Hetven évvel ezelőtt, 1945. november 4-én nemzetgyűlési választások zajlottak hazánkban. Az eredmény közismert: a kisgazdapárt a szavazatok több mint 57 százalékával nyert (245 mandátum), míg a kommunista párt 17 százalékot sem ért el (70 mandátum). A Rákosi-banda kudarcához nagyban hozzájárult az a választási körlevél, amelyet a katolikus püspöki kar nevében Mindszenty József esztergomi érsek fogalmazott és tett közzé. A körlevél ellen a koalíciót alkotó valamennyi „demokratikus” párt tiltakozott, illetéktelen beavatkozással vádolva a magyar katolikus egyházat. Csak egyetlen politikus akadt e honban, aki a nagy nyilvánosság előtt kiállt a katolikus egyház mellett.

Mindszenty emlékirataiból tudjuk, hogy a kinyomtatott körlevelet „láttamozásra” megküldte Vorosilov marsallnak, a SZEB elnökének, választ azonban közel két hét elteltével sem kapott.

Csak október 28-án érkezett meg az engedély, feltehetően azért, mivel azt hitték, nincs már több vasárnap a választások előtt. Elfelejtették, hogy november 1-jén van Mindenszentek ünnepe. Gyorsan intézkedtem, és november 1-jén az ország valamennyi templomában felolvasták.
(Mindszenty József: Emlékirataim. Bp., 2015, 108. o.)

A Mindszenty által fogalmazott körlevél nyíltan beszélt a háború utáni zavaros közállapotokról, az erkölcsi romlásról, a diktatúra veszélyéről. A körlevél utolsó bekezdéséből idézek:

Titeket pedig, Kedves Híveink, felszólítunk, hogy fontoljátok meg szavainkat s a választás alkalmával adjátok szavazatotokat arra a jelöltre, aki az erkölcsi tisztaság, a jog, az igazság és a rend érdekében fog síkra szállani s képes lesz küzdeni e jelenlegi szomorú állapotok visszaélései ellen. Ne rettenjetek meg a gonoszság fiainak fenyegetéseitől! Könnyebb egyszeri fenyegetést kiállani és elszenvedni, mint rálépni arra az útra, ahová meggondolatlan és lelkiismeretlen emberek csábítani akarják a magyarságot. Az erőszak és a zsarnokság annál nagyobb lesz, minél kevesebb ellenállásra talál. /…/ Ne feledjük a súlyos figyelmeztetéseket, ne feledjük és vonjuk le következtetésünket. Magyar édesapa, magyar katolikus édesanya, aki felelősséget érez gyermekei lelki tisztasága, földi és örök boldogsága iránt, nem habozhat a választások előtt. Csak olyan jelöltre adhatja szavazatát, aki emberileg szólva kezességet nyújt, hogy ilyen világ, ilyen szellemiség, ilyen eltévelyedések többé nem ismétlődnek magyar földön. Amen.
(Egyházam és hazám. Mindszenty József hercegprímás szentbeszédei. I. Esztergom, 1991, 35. o.)

A választási körlevelet Mindenszentek ünnepén Magyarország minden katolikus templomában felolvasták, s a szöveg másolatok útján a nem katolikus polgárokhoz is eljutott. A Rákosi-bandát váratlanul érte ez a nem várt fejlemény, s a kommunista párt vezetése már másnap közleményben bélyegezte meg az egyházat és az esztergomi érseket. A politikai bizottság nyilatkozata szerint a körlevél „példátlan beavatkozás a választási küzdelembe a reakció mellett”. A kormánykoalíciót alkotó Függetlenségi Front pártjai (köztük a kisgazdák) közös közleményben ítélték el a körlevelet, amelyet „a demokrácia ellen irányított nyílt támadásnak kell tekintenünk”. (Szabad Nép 1945. november 3., 1. o.) Érdekes, hogy a választások győztese, a kisgazdapárt is csatlakozott az egyházellenes támadáshoz, holott ennek a pártnak a legfontosabb vezetői között egy református (Tildy Zoltán) és egy katolikus pap (Varga Béla) is szerepelt. Ők azonban engedtek a kommunista nyomásnak.

Volt azonban egy nagynevű politikus, aki saját pártjának hivatalos álláspontjával szembehelyezkedve védelmébe vette a katolikus egyházat. Peyer Károly, a szociáldemokraták nagy öregje november 3-án Győrött, a Széchenyi téren pártja választási nagygyűlésén mondott beszédet, amelyben nem kímélte a „fasiszta módszereket” alkalmazó kommunista demagógokat sem:

Nem hirdetjük azt, hogy három év alatt fel lehet építeni az országot, mert ez ma lehetetlen. Sok minden körülménytől függ, hogy mikor lehet a romokat eltakarítani és milyen erők állnak rendelkezésre. Mi nem vagyunk hajlandók fasiszta módszereket alkalmazni, mi az öntudatos emberekre számítunk és nem a hiszékenyekre. Nem vagyunk hajlandók tűrni, hogy bárki uralkodjon rajtunk. Mi függetlenségünket megőriztük és meg akarjuk őrizni. /…/
Az egyház és a vallás erejét se becsülje le senki sem, mert nagy hatalom és erkölcsi érték. Amikor az emberekben annyi keserűség van, keresnek egy lelki vigaszt, amiből a jövő küzdelmeihez erőt merítenek. A demokrácia nem üres jelszó. Ha az egyház hirdeti, az olyan erő, amely a katolikus egyházzal összeegyeztethető.
(Győri Munkás 1945. november 4., 3. o.)

Az egyház tehát nagy „erkölcsi érték”. Ismervén a hazai munkásmozgalom történetét, szokatlan szavak egy baloldali ember szájából.
Ugyanezen a napon Szakasits Árpád, a szociáldemokrata párt megalkuvó, a kommunistákat kiszolgáló főtitkára nyilatkozatban ítélte el a katolikus egyház választási körlevelét, mert szerinte a politika nem az egyház dolga. A választások végeredménye azonban Peyer Károly kiállását igazolta. Míg országosan az SZDP 17,41%-ot kapott a választásokon, Győrben az élen végzett 44,36%-kal. Ez a kiemelkedő eredmény elsősorban Peyer Károly érdeme.

A kommunista párt természetesen nem hagyta szó nélkül Peyer győri beszédét. Mintegy két héttel a választások után a Szabad Nép című bolsevik újságban rövid glossza adta hírül, mi a teendő azzal a politikussal, aki védelmébe vette „Mindszenty József példátlan és illetéktelen beavatkozását a magyar demokrácia ügyeibe, azt az emlékezetes és hírhedt pásztorlevelet, amelyet a Függetlenségi Front mind a négy pártja elítélt és visszautasított”:

Peyer Károly a magyar reakció ügynöke, aki politikailag kívül áll a Függetlenségi Fronton. A magyar demokrácia érdekei követelik, hogy ez az ember ne kapjon szólásszabadságot egy olyan pártnak a védőszárnya alatt, amely a magyar demokrácia egyik oszlopa.
(Szabad Nép 1945. november 21., 3. o.)

Az akkori közállapotokra jellemző, hogy a szociáldemokrata párt vezetése nem állt ki Peyer Károly, a szólásszabadság, a demokrácia mellett. A kommunistákkal való együttműködést ellenző idős politikus egyre jobban elszigetelődött, 1947-ben kizárták a szociáldemokrata pártból, majd nemsokára emigrált.

Pedig Peyer azon politikusok közé tartozott, akiket politikai változás, demokratikus átalakulás esetén szívesen látott volna vezető pozícióban maga Mindszenty József is. Peyert 1948-ban távollétében súlyos börtönbüntetésre ítélték. Az 1956-os forradalom kitörése után két nappal halt meg New Yorkban, a rádió híreit hallva szívroham végzett vele.

Bistrán Demeter - Kuruc.info