A Cannes-ban a zsűri nagydíját elnyerő Saul fiát minden ország megvásárolta, de németországi forgalmazó nem akadt - panaszkodott Nemes Jeles László a Die Welt című német lapnak.
A rendező arra is kitért, hogy már a készítésekor sem volt könnyű dolga, mert nem sikerült koprodukciós partnereket találni Németországban, Ausztriában, Franciaországban, de még Izraelben sem.
A kiszemelt partnerek arra hivatkozva utasították el a felkérést, hogy nem bíznak benne mint rendezőben, és túl nehéznek tartják a témát egy első filmhez.
(Blikk nyomán)
Frissítés: még a marslakók is megvásárolták, csak a németek nem
Az MTI további részleteket is közöl az interjúból. Kiderül például, hogy a "Magyar" Nemzeti Filmalap "minden elképzelhető szempontból segített", és végül az 1,5 millió eurós (357 millió forint) költségvetés 70 százalékát az alap támogatása, 20 százalékát adókedvezmények, 5 százalékát pedig a "holokauszt zsidó áldozatainak kártalanításáért" küzdő nemzetközi civil szervezet, a Jewish Claims Conference (JCC) segítségével lehetett összeállítani.
A filmet először a berlini nemzetközi filmfesztiválra, a Berlinaléra nevezték, ahol azonban nem válogatták be a versenyfilmek közé, hanem csak a Panorama szekcióban kínáltak helyet. A döntést nem indokolták, de érezni lehetett, hogy "nagyon tétováznak" - mondta Nemes Jeles.
Hozzátette, hogy a filmet "minden ország megvásárolta, még a marslakók is", de németországi forgalmazó nem akadt. Elmondta, hogy a film nem mutat be bűnösöket, a néző "egy gépezet működését" látja, és "együtt kell élnie a bűntudattal, mert azt nem tudja áthárítani egyik karakterre sem". "Hogyan birkóznak meg ezzel a németek?" - pimaszkodott a német lapban.
Arra a megjegyzésre, hogy a németek igen büszkék arra, hogy feldolgozták történelmüket, a rendező azt mondta, hogy joggal büszkék erre. "Annál is meglepőbbek ezek a reakciók" - értetlenkedett.
(MTI nyomán)
