Nincs Simicska-Vona konspiráció; ellenben a kiábrándult fideszesekre számít a Jobbik – mondta Dúró Dóra a Mandinernek. A Jobbik frakcióvezető-helyettese éppen tíz éve Gyurcsány kapcsán ismerte meg leendő anyósát – de nem ezért utálja az akkori kormányfőt. Elmagyarázta, mire gondolt a „költő”, azaz Vona Gábor, amikor arról beszélt, hogy az iszlám az emberiség utolsó reménye; de védelmébe vette az egykor az Országgyűlésben robertázó férjét, a Jobbik-frakcióból azóta kicsapott Novák Elődöt is. A holokauszt-filmeket sokallja a parlament kulturális bizottságát is elnöklő Dúró, aki szerint még a Fidesz leváltása sem ér annyit, hogy az MSZP-vel egyezkedni kezdjenek. Nagyinterjú.

- Szóval ide aztán ne jöjjön senki se.

- Tessék?

- Ezt mondják önök, nem? Hogy csak akkor mennek bele a Fidesz alkotmánymódosításába, ha a letelepedési kötvényeket is eltörlik.

- A letelepedési kötvények a mi értelmezésünkben a migráció egyik formáját jelentik, márpedig az emberek a népszavazáson a migráció minden formájára nemet mondtak.

- Olvasta ön a népszavazási kérdést?

- Persze.

- Akkor tudja, hogy arról szólt: akarjuk-e, hogy Brüsszel betelepíthessen ide embereket a magyar Országgyűlés jóváhagyása nélkül.

- Ez a jogi logika. Ha viszont a jogi logikát vesszük alapul, azt látjuk, hogy a népszavazás érvénytelen volt, tehát nem kellene semmilyen jogszabályt alkotnunk. Csakhogy politikai és morális kötelességünk a jogalkotás afelé a 3,3 millió ember felé, aki nemmel szavazott. A kérdés pedig igenis a migrációról szólt, nem Brüsszelről: elég, ha emlékezetünkbe idézzük a kormány kampányát, amelyben terroristáktól kezdve sok minden előkerült.

-Önöknél is, most. „Se szegény, se gazdag terrorista ne jöhessen!” - mondta Vona Gábor a héten. Hogy jönnek a letelepedési kötvényekhez terroristák?

- Úgy, hogy a letelepedés kötvény vásárlásával ideérkezők is biztonsági kockázatot jelenthetnek.

- A legnagyobb számban kínaiak érkeznek így. Netán tud valamit a Jobbik a félelmetes kínai terrorsejtekről?

- Azért nem csak kínaiak. Jönnek kötvényekkel a Közel-Kelet országaiból is.

- Muszlim országokról beszélünk?

- Igen.

- Jöhet egy idézet?

- Jöhet.

- „Az iszlám az emberiség utolsó reménye.” Tudja, ki mondta?

- Tudom. Vona Gábor.

- Pontosan. Azt is, mikor mondta?

- Az már nem ugrik be.

- És az, hogy hol?

- Most az sem.

- Három éve, Törökországban. Mindig azt mondják tehát, amit az adott közönség éppen hallani akar, és amit pillanatnyi politikai érdek diktál? Mást kint, mint bent?

- Végre van lehetőség tisztázni ezt a kérdést! Elmondom akkor, az én értelmezésemben „mire gondolt a költő”. Szerintem egyértelműen a valláshoz való hozzáállással kapcsolatban fogalmazta meg ezt a gondolatot. Nem konkrétan az iszlámról szólt tehát, hanem arról, hogy az iszlám országaiban a vallás sokkal inkább jelen van a hétköznapokban, mint a nyugati civilizáció ateistává vált országaiban. Ami remény, az tehát a vallás jelenléte az élet alakításában, szemben a mi szekularizált rendszerünkkel. Mondjuk a szekularizált talán nem a legjobb szó...

- Dehogynem! Ha a Jobbik amolyan Iszlám Államot szeretne létrehozni Magyarországból, csak éppen nem iszlám, hanem keresztény alapon, akkor kitűnő! Totális keresztény teokráciát akarnak?

- Nem, éppen ezért nem jó szó. A szekularizációt az állam és az egyház viszonyában értelmezzük, Vona Gábor pedig a vallás és az emberek mindennapjainak kapcsolatáról beszélt. Nem többet, de annyit állítok tehát, hogy a magyar közélet is sokkal jobb lenne, ha erősebben lennének jelen benne a kereszténység alapértékei.

- Az lehet, de ön kifejezetten az állam és az egyház viszonyát szokta pedzegetni a pártjával. A Pride kapcsán kiderült például, hogy államilag tiltaná a véleménynyilvánítást egyházakkal kapcsolatban – már ha a vélemény negatív.

- Nem szerencsés, ha bármilyen rendezvény azzal a céllal születik, hogy mások vallási meggyőződését sértse. A közösség elleni izgatás a Btk.-ban szereplő tétel, a véleménynyilvánítás szabadsága tehát ma sem korlátlan. Magyarország létrejötte óta keresztény ország, úgyhogy a keresztény értékek védelme jogos elvárás az emberek részéről az állammal szemben.

- „Isten csak mese.” Ez volt az a szörnyű vallásgyalázás az idei Pride-on. Már miért ne lehetne ezt a véleményt plakátra írni? Ha a Jobbik kormányozna, kötelező lenne az istenhit?

- Nyilván nem. Lehet valakinek ez a véleménye, de az már sok, hogy táblára írják: „Jézusnak is két apja volt”. Mert láttunk ilyet is. Annak a rendezvénynek a szellemiségéről általánosságban van szó. Mindarról, amit a résztvevők az elmúlt években folyamatosan kifejeztek.

- Amit az önök értelmezésében kifejeztek – maradjunk ennyiben.

- Azért nem csak értelmezés kérdése, hogy sokszor ízléstelen volt a résztvevők öltözéke, kiállása és szemmel láthatóan provokatív szándékkal mentek ki az utcára csoportosan.

- Ízléstelen öltözék és kiállás? Provokatív szándék? Csoportosan? Mintha csak a Magyar Gárdáról beszélne! Ott nem zavarta mindez?

- A Magyar Gárda öltözékében én nem láttam semmi ízléstelent, sőt nekem kifejezetten tetszettek a gárdisták. A balliberálisok belemagyarázták, hogy a Magyar Gárda az öltözékével azonosul a nyilasokkal, de ez egyszerűen hazugság volt. Sosem használtak tiltott önkényuralmi jelképeket, egyenruhájában sem hajazott a Gárda semmilyen diktatúra katonai szervezetére.

- Akkor is mondhatják sokan, hogy ízlésüknek nem felelt meg. Ilyen alapon tiltani kellene bármit?

- Ennyire azért nem véleményes ez. A közízlést biztosan nem rombolták. Fehér inggel, fekete nadrággal, fekete mellénnyel? A pincéreknek is ez a viselete!

- Látja, ebben igaza van.

- Úgy értem, ha bemegy az ember délben egy étterembe, lát ilyet. Bőrtangás férfiakat meg nem.

- Akkor tehát a bőrtangás megjelenést tiltanák be, ha egyszer kormányra kerülnének?

- Lehet olyan mértékű egy rendezvényen a szabálysértés, a provokáció aránya, amikor az egész rendezvényt kell betiltani; de ha ezt a szintet nem éri el, akkor az egyes, szabálysértő szereplőkkel szemben kell csak intézkedni.

- Ezt mondták régen is. Hol van itt az új, néppártosodós, cuki irány?

- A néppártosodás a legtöbb tekintetben szerencsére nem jelent tartalmi változást. Amikor a Pride-ról beszélünk, akkor egyébként nem a homoszexuális emberekről beszélünk; hanem egy rendezvényről, amelyen a homoszexualitást reklámozzák, garázdaságot és közerkölcsértést követnek el, és a kereszténységet gyalázzák. Ezzel jogilag és értékrendi alapon is gondunk van. Utóbbi miatt nyilván nem lehet betiltani egy rendezvényt. Attól, hogy mi mást gondolunk, a szabadságjogokat még biztosítani kell. Arról pedig szó sincs, amit sokan gondolnak, hogy amikor egy rendezvényt kritizálunk, akkor egyes homoszexuális emberekről mondunk véleményt. Nem szólunk bele, ki mit csinál otthon, a négy fal között.

- Régebben azért konkrét embereket is betaláltak, férje például a Parlamentben „robertázta” Alföldi Róbertet. Ma már, hogy Novák Előd nem tagja a frakciónak, már csak önöknél, otthon, a négy fal között megy a robertázás?

- A magánélete nem téma nálunk sem, de a Nemzeti Színház igazgatójaként elkövetett botrányai, a színpadra vitt homoszexuális propaganda viszont a társadalom széles körében kiverte a biztosítékot – a Fidesz mégis a helyén hagyta, ezért próbálta Előd a média ingerküszöbét elérni az Alföldi-kritikáival. Az tehát, hogy ő mit és hogyan és miért visz színre, mit propagál, nem magánügy. Akkor főleg nem, amikor az ország legnagyobb gondja demográfiai, és mindennél fontosabb lenne, hogy stabil családi hátterű gyerekek szülessenek.

- Ehhez közelebb visz a robertázás, vagy ma már elismeri, hogy az azért hiba volt?

- A legfőbb hibát a kormány követte el azzal, hogy Alföldit a helyén hagyta. És mi is hibáztunk volna, ha ezt nem tesszük szóvá egyre erősebb hangon. Hogy konkrétan a robertázás hiba volt-e... Más politikusok is beleszaladnak stílus-határesetekbe – gondoljunk csak Lázár János állatkertes hasonlatára Tarlós Istvánnal kapcsolatban. Nehéz meghúzni a határt. Az mindenesetre érzékelhető volt, hogy sokakat, akik a programunk tartalmával egyetértettek, távol tartott a Jobbiktól az, ahogyan kommunikáltunk, a stílusunkon tehát változtatnunk kellett.

- Vona Gábor változtatott az elnökségen is, kitette a férjét a frakcióból... Hogyan képes ennek ellenére együtt dolgozni vele?

- Előd ügyéről mindent elmondtunk már, ebbe nem mennék bele újra. Hogyan tudom folytatni? Úgy, hogy Előd támogat ebben.

- Ha azt mondta volna, hogy „drágám, hagyd ott ezt a pártot”, megtette volna?

- Persze. Az én életemben Előd a legfontosabb ember, ő az, akit mindenkinél jobban szeretek. Ha elvárta volna tőlem, hogy én is távozzam az Országgyűlésből, megtettem volna azt is. De nem várta el. Sőt ő is dolgozik a Jobbikért, csak most már egyszerű aktivistaként.

- Ön nem csak hogy maradt, de éppen értelmiségi hátteret épít a néppártosodó Jobbiknak, ugye?

- Ez a fő feladatom most, igen. Hiszen kormányra készülünk.

- Keresgéli őket a telefonkönyvben, vagy hogy megy ez?

- Egyre többen keresnek meg minket, de én is nagyon sok találkozást kezdeményezek. Értelmiségi körök, beszélgetések mindig voltak a jobboldalon, ezekben pedig felütötte a fejét néhány gondolat, amely nyitottá tette a beszélgetőket a Jobbik felé. Sokan csalódtak a Fideszben egyrészt a tűrhetetlen korrupció miatt, másrészt a jobboldali értelmiség jó része a kulturális életben jóval nagyobb változást remélt annál, amilyet a Fidesz kétharmaddal a háta mögött megvalósított.

- Önök meg aztán tényleg kitakarítanák a „liberálisokat” a színházakból és a filmekből? Ez a cél?

- Ez így túl sarkos, de az, hogy mi megy színházakban, milyen filmeket támogat a Filmalap, tényleg meghatározza az emberek identitását. Az állam dolga pedig az lenne, hogy azt üzenje: jó magyarnak lenni, legyünk büszkék rá.

- Most meg túl sok a „zsidós” film?

- Elnézést, de az nem zsidózás, ha felhívom a figyelmet arra: a Filmalap támogatásával hét film készülhetett a holokausztról, míg a magyar történelem dicső időszakait egy sem mutatja be.

- Mennyi kellene ebből, mennyi abból?

- Mi mindenfajta kvótát elutasítunk. Szakmai alapon kellene ezeket a döntéseket meghozni. Sajnálom, de nem tudom elhinni, hogy egyetlen magyar történelmi filmterv sem akadt, amely érdemes lett volna arra, hogy leforgassák; viszont volt hét holokauszt-témában, amely annyira jó volt szakmailag, hogy mindenképpen támogatni kellett.

- Az a helyzet, hogy az egyik Oscart hozott az országnak.

- A Filmalapnak a Saul fia nem érdeme, hanem szerencséje. Azzal tudnak takarózni. De nem csak filmügyekről van szó, amikor a fideszes kultúrpolitika mérlegét vonjuk meg. Hogyan beszélhetnek például arról, hogy fontos nekik a nemzeti kultúra, miközben a kulturális szférában havi 100-110 ezer forintokért dolgoztatnak szakembereket? Múzeumokban, levéltárakban. Ha a Fidesz komolyan gondolná az emlékezetpolitikát, megbecsülné, nem pedig megalázná őket.

- Önöknél néppártosodva sem látszik, hogy valóban leválnának a széljobbos kultúrkörről: amikor ön a kedvenc könyvéről beszél, Somogyváry Gyulát említi még mindig...

- Somogyváry Gyula Magyar Örökség-díjas író!

- Persze, de tipikusan a régi lelkű Jobbik által zászlóra tűzhető figura. Gömbös-párti, a Fajvédő Párt alapítója, akit a kommunisták hurcolnak el...

- Elhurcolták a nyilasok is. Náciellenes volt, ezt se felejtsük el. Az ő életéből sokat tanulhatnánk egyébként. A huszadik század első felének megpróbáltatásai mind ott sorakoznak benne. Amúgy meg csak őszinte vagyok: nem az alapján nevezem meg a kedvenc könyvemet, hogy éppen milyen politikai stratégiánk van. Egyszerűen az a helyzet, hogy a kedvencem a Vihar a levelet Somogyvárytól.

- Kulturális háttér-különbözőségek ide vagy oda, állítólag már balos értelmiségiek is jelentkeznek önöknél. Már ha Volner János igazat mondott.

- Igazat szokott mondani.

- Kivéve arról, ha bokorba bújik valamilyen nőszeméllyel...

- Magánéleti kérdésekkel nem foglalkozunk.

- Nem tudják megúszni.

- Tudom, hogy a sajtó foglalkozik ilyenekkel. Mi akkor sem.

- Mintha csak a saját pártjuknál lennének ilyen szemérmesek. Ha Matolcsynak vannak nőügyei, azzal azért foglalkoznak.

- Ha valaki közpénzt fizet ki a szeretőjének, az közügy, azzal persze, hogy foglalkozunk. Egyébként viszont más pártok esetében is igyekszünk távol tartani magunkat attól, hogy magánügyekkel foglalkozzunk.

- Mi azért foglalkoznánk, igaz, kulturális szempontból. Szabad?

- Lássuk.

- Hunóra Kincső, Bottyán János, Nimród Nándor. Gyerekei nevét látva eltöprengtünk: nem meggondolatlanság-e politikailag ennyire meghatározó neveket adni? Mi van, ha annyira néppártosodni kell egyszer, hogy már nem lesz menő ez az irány?

- Legalább a név is kötelez majd. Most már hála Istennek olyan családokban is divat magyar nevet választani a gyereknek, amelyekben nem politizálnak különösebben, de nyilván tudatos volt a névválasztásunk a gyerekeink esetében. Fontos volt, hogy legyen valami, ami emlékezteti őket a magyarságukra, az identitásukra. Mivel különleges a nevük, ők is mindig érezhetik, hogy különlegesek.

- Igaza van! Szegedi Csanád identitását is hogy meghatározta a neve! Lett is belőle jobbikos. Csak hát aztán...

- Viszonylag ritka azért az a fajta fordulat, ami nála bekövetkezett. Ilyesmitől nem féltem a gyerekeinket.

- Utána is néztek vélhetőleg, hogy van-e esély ilyesmire...

- Nem kellett nagyon kutakodni. Ismerjük a nagyszülőket. Sőt már a lakodalmunkban kifüggesztettük díszletként a két egyesülő családfát, több generációra visszamenőleg.

- Szegedi Csanád is ismerte a nagymamáját, aztán mégis csak később derült ki, hogy zsidó.

- Ami azért elég kamugyanús volt. Hogy addig nem tudta... Egyébként amikor – állítása szerint számára is nagy hirtelen – kiderült a dolog, nem zártuk ki a pártból, sőt megválasztották megyei elnöknek. Azonban a korrupciógyanús hangfelvétel volt az, amit nem hagytunk következmények nélkül, akkor szólította fel az elnökség a mandátumának visszaadására. Ő azonban ragaszkodott hozzá, s inkább kilépett.

- Pedig még jól is jött volna mint „díszzsidó”, nemde? Amolyan bizonyítékként, hogy a Jobbik lám, nem is antiszemita.

- Szó sincs róla. Ahogy magánéleti kérdéseket, úgy származásiakat sem vizsgálunk a Jobbikban.

- Volner kijelentésére visszatérve: az, hogy már önökhöz áramló baloldali értelmiségiekről beszélnek, a 2018-ig elkerülhetetlen Jobbik-MSZP megállapodások előkészítése?

- Már miért lenne elkerülhetetlen?

- Ha a Fidesznek egyéniben több erős kihívója is van, nem lehet legyőzni. Csak akkor tudják, ha legalább suttyomban megbeszélik a szocikkal: ahol önök erős helyi jelöltet állítanak, ott ők állítsanak nagyon gyengét – és fordítva.

- Van más esélyünk: a csalódott fideszesek. Sokan vannak, akik ezt a korrupt rendszert nem szeretnék fenntartani. Annyit, hogy a szocialistákkal bármilyen ügyben egyezkedjünk, összefogjunk, még a Fidesz leváltása sem ér. Egyébként pedig nem is szükséges. Vagy mi váltjuk le a Fideszt, vagy senki. A baloldal annyira meg van roggyanva, olyan hiteltelen, hogy nem nagyon érdemes törődni vele. Nem kell majd megkérnünk, hogy ne állítson erős jelölteket, hiszen amilyen állapotban van, magától sem lesznek esélyes jelöltjei.

- Hogy ide jutott a baloldal, annak eredője a pontosan tíz évvel ezelőtti Budapesten van, ugye?

- Persze. 2006 ősze fordulat volt a rendszerváltás utáni politikában.

- És az ön életében! Igaz, hogy éppen tíz éve, áttételesen Gyurcsány Ferencnek köszönhetően ismerte meg későbbi anyósát?

- Hú, de felkészültek! Igaz.

- Már értjük is, miért utálja annyira Gyurcsányt!

- Nem ezért! Önök is tudják, miért. Azért, ahogy kormányzott, azért, amit tíz éve művelt. Amúgy tényleg neki „köszönhetem”, azon az őszön ismertem meg leendő anyósomat és apósomat. Előddel már egy éve együtt voltunk, de még nem mutatott be a szüleinek. Október 23-án őrizetbe vették. Teljesen jogellenesen, csupán azért, mert „hangadó” volt, dobolt egy tüntetésen, s nem futott el a jogellenes rendőri felszólításra. A bíróságra elmentem persze én is: ott találkoztam először Előd szüleivel, akiket egyébként szintén jogellenesen kiszorítottak a Kossuth térről. Előd bilincsben volt, úgy mutatott be minket egymásnak.

- Daliás idők! Ön 19 éves volt akkor csupán. A bakancsos vagy a cuki fiúk tetszettek inkább akkoriban?

- Előd tetszett! Persze értem a kérdést. A Jobbikban az az innovatív gondolkodás volt vonzó akkor is, ami ma is jellemzi a pártot. A Parlamentben is azt látjuk, hogy a fideszeseket az MSZP tartja egyben: a baloldal utálata ad nekik identitást. A balosoknak meg a Fidesz-utálat.

- Önök meg utálják mindkettőt.

- Nem. Mi mindig az adott problémával foglalkozunk. Ezért tudja a Fidesz eljátszani, hogy összeborulunk a baloldallal. Az MSZP meg azt, hogy a Fidesz kistestvére vagyunk. Egyik sem igaz. Annyi történik, hogy mi tényleg mindig a konkrét javaslatot nézzük, függetlenül attól, kinek a javaslata. Ha támogatható, támogatjuk, ha nem, akkor meg nem.

- Támogatásokról jut eszünkbe egy kérdés, amely ismerős lesz önnek: miért nem lehet Simicskát elszámoltatni a Jobbikban?

- Valóban volt egy vita Előd egyik felszólalása kapcsán, de szeretem hinni, hogy ez nem így van, hogy nem lehet...

- Ha nem így van, miért nem szólt a férjének, hogy ne kérdezgessen ilyeneket belső levélben?! Lehet, hogy még ma is együtt ülnének a Parlamentben!

- Épp a héten volt a kulturális bizottságban a Médiatanács éves beszámolója. Tudják, mi derült ki? Az, hogy a Hír TV-ben a Jobbik megszólalóinak aránya súlyosan alulreprezentált. 10 százalék körüli, miközben ugye ennek duplája a politikai súlyunk. Ennyit arról, hogy Simicska Lajos áll-e a Jobbik mögött.

- Nem ő áll?

- Akárhogy is igyekszik ezt terjeszteni a Fidesz: nem.

- Vona Gábor már másodjára találkozott vele nemrég...

- Úristen! Orbán Viktorral is találkozott a héten. Vele ráadásul négyszemközt beszélt, míg Simicska Lajossal nem, csupán egy rendezvényen, két percig. Nem éppen megfelelő körülmény a nagy konspirációra.

- Konspiráció? Az erősen KGB-gyanús feleséggel megáldott Kovács Béla már ott sertepertélt és milliókkal támogatta is a Jobbikot tíz éve, amikor önök hősiesen támadást indítottak a szovjet emlékmű ellen a Szabadság téren. Pénznek nincs szaga, úgyhogy belefér?

- A Jobbikot sem közvetve, sem közvetlenül soha semmilyen külföldi állam nem támogatta pénzzel.

- Miért ilyen biztos ebben? Lehet, hogy csak nem tud róla.

- Nem támogatta. Ami az oroszokat illeti: Magyarország érdeke, hogy gazdaságilag jó kapcsolataink legyenek velük. Másrészt van egy emlékezetpolitikai vetülete is a két ország viszonyának. A szovjet hadseregre támaszkodva évtizedekig működtettek itt egy diktatúrát, amely a szűk vezető rétegen kívül mindenkit megnyomorított. Emellett nem lehet szó nélkül elmenni, de ez két külön dimenzió.

- Az ön családja is kárvallottja volt a rendszernek?

- Nem jobban, mint bárki másé. Nagyon egyszerű falusi családból származom. De sertésekre szakosodott állatorvosként édesapámnak azért kellett elköltöznie a Tiszazugból a Dunántúlra a '90-es években, mert Magyarország elveszítette az orosz piacokat, ilyen értelemben a rendszerváltozás vesztesei is vagyunk.

- Ön is „parasztgyerek”? Mint Rogán Antal?

- Nem egészen úgy. Én tényleg nem urizálok, nem offshore-ozom és nem repkedek lagzikba helikopterrel.

- Majd fog, ha netán hatalomra kerül egyszer. Vagy valamelyik társa szinte biztosan.

- Persze, biztosan lenne nálunk is, aki elgyengül, akit megrészegít a hatalom. Olyan mindenhol van. Normál esetben az ilyet a közösség kezeli, megbünteti, kiveti magából, ahogy tettük azt Szegedi Csanád már említett korrupciógyanús hangfelvétele nyomán is. Ma nem ez a helyzet, most maga a rendszer épül erre. A letelepedési kötvényekre, az offshore-ozásra, az átláthatóságot előmozdító javaslatok lesöprésére.

- A baloldal jó régen korrupciózik, mégsem állnak jobban, ahogy egyébként önök sem. Biztos jó húzás, ha önök is ezt szajkózzák?

- A pártpreferenciák viszonylagos változatlansága annak köszönhető csupán, hogy a Fidesz a migrációval képes volt tematizálni az elmúlt évet. Óriási eredmény, hogy ilyen helyzetben, amikor a Fidesz van hatalmon, stabilan tudjuk tartani a második helyünket. Úgy ráadásul, hogy a migrációval kapcsolatos elképzeléseink jóval nehezebben jeleníthetőek meg, mint a baloldalé.

- Merthogy ugyanaz az álláspontjuk nagy vonalakban, ami a kormányé.

- Pontosan. A baloldal teljesen mást akar, megkülönböztetheti magát a témával a kormánytól, mégsem tudott erősödni, sőt, csak tovább aprózódott. A második helyünk stabilsága tehát nem jöhet a migrációs témából, ahhoz az is kellett, hogy foglalkozunk a korrupció, az oktatás, az egészségügy helyzetével.

- Foglalkoznak is, az úgynevezett Valódi Nemzeti Konzultációban. Mennyibe kerül ez az akciójuk?

- Tízmilliós az összeg, de pontosan még nem tudjuk.

- Nem unják már meg az emberek, hogy pártok ilyen konzultációs módszerrel akarnak az adataikhoz jutni?

- Tényleg nem az adatgyűjtés a célunk! Ha az lenne, kiállnánk az utcára, és kérnénk az adatokat. A levelünk olyan, hogy aki akarja, megadja, aki nem akarja, nem.

- Hányan adták meg?

- Még ezt sem tudom, azt viszont igen, hogy pár nap alatt ötvenezer levél érkezett vissza. Ez hatalmas szám, először el sem akartam hinni. Azt mindenesetre máris mutatja, hogy nagyon sokaknak elegük van abból, hogy nincs érdemi kormányzás a legfontosabb ügyekben. Ha hiszik, ha nem: a mi célunk ezzel a konzultációval az, hogy ha hatalomra kerülünk, azonnal legyen. Olyan program alapján, amely az emberek meglátásain alapul. Ez a célunk a konzultációval, semmi más.

(Kérdezett: Stumpf András)