1955. április 12.: A belügyminiszter-helyettes 582. parancsa a személyi állományra vonatkozólag

Dékán István államvédelmi vezérőrnagy
A pincérből lett államvédelmi tábornok: Dékán István vezérőrnagy, belügyminiszter-helyettes (1919-1975), - aki biztos, ami biztos, Rákosi Mátyás unokahúgát: Kardos Évát vette feleségül - 1955. április 12-én 26 hivatásos állományban lévő beosztottat dicséretben, pénz- és tárgyjutalomban (karóra, töltőtoll, könyv) részesített a „Röplapterjesztők” című operatív film elkészítésében és a Belügyminisztérium államvédelmi operatív szemléltető termének létrehozásában végzett jó munkájáért.

A filmes, propagandista és módszertani díjazottak többsége az egységes BM I. (Államvédelmi) Főcsoportfőnökség osztályain, a Belső Karhatalomnál és a Határőrségnél dolgozott, nevük után a rangjuk is olvasható a mellékelt parancsban.

Miért érdekes ez a névsor?

Azért, mert egyesekről 61 év elteltével derül ki, amit elhallgattak, letagadtak, a nyilvánosság előtt titkoltak, a hivatalos önéletrajzukból kihagytak.

Nézzük a két legismertebb nevet!

Bokor László államvédelmi alhadnagy (1930. Zádor Jolán), a Belső Karhatalom Film Alosztályáról.
Hosszú évek óta abban a 168 Thóra nevű magyargyűlölő hetilapban publikál, amelynek lelépett főszerkesztőjéről, a kisugárzó gonoszság személyiségzavaros mintapéldányáról: Mester (Messinger) Ákosról nemrég írtunk.

Míg Messinger beírt valami nem létezőt az életrajzába („tanár”,”pedagógus”), addig Bokor kihagyott súlyosan valós tényeket.

Bokor László filmrendező, újságíró valamennyi fellelhető életrajzából hiányzik ávós múltja, mint ahogyan az is, hogy később, a 70-es évek első felében állambiztonsági besúgó volt, a BM III/I Csoportfőnökség (hírszerzés) „Zsolt” fedőnevű hálózati titkos munkatársaként Bécsből jelentett, ott volt a magyar nagykövetség sajtóirodájának vezetője.

Már 1945-ben belépett a Magyar Kommunista Pártba, aztán az MDP-be, majd az MSZMP-be, a párt szolgálata révén lett vezető filmhíradós, tíz évig a Magyar Televízió külpolitikai adásainak rendezője. A pártot nem zavarta ávós és besúgó múltja, „elkötelezett” alkotóként betették a kirakatba is: országgyűlési képviselőt csináltak belőle (1985-1990). Balázs Béla-, és SZOT-díjat kapott, s a kommunista újságírás legrangosabb elismerését: a Rózsa Ferenc-díjat. Az állambiztonság meghálálta igyekezetét. De soha sem volt bátorsága bevallani kettős életét.

Győrfi Tibor államvédelmi százados (1923. Győrfi Margit), aki jó munkájáért karórát vehetett át Dékán István államvédelmi vezérőrnagy, belügyminiszter-helyettestől, már 1951-től szolgált az ÁVH-nál, s szépen haladt a politikai rendőrség ranglétráján, 1955 áprilisában a BM I. (Államvédelmi) Főcsoportfőnökség IV. Osztályának (belső reakció elhárítás) alosztályvezetője. 1956. október 3-án őrnagyi rangban kinevezik a IV. Főosztály 2. Osztálya vezetőjévé.

A szabadságharc után újságíró, szerkesztő, a Magyar Távirati Iroda vezető beosztású munkatársa, a Külföldi Sajtószolgálat osztályvezetője, s az intézmény párttitkára. 1959-ben munkatársai követelésére mindkét pozíciójából leváltották. Ám az állambiztonság segítségével a 60-as években mégis az MTI bonni, majd a 70-es években kelet-berlini tudósítója. Hazatérve átveszi a kulturális elhárítás és a III/III-4 Osztály titkos kapcsolataként foglalkoztatják a sajtó területén. Tíz évig (1979-89) szerkeszti az MTI „Gazdasági cikkek a nemzetközi sajtóból” c. sorozatát.

A rendszerváltoztatást is sikeresen túléli: a „Heti Magyarország” című politikai és társadalmi hetilap szerkesztője 1991 és 1994 között. (Neve több változatban is előfordul: „Györfi”, „Györffi”,” „Györffy”, „Győrffy”; 1963-től: „dr. Győrffy” néven publikált.

(Kuruc.info)

Az előző rész itt olvasható: (Több mint) 60 év dokumentumokban (I.)