A magyar szabadságharc letörésére indított szovjet katonai invázió első napján, november 4-én megszakad az MTI hírszolgáltatása, az archívum üres. Legközelebb a november 14-ei történések következnek a beszámolók sorában. ’56 eltiprásának első napi főbb eseményei utólag összeállított kronológia segítségével nézhetőek át.
0 órakor a magyarországi szovjet csapatok főparancsnokságát Vaszilij Kazakov hadseregtábornok veszi át. Hajnali 4 órakor általános szovjet támadás indul Budapest, a nagyobb városok és a fontosabb katonai objektumok ellen. A beavatkozásról már október 31-én döntöttek Moszkvában, ettől kezdve folyamatosan érkeztek szovjet csapatok Magyarországra.
Budapestet Kuzma Grebennyik gárdavezérőrnagy öt hadosztállyal támadja. A támadó szovjet egységek katonái jórészt a Szovjetunió ázsiai térségéből jöttek. A szovjet katonák legnagyobb része nem tudta, hogy hol van és ki ellen harcol. A főváros védői – nemzetőrök, rendőrök és kisebb-nagyobb honvéd egységek – felveszik velük a harcot, jóllehet legtöbbjüket álmukban lepi meg a támadás. A szovjet hadműveletről, annak megindulásakor Király Béla, a nemzetőrség főparancsnoka és Budapest katonai parancsnoka tesz jelentést telefonon a Parlamentben tartózkodó Nagy Imrének.
Tüzérségi ágyú roncsa és egy harckocsi leszakadt lövegtornya a Ferenc körút – Üllői út kereszteződésében 1956. október 24. és november 4. között. A felvétel készítésének pontos dátuma ismeretlen (MTI Fotó: Burghardt Ferenc)
5 óra 5 perckor a szolnoki rádió hullámhosszán (a Szolnoki Damjanich Rádió 0,4 kW-os térerősségű adását csupán a városban és közvetlen környékén lehetett volna fogni; a szolnoki rádiósok szerint Ungvárról, esetleg Csehszlovákiából, vagy mozgó katonai adók által közvetítették) közlemény hangzik el, a november elsején a Szovjetunióba távozott Apró Antal, Kádár János, Kossa István és Münnich Ferenc (valamennyien volt miniszterek) bejelentették, hogy minden kapcsolatot megszakítottak a Nagy Imre-kormánnyal, egyben kezdeményezték a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány megalakítását, amely a Szovjetunió fegyveres erőinek segítségével megkezdte harcát az ellenforradalom ellen. Kádár János már miniszterelnökként olvassa fel kormánya felhívását és névsorát.
5 óra 20 perckor a padláslesöprő Nagy Imre rádióbeszédet mond, amelyet kb. 8 óráig többször megismételnek: “Itt Nagy Imre beszél, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke. Ma hajnalban a szovjet csapatok támadást indítottak fővárosunk ellen, azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy megdöntsék a törvényes magyar kormányt. Csapataink harcban állnak. A kormány a helyén van. Ezt közlöm az ország népével és a világ közvéleményével.” 5 óra 35 perctől Nagy Imre beszédét valamennyi világnyelven is sugározza a Magyar Rádió.
7 óra 14 perckor a Nagy Imre-kormány nevében felkérik a szovjet hadsereget, hogy ne lőjenek.
Reggel 6 és 8 óra között a jugoszláv nagykövetségre érkezik: Nagy Imre, Donáth Ferenc, Losonczy Géza, Lukács György, Szántó Zoltán (az MSZMP Intéző Bizottságának tagjai), valamint több más politikus és családtagjai. Összesen negyvenhárom személy kap menedékjogot.
A túlerő láttán a Nagy Imre-kormány és a katonai vezetés nem kísérli meg a fegyveres ellenállást.
A szabadságharc leverésére bevonuló szovjet tankok a Margit hídon november 4-én (MTI Fotó)
Bibó István, a törvényes magyar kormánynak az Országgyűlés épületében maradt egyetlen képviselője kiáltványt adott ki. Ebben leszögezte, hogy Magyarországnak nincs szándéka szovjetellenes politikát folytatni, és visszautasította azt a vádat, hogy a "forradalom fasiszta vagy antikommunista irányzatú lett volna". Felszólította a magyar népet, hogy a megszálló szovjet hadsereget vagy az esetleg felállított bábkormányt ne ismerje el, vele szemben a passzív ellenállás összes fegyverével éljen.
8 óra 7 perckor megszakadt a Szabad Kossuth Rádió adása, rövidhullámon a Himnuszt és a Szózatot sugározták váltakozva. Kádár János és Münnich Ferenc szovjet kísérettel Szolnokra repült. A Kádár-kormány táviratban kérte az ENSZ főtitkárától “a magyar kérdés” levételét a napirendről.
Eisenhower amerikai elnök, aki korábbi táviratával önmaga lökte Magyarországot a szovjetek karmai közé, látszólag tiltakozott a szovjet intervenció ellen.
New Yorkban a Biztonsági Tanács ülésén a Szovjetunió megvétózta az amerikai határozati javaslatot, amely a szovjet csapatok kivonására szólított fel. Délután a rendkívüli közgyűlés elfogadta a bővített amerikai javaslatot, amely arra is felkérte az ENSZ főtitkárát, hogy jelöljön ki bizottságot a magyarországi helyzet megvizsgálására.
A szovjet csapatok – helyenként fegyveres harc után – a Magyar Néphadsereg valamennyi alakulatát lefegyverzik. Vidéken több helyen komolyabb ellenállás bontakozik ki, amelybe katonai egységek is bekapcsolódnak (Békéscsaba, Dunapentele, Szeged stb.) Király Béla reggel 6 órakor beszél utoljára Nagy Imrével. Jelenti, hogy a szovjet páncélos egységek a parlament felé tartanak. Nagy Imre tudomásul veszi a hírt. “Nem kérek további jelentést.” Király Béla ezután szabadságharcosokkal a budai hegyekbe vonul és védelemre rendezkedik be. Még néhány napig húzódik az országban a szórványos fegyveres ellenállás, Pécsnél a „mecseki láthatatlanok” több száz fős csapata egészen 19-éig kitartott.
A harcok áldozatainak száma november 4-én a fővárosban 135 volt. A KSH 1957. januári jelentése szerint az október 23. és január 16. közötti események országosan 2652 (Budapesten 2045) emberéletet követeltek, és 19 226-an (Budapesten 16 700-an) sebesültek meg. Egy 1991-ben készült hivatalos statisztika szerint a szovjet hadsereg 669 katonája vesztette életét a harcokban, 51-en eltűntek. A szabadságharcban való részvételért kivégzettek száma (az eltérő adatokat közlő források szerint) 220-340 volt.
November 4-én hosszú évek óta megemlékeznek az 1956-os szabadságharc áldozatairól, ez a nap 2013-óta hivatalosan is nemzeti gyásznap.
(Kuruc.info - MTI nyomán)
Kapcsolódó:
