Olvasónk írja:
Tisztelt Szerkesztőség!
Ismét belefutottam egy ocsmány "intézménybe" Angliában.
Éppen egy cégalapításhoz szükséges ügyintézésben voltam benne, amikor belefutottam az otthon sem ismeretlen erkölcsi bizonyítvány kiállításába, melynek angol megfelelője a The Disclosure and Barring Service. Ez a csodás intézmény hivatott kiszűrni és távol tartani egyes büntetett előéletű embereket bizonyos állásoktól és tevékenységektől. Például egy gazdasági bűnöző nem lehet könyvelő vagy egy pedofil óvóbácsi stb.
Mielőtt azonban örömtüzek gyúlnának szerte Európában, meg kell említenünk, hogy a politikai korrektség ezen nemes célú intézmény testüregébe is behatolt már (hogy melyikbe, azt mindenki döntse el a maga ízlése szerint).
Történetesen a The Disclosure and Barring Service feladata azt is kideríteni, hogy valaki élt-e másik néven korábban, és ezt az információt ki is kell adnia a leendő munkáltatónak. De jajj, ahh, ez rém kegyetlen és inkorrekt eljárás, hiszen vannak olyan derék humanoidok, akik nemcsak a nevüket, hanem a nemüket is változtatgatják. Számukra ezen tény közlése a leendő munkáltatóval maga a megtestesült intolerancia és mindennemű érzelmeik teljes letiprása.
Így hát a legalizált aberráltaknak mindenben megfelelni akaró brit államszervezet megalkotta a The Disclosure and Barring Service-en belül az Érzékeny Ügyek Osztályát (Sensitive Applications Team), és létrehozták a transznemű jelentkezés (Transgender Applications) kategóriáját. Ezen belül pedig lehetőséget biztosítanak a beteg véglényeknek korábbi identitásuk eltitkolására!
Ilyenkor minden normális emberben egy csomó kérdés fogalmazódik meg, például:
Mi a nemváltás kritériuma? Operáció kell hozzá? Ha igen, akkor ki ellenőrzi, megtörtént-e? Milyen mértékű volt a sebészeti beavatkozás? Elégséges az adott személynek csupán a döntése vagy érzelme a nem megváltoztatásához?
A válaszok, melyeket ezekre a kérdésekre kaptam, minden képzeletemet felülmúlták.
2015. április negyedike óta a jog (Gender Recognition Act 2004) lehetőséget ad a magukat más neműnek képzelőnek, hogy hivatalosan nemet változtassanak, majd új születési anyakönyvi kivonatot kaphatnak immáron új névvel és nemmel. Az állam így teljes jogú férfinak/nőnek ismeri el a tébolyultakat.
Természetesen előzetesen minden nemváltónak meg kell jelennie egy bizottság (Gender Recognition Panel) előtt ahol bizonyítania kell, hogy már két éve más neműként éli életét, és a hátralévő életét is így akarja leélni. Konkrétan azt kell bizonyítania orvosok előtt, hogy nemi diszfóriában/zavarban (gender dysphoria) szenved, és így is akarja leélni a hártalévő életét (magyarul mentális betegségben szenved). Azonban itt is rendelkezésre áll egy kiskapu számukra, mert nem kötelező az állami Nemzeti Egészségügyi Szolgálaton (NHS) keresztül elvégeztetni a vizsgálatot ,hanem privát orvos is adhat ki igazolást. Ekkor a gyógykezelés helyett megkaphatja a Nemelismerő Bizonyítványt (Gender Recognition Certificate), és hivatalosan nemet váltott, intézheti az igazolványokat.
Más, elmaradottabb fasiszta/neonáci országokban már elvégzett nemátalakító műtéthez kötik az eljárást - nem úgy a fejlett Egyesült Királyságban, ahol a műtét nem feltétel sem előtte, sem utána.
Ennek tudatában már nem kell jelentékeny fantáziával rendelkeznünk ahhoz, hogy ebből olyan abszurd, de valószínűleg már létező helyzeteket vezessünk le, amelyek az egészséges ember gyomortartalmát a felszínre hozzák.
Így fordulhat elő, hogy a valamikori Jack, aki büntetlen előéletű, miután jogilag átváltozott Julivá, megtartva nemi szerveit, jelentkezik óvónéninek, és az Érzékeny Ügyek Osztályának segítségével elrejtve a kis titkát, meg is kapja az állást mint nő...
A többit már tényleg az olvasó képzelőerejére bíznám…
Zyclon Béla
