A Wehrmacht sikerei addig voltak a legnagyobbak, amíg a Luftwaffe biztosította a légi fölényt és a légi támogatást. Most az ezt lehetővé tévő technológiát vizsgáljuk meg. A Luftwaffe ebben is több tekintetben maradandót alkotott, hatásai rányomták bélyegüket a világháború utáni katonai repülésre.

Méretbeli különbségek

A német vadászrepülőgépek egyik előnye az volt, hogy kisebbek voltak, mint a brit és amerikai ellenfeleik. Az ábrán a különböző vadászrepülőgép-típusok méretét vetik össze az amerikai P-47 típusú vadászrepülőgéppel, ami messze a legnagyobb (és legdrágább) ilyen kategóriájú gép volt. A kis méret alapvetően azért volt előnyös, mivel nehezebb volt észrevenni és eltalálni egy kisebb repülőgépet. Ez jelentős előny volt a német vadászgépek számára, amik a háború folyamán sokszor meglepték az ellenséges repülőket (bár annak taktikai okai is voltak)

A második világháború fő német vadászgéptípusánál, a 109-esnél a tervezéskor az volt a cél, hogy a rendelkezésre álló motor köré a lehető legkönnyebb szerkezetet tervezzék. Emiatt a 109-es gyorsan tudott emelkedni, amit gyakran kihasználtak a Luftwaffe pilótái. A kis tömeg által elért jó lóerő/tömeg arány a német vadászgépeket jó gyorsulással is biztosította.

A világháború végének néhány vadászgéptípusának gyorsulása

Teljesítményfokozó rendszerek

A Luftwaffe több teljesítményfokozó rendszert is beépített a repülőgépeibe a világháború folyamán, amelyek közül az MW50 és a GM1 a leghíresebbek.

MW50

Az MW50 befecskendező rendszer egy nagyjából félig metanolból és félig vízből álló keveréket spriccelt a repülőgép motorjába jutó levegőbe. Ennek két jótékony hatása is volt: az erősebb, hogy akadályozta a motor kopogását, ami lehetővé tette a feltöltő hatásának növelését. A másik pedig, hogy hűtötte a motorba kerülő levegőt, ami szintén lehetővé tette a teljesítmény növelését. Egy ilyen rendszer egy repülőgépmotor teljesítményét akár 25%-kal is fokozhatta. Ez a rendszer elsősorban alacsony magasságon működött jól, nagy magasságban gyengébb volt a hatásfoka.

GM1

A másik híres befecskendező rendszert GM1-nek hívták. Az MW50-es rendszerrel ellentétben ez nagy magasságban működött. A rendszer nitrogén-oxidot juttatott a motorba, ami révén megnőtt az égéshez szükséges oxigén mennyisége. Mivel nagy magasságban ritka az oxigén, ezért ez a rendszer jelentősen megnövelte a motor teljesítményét. Mivel csak nagy magasságon biztosított előnyt, nem használták minden gépen. A FW190 késői változatait úgy építették, hogy használhassa az MW50 és GM1 rendszert is a gép kismértékű átalakításával.

Erhörte Nostleistung

Egy kevésbé ismert sebességnövelő rendszer az Erhörte Nostleistung volt. Ez megnövelte a motorba juttatott üzemanyag mennyiségét, aminek elpárolgása hűtötte a hengerekbe jutó benzin/levegő keveréket. Ez lehetővé tette a teljesítmény fokozását, bár megnövelte az üzemanyag fogyasztást is.

FW190

A Luftwaffe legjobb vadászrepülőgépének a Focke-Wulf 190-es repülőgépet tartják. A Kurt Tank által tervezett repülőgép több szempontból is hatékony eszköznek számított, alább a fejlesztés néhány elemét emeljük ki. Ehhez azt is hozzátesszük, hogy ugyan az 1942-43-as időszakban a Focke-Wulf egyértelműen jobb volt, mint a 109-es, de ennek ellenére a német vadászgéppilóták inkább ragaszkodtak a Messerschmitthez.

BMW 801 ventilátor

A világháború legjobb vadászrepülőgépei között számon tartott Focke-Wulf 190 repülőgép BMW 801 motort kapott. A BMW 801 abban különbözött a tipikus repülőgépmotoroktól, hogy léghűtéses volt. Azzal alapvetően az volt a probléma, hogy a nagy frontális felület miatt nagy volt a légellenállása, ezért közvetlenül a világháború előtt több légierő nem is akart vadászgépekbe léghűtéses csillagmotorokat rakni. A repülőgép fejlesztése során azt az újítást vitték végbe, hogy a légcsavar és a motor közé ventilátort helyeztek, ami megnövelte a motort hűtő levegő mennyiségét. Ez jelentősen megnövelhetővé tette a motor teljesítményét, és egyben lehetővé tette egy áramvonalas burkolat használatát, ami növelte a sebességet. Ezzel áthidalták a csillagmotor alkalmazásának problémáit, és lehetővé vált, hogy a Focke-Wulf a leggyorsabb vadászgépek között legyen, amikor megjelent.

BMW 801 motor

Orsózás

A Focke-Wulf 190 azon tulajdonsága, amiben sok repülőgépet vert, az ún. orsózás volt, vagyis a tengely körüli fordulás. Ezt a német pilóták kihasználták arra, hogy gyorsan irányt váltva rázzanak le ellenséges repülőgépeket.

Különböző világháborús repülőgéptípusok orsózási képessége

Szembetámadás

A FW190 egyik előnye az volt, hogy a léghűtéses motor sokkal jobban bírta a sérüléseket, mint a legtöbb világháborús vadászgépben használt vízhűtéses motorok, amik egyetlen lyuktól elveszíthették a hűtővizüket. Ez lehetővé tette, hogy a 190-est szembetámadásra használják, mivel akár ellőtt hengerfejjel is hazarepült. Egy ilyen művelet során a motor pajzsként védte a pilótát. A német vadászrepülőgépeket az is alkalmassá tette a szembetámadásra, hogy a háború folyamán bevezették a páncélüveget, ami ilyen manőverekkor védte a pilótát.

Fegyverek

M-Geschoss

Az egyik háborús fejlesztés, ami hatékonyabban tette a Luftwaffe vadászrepülőgépeinek fegyverzetét, az az M-Geschoss. Ez egy olyan romboló lőszer a gépágyúk számára, ami kétszer annyi robbanóanyagot tartalmazott, mint más korabeli gépágyúlövedékek. Ezt más gyártási eljárás révén érték el, melynek segítségével vékonyabb lehetett a lövedék fala, amivel növelni lehetett a lövedék robbanóanyag-tartalmát. Ez a világháború után más országok légierőiben is elterjedt.

M-Geschoss

A Luftwaffe bombázó repülőgépeinek védőgéppuskáira az volt jellemző, hogy nagymértékben használtak nyomjelzős lőszert. Ez egyrészt segítette a célzást, másrészt, ami szintén nagyon fontos volt, az ellenség látta a felé repülő lövedékeket a nyomjelző miatt, ami elbizonytalaníthatta a bombázógépre támadó pilótát.

Egyéb újítások

Autópálya-szükségrepülőtér

A világtörténelemben a Luftwaffe alkalmazott először autópályákon kialakított szükségrepülőtereket. Ehhez az akkoriban világelsőnek számító német autópálya-hálózat adott alapot, amiről a repülőgépek fel tudtak szállni. Ez lehetővé tette a repülőgépek széttelepítését a légitámadások ellen.

A Luftwaffe a háború folyamán legutoljára akkor tudott eredményesen működni, amikor '45 elején aszfaltozott repülőterekről tudtak indulni a gépei. Ezzel szemben 1945 elején a szovjet légierő sáros lengyelországi repülőterekről üzemelt, ami korlátozta a repülőgépek működését. Ez lehetővé tette, hogy '45 januárjában a Luftwaffe átmenetileg átvegye a légi fölényt, elérve a német védelem átmeneti megszilárdítását. Ebben viszont nem csak a szükségrepülőterek, hanem a betonozott kifutópályával rendelkező főbb repülőterek is szerepet játszottak.

Autópálya-szükségrepülőtér

Oxigénellátás

A háború elején a Luftwaffe egyik technikai előnye abban is rejlett, hogy pilótáinak fejlettebb oxigénellátó rendszere volt (Auer A-824). A britek által használt oxigénellátó rendszer szabályozása kevésbé volt hatékony, ami pazarolta az oxigént. Ez jelentős többletsúlyt jelentett a repülőgépeken, ami rontotta azok teljesítményét. Volt olyan brit repülőgéptípus, amin a kevésbé hatékony oxigénellátó-rendszer 500 font súlytöbbletet jelentett.

Túlnyomásos pilótafülke

A késői Me 109 vadászrepülőgépek egyik előnye a túlnyomásos pilótafülke volt. Ez elsősorban nagy magasságban jelentett előnyt, ahol a légnyomás és a levegő hőmérséklete nagyon alacsony, amit túlnyomásos pilótafülke nélkül igen nehéz elviselni. Ezzel a technológiával már a '20-as évek eleje óta kísérleteztek több országban is, de annak ellenére a második világháborús katonai repülőgépek döntő többségén nem valósították meg. Ez a 109-es pilótáinak kényelmi szempontból jelentős előny nyújtott, ami miatt jobban a feladataikra tudtak koncentrálni és magasabbra tudtak repülni.

Vízbe zuhant pilóták mentése: mentőtutaj és kutató-mentő szolgálat

Számos német pilóta életét mentette meg a felfújódó mentőtutaj. A Lufwaffe a pilótáknak adott mentőtutajok mellett rendelkezett légimentő-szolgálattal, ami úszótalpas repülőgépekkel kimentette a pilótákat a vízből. Ezzel szemben az angol RAF pilótái egyszerűen halálra fagytak a vízben a háború korai szakaszában, amikor nekik még nem volt ilyen hatékony mentőszolgálatuk. Ez jelentősen növelte a német pilóták morálját.

Pilóta mentőtutajban

(Olvasónktól)

/A címlapos képen egy Focke-Wulf 190-es látható; grafika forrása: Avi-Art; készítője: Geoff Nutkins/

Források:

https://www.aerosociety.com/media/4847/a-brief-history-of-flying-clothing.pdf
http://www.warbirdsresourcegroup.org/LRG/sd2.htm
http://www.warbirdsresourcegroup.org/LRG/mg151.html
http://www.warbirdsresourcegroup.org/LRG/bmw801d.html
http://www.warbirdsresourcegroup.org/LRG/fuels.html
http://www.wwiiaircraftperformance.org/wade-roll.jpg
http://users.telenet.be/Emmanuel.Gustin/fgun/fgun-am.html
https://hu.wikipedia.org/wiki/Aut%C3%B3p%C3%A1lya-sz%C3%BCks%C3%A9grep%C3%BCl%C5%91t%C3%A9r
https://www.chuckhawks.com/messerschmitt_Bf109.htm
Brian Filley: FW190 in action