolyra fordítva a szót, értem, mire gondolnak ez alatt. A hazánkban élő kínaiak nem rendelkeznek kiemelt bűnözői rátával, összevetve például a hazai cigánysággal. Mert általában ezért szokták ezt az érvet felhozni. Egyrészt, nincsenek is annyian, másrészt ez mire ellenérv? Csak és kizárólag ez az egyetlen kontextus, ami számít? De még ez sem igaz, mert igenis bűnöznek, csak elsősorban egymás között, és igen keményen, alvilági, maffiamódszerekkel. De azért egy nemrégiben közzétett, nyilvános, körözött bűnözőkről készült rendőrségi fotósorozatot elnézve, nem is teljesítenek rosszul azok, akik az elmúlt 4 évben Sárvár lakosságszámának (15 ezer fő) megfelelő létszámmal növelték Magyarország lakosságát, hála a letelepedési kötvényeknek.
Mindazonáltal nem ez az egyetlen szempont, ami alapján el lehet bírálni egy kérdéskört, hogy az utcán mekkora esélyed van arra, hogy megkéseljen vagy kiraboljon egy kínai, mert ez meglehetősen erőltetett és életidegen érvrendszer.
„Még mindig jobb, mintha a Nyugat gyarmatosítana minket.”
Nem értem, nem tudom elfogadni ezt a szolgalelkű magatartást. Egyáltalán, miért kellene elfogadnunk, hogy minket gyarmatosítson bárki? Ja, hogy azt mondják, túl kicsik vagyunk mi ehhez vagy ahhoz? Ha így gondoljuk, akkor húzzuk is le a rolót, szolganépek sajátja ez a mentalitás. A magyar történelem arra tanít minket, hogy nem szolgaságra törekedtünk. A 150 éves török megszállás alatt sem váltunk törökké, mint ahogyan a Kárpát-medencében egyetlen nagyhatalomnak sem sikerült minket kiszorítani 1100 éven keresztül. Ha a Nyugat gyarmatosít minket, az rossz. Ha Kína, az szintén. Nincs olyan, hogy inkább ez gyarmatosítson minket, mint a másik. Ez egy lelki alapállás. Ha valaki már önmagában feladja a lehetőségét az ellenállásnak, és ilyen nézeteket gondol, szíve-joga, de ne terjessze. Tartsa meg magának.
„Ez sokkal bonyolultabb, minthogy pár mondatban állást lehessen foglalni.”
Ezt minden kérdésre rá lehet húzni. Én viszont arra az álláspontra helyezkedem, hogy amely jelenséget vagy álláspontot nem lehet elmagyarázni 4-5 világos mondattal, a mögött mindig a magyarázkodás és az áll, hogy hazugságokat tartalmaz. Az igaz, hogy oldalakat lehetne teleírni például az európai és kínai gazdasági érdekek ütközéséről, de ez a komplexitás egyáltalán nem az alapkérdést és az abból folyó alapválaszt befolyásolja. Mely válasz nem más: erős Magyarországot és Európát akarunk, az északi civilizáció védelmét, melynek Kína nem része.
„Miért baj az, hogy itt fektetnek be, ide hozzák a pénzüket?”
Erre roppant egyszerű a válasz. Ha én, mint magánszemély hitelt veszek fel, akkor függő viszonyba kerülök a hitelezőmmel. Ha Magyarország hitelt vesz fel Kínától, függő helyzetbe kerül vele. S mivel Kína, mint mindenki más, saját érdekeit nézi elsősorban, könnyen belátható, ezek nem a magyar és az európai érdekek. „Meglepő” módon a kínaiak. Ez ilyen egyszerű.
„Kína a világ vezető hatalma lesz, jóban kell velük lenni.”
Egyrészt ezt nem tudhatjuk még, másrészt: na és? Ha igen, ha nem, miért kellene változtatni azon elvi állásfoglalásunkon, hogy magyarok és európaiak vagyunk. Ez nem azt jelenti, hogy ne ápoljunk diplomáciai kapcsolatokat Kínával, még csak azt sem, hogy gazdasági kapcsolódási pontjaink se legyenek, de igen is jelenti azt, hogy ne szervilis, megalkuvó módon, önként és dalolva szolgáljuk ki őket. Ahogyan például az Európai Uniónak is sokkal erőteljesebben kellene védenie belső piacait, és radikális vámokat kivetni a kínai árukra. Nyugalom, ettől még nem dobna ránk atomot Kína, csupán tudomásul venné az új helyzetet, mást úgy sem tehetne… Ahogy Washington sem hever romokban, miután Donald Trump szigorított.
„Komolyan ez a legfontosabb? Nagyobb gondjaink is vannak ennél!”
Ez a kedvencem. Ki állította, hogy ez a legnagyobb probléma? De ha nem ez a legnagyobb gond, akkor már ne is foglalkozzunk vele? Ha van egy autóm, amely küszködik egy-két problémával, például ki kell cserélni benne a lengőkart, mert kezd életveszélyessé válni, abból már következik az, hogy az annál valamivel kisebb volumenű meghibásodás felett már szemet is kell hunynom? Teszem azt, járjak tovább defektközeli gumiabronccsal? Ugye, hogy nem.
Lantos János – Kuruc.info
Kapcsolódó:
