A TV2 Mokka címû mûsorában hallhattuk, ahogyan Babits Antal megpróbálta mentegetni a zsidó szentírás szövegét (előzmény itt). Hihetetlen, milyen szintre kell süllyedni ahhoz, hogy a Talmudot meg lehessen védeni!

Aki látta a mûsorban kieszközölt magyarázatot, és közben nagyjából ismeri a Talmud szövegét, az érzékelhette, hogy milyen izzadságba került Babits Antalnak ezt az óvatosan kikalapácsolt magyarázat-monológot elmondani a Talmuddal kapcsolatosan.

Azzal érdemes kezdeni, hogy Jézus Krisztus földi mûvének köszönhető az a mai közmorál, melynek eredményeképpen a Talmudot egyenesben idézni nagyon kellemetlen, találóbban szólva: „ciki". Fontos tudnunk, hogy az ókorban még egyáltalán nem volt ciki, sőt! Az akkori zsidóságot, melynek vallási életében megszületett szép lassan a talmudi tanításrendszer, kifejezetten büszkeséggel töltötte el, még inkább a zsidó rabbikat, farizeusokat, írástudókat. Büszkén vallották és hirdették, a rabbikat pedig a Talmud emlőjén nevelgették. És bizony nagyon hamar a régi mózesi törvények fölé emelkedett a Talmud. A rabbik teljes meggyőződéssel tanították, hogy a Talmud előbbre való, mint a Mózes által hátrahagyott törvények. Sőt, a Talmud szentebb könyv, mint a Tóra!

Félreértés ne essék! Ez nem valamiféle gonoszság által motivált híresztelés. Ez mûvelődéstörténeti tény! A mai rabbi-képzésben is hangsúlyosabb a Talmud a mózesi szövegeknél. Talán ma jobban, mint valaha! Érdemes megkérdezni bármelyik vallástörténészt, vagy egyenesen a rabbik felé is lehet intézni a kérdést, el fogják mondani, hogy a zsidó ószövetség tanításait már régen maga alá gyûrte a Talmud által képviselt tanítási rendszer.

Ezzel még nem lenne gond. Legfeljebb egy kereszténynek lehet problémája azzal, hogy a zsidóság miért és mikor döntött úgy, hogy a Mózes által meghagyott isteni törvényeket háttérbe helyezi a Talmud kedvéért. Az igazi gond azonban a Talmud tényleges tanításaival van. Pontosabban, gondja csak a nemzsidó világnak van, a zsidóságnak természetesen a talmudi egy nagyon kellemes álláspont.

Minden híreszteléssel ellentétben a Talmud valóban tanítja azokat a tételeket, hogy a zsidók olyan mértékben Isten gyermekei, hogy a nemzsidók igazából nem is emberek hozzájuk képest, és hogy a nemzsidókat Isten a zsidók kedvéért teremtette, mint valami állatokat. És ez egy a több ehhez hasonló szent törvényeknek, amelyeket a Talmudban megszólaló rabbik szültek. Tehát teljesen mindegy, hogy „a nagy" Babits Antal beszél, teljesen mindegy, hogy több százezer ember előtt egy tévémûsorban, teljesen lényegtelen, hogy milyen őszintének ható arckifejezéssel és hanghordozással, teljesen mindegy, hogy nagyszerû és szép körítéssel teszi ezt! Amikor azt halljuk, hogy a Talmud nem tartalmaz kirekesztő és gyûlöletkeltő parancsokat, akkor egész egyszerûen hazugságot hallunk!

Ezt nem lehet szépíteni. Ezt úgy nevezzük, hogy hazugság. És itt aztán lehet ferdíteni, hogy „de a magyar fordítás"… kérem, a Talmudot nem csak magyar nyelvre fordították le! És milyen érdekes, a többi fordításban is kirekesztő és gyûlöletkeltő parancsok állnak. Azt pedig nem értem, hogy miért állítja azt Babits Antal a mûsorban, hogy mikor bíróság elé rángatták a magyar fordítót, akkor a független szakértő azt mondta rá, hogy rossz a fordítás. A mai napig én ezt éppen fordítva tudom, miszerint a szakértő azt mondta a bíróságnak, hogy ennél szöveghûbben nem lehet magyarra fordítani a Talmudot! Abban igaza van Babits Antalnak, hogy a német fordítót is bíróságra rángatták – de ez egyáltalán nem meglepő. Hiszen pontosan tudjuk, hogy akkoriban akkora felháborodást keltett az európai keresztény emberekben a Talmud szövege, hogy a zsidóság összerezzent félelmében. Ugyanis addig féltve őrizték a Talmudot, pontosan tudva, hogy nagyon nagy gond lesz belőle, ha éppen azok ismerik meg, akiket a Talmud szid és gyaláz, és akikből a zsidóság él. Ezért indult be a zsidó gépezet, és mindjárt az újságokban vádló cikkek jelentek meg a kiváló fordítókkal kapcsolatosan, amelyben megkérdőjelezték szakmai eredményeiket, ahogyan ez lenni szokott, majd bíróság elé vitték őket, és megpróbálták kimondatni a bíróságokkal, hogy a Talmud nem is olyan, mint ahogyan a fordítás adta. Illetve arról is tudunk, hogy a zsidóság azon nyomban kiadott egy megrövidített, gondosan megszerkesztett Talmudot, amely csodák csodájára nem tartalmazta a gójgyûlölő szövegeket. A német fordítót úgy „kicsinálták", hogy a per után eltûnt a tudományos életből. Ennyit röviden a Talmud-fordítás történeti hátteréről.

Babits Antal aztán említ egy kevés olyan mozzanatot, amellyel azt szeretné elhitetni a Talmudról, hogy az egy erkölcsös szöveganyag. Említi, hogy egy rabbi a zsidó vallás lényegét így foglalta össze: „amit nem szeretnél, hogy neked tegyenek, te másnak se tedd." Aztán Babits azonnal hozzáteszi, kicsit gyorsan, kicsit hadarva: „Tehát ez a szeretet teológiája." Na, ennél a pontnál hirtelen nem tudtam, hogy most akkor felháborodjak, vagy inkább kinevessem a professzor urat. Ugyanis ennél a pontnál hasonlik meg a zsidó vallás egy magyarázkodó zsidó szájából.

Érzékeljük, hogy ha a zsidók ki akarják magyarázni a Talmudot, akkor sarokba vannak szorítva, és arra vetemednek, amitől egyébként a leginkább irtóznak: a kereszténységhez kell sietni segítségért! Tudnunk kell, hogy a fenti idézet, amelyet egy rabbi mondott állítólag a római császárnak (amihez itt egy kicsi kérdőjelet tennék történelmi ismereteim alapján), valóban benne van a Talmudban. És valóban ezekkel a szavakkal. A kérdés ezzel kapcsolatosan nem az, hogy benne van-e a Talmudban, vagy sem. A kérdés az, hogy ezt a tételt az a zsidóság, akinek gyermekkortól kezdve tanítják, hogyan értelmezi! Erről viszont az igen tisztelt Babits Antal mélyen hallgat, mert hát neki az a célja, hogy az emberek figyelmét elterelje a Talmudról. Ugyanis közismert jellemzője a zsidó világképnek és istenképnek, hogy az a bizonyos „felebarát" csak zsidó lehet, más senki. Tehát, az a kevés értékelhető erkölcsi tanítás is, melyet a Talmud tartalmaz, mindössze zsidó-zsidó kapcsolatokról szól, és nem ember-ember viszonyról, amely magában foglalna minden embert a világon, a nemzsidót is. Ezt „szeretetvallásnak" nevezni, erős túlzás, nem gondolja, Babits úr?! Továbbá hogy ennek a tanításnak mennyire nincs köze Jézus tanításához, azt abból könnyedén megtudhatjuk, hogy Jézus nem hiába beszélt annyit a zsidóságnak arról a kérdéskörről, hogy akkor „ki is tulajdonképpen a felebarát". És nem véletlenül mondta el Jézus éppen ezzel kapcsolatosan azt a példázatot, amelyben egy zsidók által megvetett, nemzsidó szamaritánus megment egy zsidó embert. A példázat után megkérdezi Jézus, hogy no, akkor ki volt ennek a haldokló zsidónak a felebarátja, mire a zsidó hallgatóság bevallja, hogy az, aki segített rajta – bár nem mondják még akkor sem ki, hogy az egy szamaritánus!

Tehát érzékelnünk kell, hogy az ószövetségi mózesi törvényeket sem ember-ember viszonyra értelmezték a zsidók, hanem zsidó-zsidó kapcsolatra, amelyből teljesen magától értetődően kimaradnak a nemzsidók. Jelzem ismét: ez vallás- és mûvelődéstörténeti tény. Olyannyira, hogy ez majdnem minden vasárnap elhangzik a templomokban, mikor a példázatok kulturális hátteréről beszélnek a lelkészek! Tehát nehogy azt gondoljuk, hogy most valami újat mondtam. Aztán a fent közölt idézet, miszerint az „amit nem szeretnél, hogy neked tegyenek, te másnak se tedd" talmudi tanítás a keresztény tanítással összecsengene, és ezáltal a zsidó vallás is „szeretetvallásnak" minősül, egy erősen csúsztatott megállapítás! Először is, a keresztény tanítással ez köszönőviszonyban sincs – bármilyen furcsán hangzik. Jézus tanítása így szól: „amit tehát szeretnétek, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is ugyanazt cselekedjétek velük…" Arra kell fölfigyelnünk, hogy míg a zsidó vallás azt tanácsolja a zsidóknak, hogy NE TEGYENEK olyat a másik zsidóval, amit nem akarnak önmaguknak, addig Jézus arra tanít, hogy amit szeretnénk, hogy velünk tegyenek, mi AZT TEGYÜK. Nagyon nagy különbség! Óvnám Babits urat attól, hogy a zsidó vallást szeretetvallásnak nevezze, mert a szeretet nem passzív erő, hanem aktív. Azaz a szeretet lényege az „adás". Szeretetet nem lehet úgy gyakorolni, hogy „nem bántom a másikat"! Ez nem szeretet. A szeretet esetében fel sem merül a másik bántása, vagy nem bántása – a szeretet lényege, hogy szeretem a másikat, azaz adok.

Tehát kedves Antal, ne engedje magát félrevezetni! A zsidó vallás sosem volt szeretetvallás. Ha a zsidó vallás szeretetvallás volna, akkor nem végezték volna ki habzó szájjal éppen a zsidó vallás vezetői azt az embert, aki semmi másról nem beszélt, mint a szeretetről. Azért tessék már észnél lenni egy kicsit! Egyébként bárcsak ember-ember viszonyban tanulnák Mózes és a Talmud parancsait a zsidók, mert a világ azzal is megelégedne, hogyha a zsidók nem bántanák a nemzsidókat folyton! Tudja mit, Babtis Antal úr? Legyen igaza, és vegyük úgy, hogy a zsidó vallás szeretetvallás és hogy a Talmud azt tanítja, hogy a világon senki ne tegyen olyat a másikkal, amit magának nem akar! De akkor kérem, mint ennek az erkölcsi tanításnak a büszke letéteményesei, elsőként a zsidók tartsák be, hogy példát vehessünk magas erkölcsiségükről! Ha ez így volna, higgye el nekem: senki nem foglalkozna avval, mi van és mi nincs a Talmudban leírva!

De a zsidó vallás meghasonlása ebben az interjúban ott valósul meg leginkább, amikor egy hithû zsidó Jézustól kezd el idézni! Azért ez nem semmi! Megértük hát azt is, hogy egy zsidó a szájára veszi Jézus nevét. Azért ez már valami! Köszönöm neked, TV2!

A zsidó teológiai mûvekben, magyarázatokban óvatosan kerülik még az évszám jelöléseknél is, hogy nehogy azt kelljen leírni, hogy „Krisztus előtt", vagy „Krisztus után", ezért inkább úgy írják, hogy a „polgári időszámítás előtt" és a „polgári időszámítás után". De mindezen kétezer éves utálat és gyûlölet ellenében, egy zsidó ember, a TV2-nek hála, nem csak hogy a szájára veszi Jézus nevét, hanem még idéz is tőle! Azért ez teljesítmény, kérem!

Persze, amit Jézustól idéz, az olyan dolog, hogy ledobta az asztalra, de hogy miért is mondta, és hogy azzal mire is akart utalni, hát nem igazán érthető. Csak úgy, mintha valami varázsmondat volna, kimondta, és azóta sem tudjuk, hogy az hogyan kapcsolódik a Talmudhoz. Nem akarok belemenni Jézusnak azon kijelentésének elemzésébe, hogy „az üdvösség a zsidók közül támad." Tehát nem igazán tudjuk, hogy Babits úr miért idézte ezt Jézustól, mert hogy ez nem kapcsolódik a Talmud erkölcsi tisztázásának tárgyköréhez. Mintha ezzel ő a zsidóságot szeretné felmenteni valami alól. Hogy mi alól, nem tudni. Mert ezzel kapcsolatosan semmi nem hangzott el a mûsorban. Végig a Talmudról volt szó, mint szentiratról, és vigyázott is rá Babits úr, hogy a zsidóság nagyon ne kerüljön szóba. Aztán hirtelen mégis bemond egy ilyen kulcsmondatot. Ennek értelmezését odabízom.

Összegezvén: jó, ha felismerjük azt a tényt, hogy a zsidóság nagyon nem szereti, ha bárhol bárki nyilvánosan idéz a Talmudból. Akkor azonnal odasiet és elkezd magyarázkodni. Én keresztény emberként azt gondolom, hogy nagyon kellemetlen lehet egy olyan vallásban élni, amelynek szent iratait dugdosni kell, és ha mégis az emberek belelátnak, akkor izzadva kell magyarázkodni miatta. Aki csak egy keveset is olvasott a Talmudból, az pontosan tudja, hogy nagyon-nagyon nehezen felvállalható szöveganyag. Jómagam nem bírtam végigolvasni, mert hányingerem lett, amikor a vizelés és közösülés szabályaihoz értem. Sajnos, azok az emberek, akik nem olvasták, nem értik, hogy mi a baj a Talmuddal. Nekik elmondhatom, hogy a legtöbb lelkész és teológus, akikkel eszmecserét folytattam a Talmuddal kapcsolatosan, megjegyezte, hogy a Talmud tulajdonképpen vallási blődségek gyûjteménye. Valóban igénytelen irodalomnak tekinthető. Nagyon sok emberi okoskodás van benne, amelyeket egy józanul gondolkodó, Istent kereső ember nem tud komolyan venni.

Annyit mindenképpen tudunk, hogy Jézus földi életének idején a rabbik által leírt okoskodások már használatban voltak nevelési célzattal. Ezek összeállításából született a Talmud. Éppen ezért érdemes megnézni, hogy Jézus, a mi Urunk, mit mondott erről a tanítási anyagról!

„(Jézus) így válaszolt nekik: "Ti pedig miért szegitek meg a ti hagyományotokért az Isten parancsolatát? (…) Így tettétek érvénytelenné Isten igéjét a ti hagyományotokért. Képmutatók, találóan prófétált rólatok Ézsaiás: Ez a nép csak ajkával tisztel engem, a szíve azonban távol van tőlem. De hiába tisztelnek engem, ha olyan tanításokat tanítanak, amelyek emberek parancsolatai."

Számomra az én Istenem, Jézus Krisztus szavai többet érnek, mint Babits Antalé, aki Isten Fiához képest egy senki. És bárki hirdessen is mást akár szószékről, akár katedráról, jól gondolja meg! Aki Krisztus ellen támad, azt úgy nevezzük, hogy „antikrisztus"!

Zárógondolatként meg kell jegyeznem, hogy a kedves Jenő elképesztő alázattal és odaadással beszélt a zsidó vendéggel, a zsidó vendégen pedig látható volt, hogy őt a bosszú vezeti, és úgy viselkedik, mint egy farkas, akinek megráncigálták a farkát, és ezért bosszúból mindenkit megharap, aki útjában áll. Tehát olyan, mintha „megbüntetni" érkezett volna a stúdióba – mivel nem az történt egy nappal előtte, amiért fizetni szokott. A beszélgetés hangulata helyenként tényleg olyan, mintha egy főnök beszélne a hibázó alkalmazottal!

Na, ezek után tessék megtekinteni a videót!

Böszörményi Tamás

Kapcsolódó: Cionista pánik Talmud-idézetek miatt - a TV2 elhatárolódik a gyûlöletkeltő könyvtől, olvasói levéllel és a videók linkjeivel