Kérj bocsánatot!
Újabb mérföldkőhöz érkezett Németország cionista kirablásának folyamata: már az úgynevezett holokauszttúlélők gyerekei is kártérítést követelnek a szüleiktől hallott rémtörténetek okozta lelki fájdalmakért (sic!!!). A sor végtelenségig folytatható, hiszen a dédunokák is hivatkozhatnak majd erre a párját ritkítóan aljas, talmudista "érvre". Lapunk jósolt már hasonlót, és a grönlandi eszkimókat is felszólítja, hogy biztos ami biztos alapon fizessenek kárpótlást, mielőtt a cionisták felfedik azt a példátlan közönyt, ahogy az északi rozmárvadászok "6 millió zsidó elpusztítását" szemlélték. Pedig dárdáik is voltak...
A magukat "második generációs holokauszt túlélőknek" nevező felperesek a Tel Aviv-i bíróságon beadott keresetlevelükben azt állítják, hogy a náci holokauszt puszta ténye és a szülőknek a "haláltáborokban" (ahol némelyikük 3-4 éven át is egészen jól kibírta a gázt - a szerk.) átélt fizikai gyötrelmeit követő lelki sérülések náluk is megtalálhatóak, mert a lelki fájdalmak generációról generációra szállnak, így a holokauszt a pszichikai sérülésekből eredő maradandó fizikai egészségkárosodást okozott a később született utódoknak is.
Az Auschwitzba menő 7-es busz és a náci kutyák
Szüleikhez hasonlóan a "második generációs holokauszt túlélőknek" is irracionális félelmük van az éhezéstől, nem tudnak munkát vállalni vagy rendszeresen dolgozni, mert a koncentrációs táborokra gondolva a mindennapi munkájukat lehetetlenné tevő depressziós állapotba kerülnek, az autóbuszokon nem mernek utazni, mert halálfélelmük van, hogy a buszsofőr a haláltáborba viszi őket, és a kutyáktól is félnek, mert minden kutya a szüleik elbeszéléseiben szereplő náci őrök farkaskutyáira emlékezteti őket.
Gideon Fisher izraeli hiénaügyvéd ezért most azt követeli a német kormánytól, hogy Berlin fizesse meg a két hetente pszihológushoz járó zsidó ügyfeleinek az anyagi kiadásait a holokausztdráma lelki feldolgozásából fakadó egyéb fizikai egészségkárosodás gyógyításával járó többi kórházi és orvosi költségekkel együtt - vagy utaljon át az ügyfelei részére 30 millió dollárt. Fisher ügyvéd véleménye szerint az egész világon 20 ezer körülire tehető a szülőktől örökölt holokauszt betegségben szenvedők száma.
Fisher még a per előtt létre hozta a Fisher Fund nevű alapítványát. Utána az ügyvéd a saját alapítványának nevében kereste fel a 62 évvel a háború után Izraelben még mindig életben lévő 400 ezer holokauszt túlélő gyerekét, és a szülők jelenlétében személyesen beszélte rá őket az újabb kártérítési perre. (Teljesen véletlenül sikerült őket meggyőzni - a szerk.)
Baruch Mazor, Fisher barátja, üzlettársa és az alapítvány másik vezetője újságíróknak elmondta, hogy korábban tárgyalásokat kezdeményeztek a Tel Aviv-i német nagykövetséggel, de az Angela Merkel vezette német kormány nem volt hajlandó peren kívüli megegyezésre és természetesen kategorikusan elzárkózott az együttműködéstől is.
A hiénáknak nem elég a 110 milliárd sem
A II. világháború után az agyonbombázott, romokban heverő, nincstelen menekültekkel teletömött, megerőszakolt, kettészakított és katonailag megszállt Németország nyugati felének kormánya már az 1950-es évek legelején elkezdte a fiatal Izrael Állam és a holokauszt túlélők részére a háborús kártérítési összegek folyósítását.
Az azóta eltelt több mint 50 év alatt az NSZK és az újra egyesült Németország egymást váltó kormányai bizonyíthatóan 60 milliárd dollárt - független nemzetközi pénzügyi szakértők becslései szerint ennek közel a dupláját, kb. 100-110 milliárd dollárt - fizetett ki Izraelnek és a zsidó érdekvédő szervezeteknek a zsidók kárára 1933 és 1945 között elkövetett bűnök és a tőlük elkobzott személyi javak kárpótlásának jogcímén.
Különféle holokausztcáfoló történészek már kiszámolták, hogy a világból, nemcsak Németországból kizsarolt összegeket mind figyelembe véve gyakorlatilag minden "elpuszított" zsidó minimum igen gazdag, de inkább milliomos lehetett. Amerikában aztán nyilvánosságot kapott az a Vöröskereszt által hitelesnek minősített dokumentum, amely a munkatáborokban meghalt zsidók számát mindössze 271 ezerre teszi.
Ezt az óriási összeget egyedül Németország fizette ki, (más államok, mint pl. Ausztria vagy Svájc külön fizettek) és ebben még nincsen benne az a 10 milliárd német márka (akkori értéken 5 milliárd 200 millió dollár) értékű kártérítés, amit a Schröder-kormány egy 1999 decemberében aláírt német-izraeli egyezmény keretében utalt át Izraelbe. Az akkori tárgyalásokon Izrael azt állította, hogy a német koncentrációs táborokat és a németországi holokausztot túlélő zsidó foglyok és kényszermunkások közül 2 millió 300 ezer ember még mindig életben van, így 2000 tavaszától kezdődően ennyi "volt náci rabszolga" után kapott Izrael újabb anyagi kárpótlást. Természetesen más népek és államok soha nem kaptak ekkora összegeket lágerekben meghalt tagjaik után.
Kuruc.info - Jéney