Nemzeti ünnepünk megcsúfolásaként a Magyar Újságírók Országos Szövetsége (MÚOSZ), a bolsevista-cionista központ és volt állambiztonsági hálózati személyek menedékhelye, az idén is kitüntette a Kádár-korszak elhíresült sajtómunkásait, párttitkárokat, hírszerző és kémelhárító ügynököket, a B’nai B’rith, a Mazsihisz és a szabadkőműves páholyok aktivistáit.

Az „Aranytoll” életműdíjakat Tóth Károly, a MÚOSZ elnöke, volt párt- és sajtómunkás, az MTV megbízható kiképzést kapott egykori moszkvai tudósítója adta át azoknak, akiket a jelölő bizottság felterjesztett, és az elnökség jóváhagyott. Még az ünnepség előtt csere történt az Aranytollas Újságírók Társasága elnöki posztján: hosszú évek után átadta székét Szepesi György, a „Galambos” fedőnevű titkos megbízott Bálint György volt SZDSZ-es országgyűlési képviselőnek. De „Galambos” azért maradt tiszteletbeli elnök, nehogy elbátortalanodjon a több tucat besúgó. 

Március 15. alkalmából…

Korábban már tudósítottunk arról, hogy az elmúlt években olyan „kiválóságokat” kentek fel ünnepélyesen halhatatlannak, mint például:

Róbert László volt MÚOSZ-elnök, a K-232 számú, szigorúan titkos állományú főoperatív beosztott a III/I-től, előzőleg hálózati besúgó;

Békés Sándor, az AC-25 számú szigorúan titkos állományú főoperatív tiszt a III/III-tól;

Hámori (Chajet) Tibor titkos munkatárs, aki a BM III. minden csoportfőnökségének dolgozott, legeredményesebben a budapesti izraeli követség ellen foglalkoztatták;

Vad Dezső, a III/II titkos megbízottja;

Burget Lajos, aki elnökségi tagként volt a politikai rendőrség titkos megbízottja;

Daniss Győző kiemelt informátor az egykori Politikai Nyomozó Főosztálytól;

nem szólva olyan „sztárokról”, mint

az „acélbandi” aki a BM. III. Főcsoportfőnökség sokoldalú munkatársaként tündökölt; vagy

Cserhalmi (Friedman) Imre besúgó, aki a lakását is átengedte titkos találkozók céljára a Cégnek;

Németh Gyuláról, a politikai rendőrség volt titkos megbízottjáról pedig alapítványt neveztek el.

Az idei életműdíjasok közül a legszembetűnőbb, a legfelháborítóbb gyomorforgató személyiség: Szántó István, (1949. december 3., Miskolc, Guttmann Jolán.)

Szántó István III/II.
Arcátlanságával, arroganciájával, jellemtelenségével ma is úgy közlekedik Borsodban, mintha mi sem történt volna az elmúlt 25 évben. Pedig a városi és megyei pártbizottság egykori bennfentese, a politikai rendőrséget aljasul kiszolgáló besúgó a miskolci újságírás szégyene.

Már azon az ügynöklistán szerepelt neve, melyet Németh Miklós volt miniszterelnök adott át 1990 májusában Antall Józsefnek. Majd amikor a BM III. Főcsoportfőnökség főtisztjei által 1990 januárjában összeállított és 219 nevet tartalmazó lista „Szakértő” neve alatt 2005-ben felkerült az Angelfire.com web-oldalára, az újságírók között ismét megtalálható volt Szántó István hálózati személy neve.

„Szakértő” listáján, újságírók között

Szántót 1971. november 25-én szervezte be Németh József rendőr őrnagy a Borsod megyei rendőr-főkapitányság III/II. osztályáról, hazafias alapon kémelhárító feladatokkal. A mindössze gimnáziumi érettségivel rendelkező 22 éves fiatalember kiskereskedői családból származott, de korán MSZMP-tag lett.

A „Nádor” fedőnevet kapta, eredményes munkája alapján ügynökből gyorsan titkos megbízottá lépett elő a hálózatban. A kémelhárítás sikeresen felfuttatta pályáján, a Déli Hírlaptól az Észak-Magyarország című megyei laphoz került, és a főszerkesztő helyettesének székébe ültették.

Szántó István 6-os kartonja az állambiztonsági nyilvántartóban (rákattintva nagyítható)

Állambiztonsági nyilvántartó lapjának 04-es kódja azt jelenti, hogy egészen 1990-ig, a rendszerváltásig foglalkoztatták élő hálózatként az ellenzék felderítésére. Az Észak-Magyarországtól ment nyugdíjba.

Most, a MÚOSZ kitüntetéses ünnepségén az hangzott el róla, hogy: „Nyugdíjasként is példát mutat a kollégáknak a tárgyilagos újságírásból és a kor követelményeivel lépést tartó sajtószervezői munkájával.”

Szántó az oklevéllel, tőle jobbra Tóth Károly, a MÚOSZ elnöke

Nem tudjuk, mit vagy kiket szervez ma „Nádor” titkos megbízott, de ha a jobb érzésű, tisztességes, nemzeti elkötelezettségű újságírók nem fognak össze Miskolcon, akkor lehet, hogy ismét sikeresen fog munkálkodni Szántó István. Mert helyezkedni azt tud, életművészként tökélyre vitte a gátlástalanságot. Példája ragadósan kártékony lehet a jövő újságíró nemzedéke számára. Ha engedik, még szerez kitüntetéseket, s mutogatni fogja őket, mint a mostanit szemrebbenés és szégyenérzet nélkül egész Miskolcon.

Miskolcon mutogatja Aranytollát a besúgó

Szántó István mellett a futottak még kategóriájába tartozó kitüntetett volt a kommunista kövület Bernáth László, az Esti Hírlap volt párttitkára, a Népszava publicistája; Ruva Farkas Pál cigány újságíró, a MÚOSZ Cigány Szakosztályának tagja, a Cigány Írószövetség elnöke; Zöldi László újságíró, a Népszabadság volt főszerkesztő-helyettese, Aczél György egyik legjobb magyar tanítványa Kulin Ferenc mellett, aki az ellenzékkel szemben kiszolgálta Tóth Dezső művelődési miniszterhelyettest, majd életművészként médiaismereti tankönyvet írt Wisinger Istvánnal és Pikó Istvánnal közösen az SZDSZ és a B’nai B’rith farvizén. Bárhol megél, bárkit túlél, bármilyen cinikus váltásra képes, gumiderekú: zsozsóért lemegy hídba is.

Az idei kitüntetettek csoportja

Nemzetközi érdemeikért a szocializmusban sok-sok értékes hírt szerző két sajtómunkás is Aranytollat kapott életművük elismeréseként.

Magyar Péter a besúgó Várkonyi Tibor szárnyai alatt tanulta a külpolitikai újságírást a Magyar Nemzetnél, aztán a magyar hírszerzés legsikeresebb európai fellegvárából: Rómából és a Vatikánból tudósított. Szürkén, de megbízhatóan, mindig az igény szerint. (Ha egyszer a titkosított mágnesszalagok megnyílnak, több külpolitikus nyomban padlót fog…)

Trom András kitüntetett, a MÚOSZ külpolitikai szakosztályának titkára pedig nem más, mint az egyik legnagyobb spion: az antifasiszta hős Radó Sándor hírszerző („Dóra” jelenti) nevelt fia. Az újpesti Radó (Reich) Sándor (1899-1981) az 1919-es vörös terror idején egy tüzérosztály politikai komisszárja. 1924-ben Németországból Moszkvába menekül. 1942-ben a szovjet hadsereg ezredese, és megkapja a Lenin-rendet. A II. világháború idején a sztálini szovjet hírszerzés ügynökeként kémhálózatot működtetett Nyugat-Európában. 1963-ban Budapesten Kossuth díjas, abban az évben házasodik össze Trom Aladárné Bokor Erzsébettel.

Trom András átveszi az életműdíjat
Majd kiderül, mennyire esett messze alma a fájától, talán nem is oly messze, hiszen „Dóra” fia már 1972-től szabadon utazó külkereskedelmi újságíró volt, 1977 és 1991 között az MTI Nemzetközi Kapcsolatok Önálló Osztályának vezetője, majd az MTI nemzetközi igazgatója, közben 1986-tól 1990-ig a távirati iroda és a Népszabadság tokiói és szöuli tudósítója magyar versenytárs nélkül. Egy ilyen kivételezett helyzetű, valóságos „Dóra” II. értesüléseit nagyon jól tudták kamatoztatni a nagy hírigényű Cégek. Semmi sem lepne meg bennünket.

Tán még visszatérünk a szebb napokat látott öreg harcosok titkaira, akárcsak a szintén most ünnepelt Somfai Péterre, a Magyar Ifjúság berlini, majd moszkvai tudósítójára, az Europress Sajtóügynökség három alapító szerkesztőjének egyikére, aki hervadhatatlan érdemeket szerzett a Magyar Honvédségnél is.

(Persze okkal kérdezhetik: miért nem jutnak eszünkbe azok is, akik nem voltak jelen az ünnepségen? Mióta rejtőzködik már kitüntetés nélkül Csák (Szucsák) Elemér volt moszkvai és washingtoni tudósító - a kettőt együtt csak nagyon kevesen érdemelték ki egymás után. Vagy mi lett Elek (Eckstein) Jánossal, az MTV Híradójának egykori külpolitikusával, Berecz János kedvencével? A Gyöngyösön, 1947-ben született ügyes fiú előbb sikertelen jelölt volt a III/I-nél „Zengődi” fedőnéven, mígnem 1975. október 3-án kész tényként közölte a kémelhárítás III/II-10-a alosztályáról dr. Szombath Jenő r. őrnagy osztályvezető és Julinszky Rezső r. őrnagy alosztályvezető a hírszerzés III/I-12-es osztályával, hogy „…nevezett elhárítási területünkre került tartós jelleggel.”)

Vári György az ő sapkájában
A MÚOSZ március 15-i kitüntetéses ünnepségét zárjuk azzal a jelképes, de képileg is megkapó információval, hogy a kulturális újságírók Virág F. Éva-díját az a Vári György kapta, aki a Népszabadságban olvasható, a Klubrádióban hallható és az ATV-ben látható. Különös ismertetőjele, hogy kánikulában is nagy meleg szövetsapkában jelenik meg a fülledt stúdióban. A lipótvárosi sapka- és kalapkészítők mozgó reklámhordozója, emblematikus szakállasa, honoráriuma ismeretlen. A sapka illik a nagy archoz. Kérdés: mennyire büdösödik?

Az csak másodlagos kérdés, hogy mindez a csendes birkanyájként terelt többezres MÚOSZ-tagság éves tagdíjából történik, anélkül, hogy annak bármi beleszólása lenne az elnökség devalvált plecsniket osztogató nagyvilági játékába.

Kuruc.info