A szélhámos, a velejéig hamis csaló. Állandóan az áldozat szerepében tetszeleg: először mint "holokauszt-túlélő" a nácik által megszállt Magyarországon, majd a kommunista terror elől elmenekült "üldözött". Meggyőződése szerint ő a Kongresszus legnagyobb emberi jogi szakértője. Valójában ez a gyűlölködő "demokrata" a félrevezetés és propaganda mestere, aki a korrupt kampánypénzek posványában dagonyázik.



A sunyi zsidó

Íme, Tom Lantos képviselő. A Gollam-szerű Tom Lantos legutóbbi kirohanásait Franciaország, Németország és Belgium ellen intézte. Kijelentette: „Az, hogy ez a három állam nem tesz eleget kötelezettségeinek, egyszerűen kritikán aluli”, és hogy ő személy szerint „rosszul van a konokságtól és végtelen hálátlanságtól” Amerika eme három NATO-szövetségese részéről.

A Kalifornia 12. választókörzetét (San Matteo) képviselő Lantos hírhedt arról, hogy hajlamos egyszerűen hazudni, és az aljas terveit keresztezőket megfélemlíteni.

Egyszer azt közölte egy kongresszusi meghallgatáson Craig Livingstone-nal, Clinton biztonsági főnökével, aki az ún. „Travelgate” ügyben tanúskodott, hogy el kellene gondolkodnia az öngyilkosságon. A Lugosi Bélára erősen emlékeztető Lantos azt mondta a szorongatott helyzetben lévő tanácsadónak: „Legalább Boorda tengernagyban volt annyi jó érzés, hogy megölte magát”. Ez a rosszindulatú utalás a tengeri hadműveletek vezérkari főnökének tragikus halálára vonatkozott.



Ők is nácik?

És ugyan ki felejthetné el a legutóbbi előadást, amikor Lantos falazott Bushnak egy iraki háborúhoz? 1990. október 10-én Lantos, aki röhejes módon a Kongresszus Emberi Jogi Választmányának elnöke volt, egy meghallgatást tartott. Itt egy tizenöt éves kuvaiti lány, akiről csak annyit lehetett megtudni, hogy Nayirának hívják, elmondta a pityergő hallgatóságnak, hogy egy kuvaiti kórházban önkéntesként dolgozva a saját szemével látta, ahogyan az iraki katonák kivették az újszülötteket az inkubátorokból, hogy ellophassák a berendezéseket, majd a csecsemőket a hideg kőpadlóra téve sorsukra hagyták. Mint kiderült, Lantos szélhámosságáról volt szó, melyet az „Állampolgárok a Szabad Kuvaitért” egyesület és a „Kongresszusi Emberi Jogi Alapítvány” (melynek ő maga volt az elnöke) segítségével szervezett. Valójában mindkét jogi személy fantomszervezet, melyet a Hill & Knowlton nevű PR cég alapított. Jelenleg e cég épp a szaúdiaknak dolgozik, hogy elhallgattassák az Oszama bin Laden valódi finanszírozóit kritizáló hangokat.

Lantos, a mellébeszélés csúcsaként azt mondta, Nayira utónevét nem hozhatják nyilvánosságra, nehogy a családja kerüljön bajba az irakiak megszállta hazájában. Nem rossz, de hamar kiderült, hogy Nayira valódi családneve Al Sabah, és nem más, mint Kuvait washingtoni nagykövetének lánya. De a szélhámosság így is működött, George H. W. Bush járta az országot, és nem győzte elítélni a Bagdadi Szörnyeteget, aki kuvaiti kórházak kőpadlóira dobáltatja az újszülött csecsemőket. Ennek eredményeként Bush háborújának támogatottsága az egekbe szökött.

Ezúttal egy másik Bush elnök csiszolgatja terveit Irak ellenőrzésére, helytartója és texasi földije, Tommy Franks tábornok segítségével. Lantos tovább bégeti hamis állításait a franciák, németek és belgák „árulásáról”, mivel ezen államok nem ugrottak Bush ölébe úgy, mint a brit Tony Blair vagy az ausztrál John Howard.

Lantos méregtől fröcsögő, rosszindulatú politikai stílusa kivívta számos képviselőtársa megvetését, különösen a Kongresszus Fekete Választmányának tagjai között. Lantos, aki sietve leantiszemitázza azokat, akik nem állnak Izrael mellé nem szenvedheti, hogy egyes afroamerikai képviselők a nemzetközi gyémántipart teszik felelőssé Afrika véres polgárháborúinak és forrongásainak jelentős részéért. Lantos többször kinyilvánította megvetését azon színes bőrű emberek iránt, akik megkérdőjelezik alkalmasságát arra, hogy capitol hill-i piedesztáljáról az emberi jogi kérdések teljhatalmú döntnöke legyen. Felháborító arcátlanság, hogy Lantos, akinek közismertek kapcsolatai a kétes hírű Hill & Knowlton céggel, egykori indonéziai és törökországi brutális diktatúrák ügynökeivel, a Kongresszusban az emberi jogok kizárólagos szószólójának monopóliumát bitorolja.

1992-ben egy számítástechnikai üzletember, Glenn Tenney kihívóként jelentkezett a demokrata jelöltségért. Bár Lantos Washingtonban közismert arroganciájáról, Tenney és támogatói rámutattak, hogy mindez átterjedt már a kaliforniai 12-es választókörzetbe is. De Lantos, akinek választási pénzalapját többek között a san franciscói repülőtér közismerten maffiás szakszervezete is támogatta, könnyedén visszaverte a támadást.

Bár Lantos életrajzában büszkén hangoztatja, hogy ő az egyetlen Holocaust-túlélő aki valaha is bekerült a Kongresszusba, könnyedén elsiklik a tény felett, hogy felesége, aki szintén "holokauszt-túlélő", és két lányuk elhagyták a zsidó hitet és a mormon vallást gyakorolják. Közismert, hogy az Utolsó Nap Szentjeinek Egyháza a Republikánus Párt és George W. Bush egyik fő támogatója. Mindezek ellenére Lantos bőszen vagdosta elcsépelt antiszemita vádjait legutóbbi két kihívója fejéhez is – a republikánus Michael Moloney szorgalmazta, hogy az Egyesült Államok állítsa le Izrael anyagi támogatását, a liberálisok jelöltje, Maad Abu Gazalah, egy palesztinai menekült pedig egyenlőbb amerikai külpolitikai bánásmódot követelt az izraeli-palesztin kérdésben – hallatlan!

Amíg a Demokrata Párt tekintélyes személyei, mint a west-virginiai Robert Byrd szenátor, vagy a wisconsini Russ Feingold szenátor sorban kérdőjelezik meg Bush iraki kalandját, és figyelmeztetnek a hátországba beosonó diktatúrára, Lantos marad, hogy őt magát idézzük, „kritikán aluli”.

Wayne Madsen amerikai tényfeltáró újságíró, Washington DC, a Tiltott Igazság című könyv bevezető anyagának szerzője.
 
(Forrás: www.antiwar.com, fordította Havlik Máté - Lelkiismeret'88)