Amikor a dán Jyllands-Posten 2005. szeptember 30-án tizenkét karikatúrát közölt, melyek közül a legtöbb Mohamed prófétát ábrázolta, a muszlimok Marokkótól Nigérián és Pakisztánon át Indonéziáig, valamint Észak-Amerikában, Európában és Ausztráliában tüntetésekbe és zavargásokba kezdtek. Ezek az erőszakos események minden alkalommal megismétlődnek, amikor egy Mohamed prófétát kritizáló mű jelenik meg.

A Jyllands-Posten 2005. szeptember 30-i számából (rákattintva nagyítható)

Mi ennek az oka?

A muszlimok szemében a Korán nem egyszerű vallási könyv, hanem maga Allah, azaz egy istenség szava, ami mindig is létezett tökéletes formában. Éppen ezért azt gyarló és halandó embernek átírnia vagy félredobnia nem szabad, mert az főbenjáró bűn.

A Koránban Allah megparancsolja, hogy Mohamed próféta a jó, a muszlimok számára követendő példa, és aki muszlim létére kétségét fejezi ki Allah és Mohamed döntései ellenében, az nem is igazi muszlim. Az iszlámban pedig a képmutatás főbenjáró bűn.

A saría (iszlám jogrend) nemcsak a Koránból, hanem – más írások mellett – a hadiszokból (Sahih Bukhari, Sahih Muslim stb.) is áll, melyek Mohamed tanításait és cselekedeteit tartalmazzák.

Mohamed nem szerette, ha kritizálják, ezért kritikusait megölette, vagy azokat, akiket gyilkosság miatt hoztak elé, felmentette, ha bizonyították, hogy a tettet Mohamed kritikusa ellen követték el.

Korán 4.65:
“De nem, Uradra, nem lehet Hitük, amíg téged (Ó Mohamed) bírává nem tesznek minden közöttük lévő vitában, és nem találnak magukban ellenkezést döntéseid ellenében, és teljes alávetettségben el nem fogadják (azokat).”

Korán 33.21:
“Bizony, Allah hírnökében (Mohamedben) jó, követendő példára talál az, aki Allahot (az Allahhal találkozást) és az Utolsó Napot reméli, és sokat gondol Allahra.”

Korán 33.36:
“Nem megengedett egy hívő számára, akár férfi, akár asszony, hogy ha Allah és Hírnöke (Mohamed) egy dolgot elrendelt, akkor bármiféle választása legyen döntésében. És akárki, aki engedetlen Allahhal és Hírnökével (Mohameddel) szemben, az nyilvánvalóan hibás útra tévelygett el.”

Bukhari 5.59.369
“Jabir bin ‘Abdullah elmondta: Allah Küldötte így szólt: ‘Ki hajlandó megölni Ka’b bin Al-Ashrafot, aki Allahot és Küldöttét megbántotta?’ Erre Muhammad bin Maslama felállt így szólva, ‘Ó Allah Küldötte! Szeretnéd, hogy megöljem?’ A Próféta így szólt: ‘Igen’ Muhammad bin Maslama így szólt: ‘Akkor engedd meg nekem, hogy egy (hamis) dolgot mondjak (ti. Kab megtévesztésére).’ A Próféta így szólt: ‘Mondhatod.’ Ekkor Muhammad bin Maslama elment Kabhoz (…) Amikor Muhammad erős fogást talált rajta, így szólt (a társainak): ‘Vessétek rá magatokat!’ Így aztán megölték és a Prófétához mentek és tájékoztatták. (…)”

Sunan Abu-Dawud 38.4348:
“Abdullah Ibn Abbas elmondta: Egy vak embernek volt egy rabszolganője, aki anya volt, és akinek szokása volt a Prófétát (béke legyen rajta) gyalázni és ócsárolni. Megtiltotta a nőnek, de nem hagyta abba. Megrótta, de a nő nem adta fel szokását. Egy éjjel a nő elkezdte a Prófétát (béke legyen rajta) rágalmazni és gyalázni. Így a férfi fogott egy tőrt, a nő hasához tette és nyomta, amíg meg nem ölte. Egy gyerek, aki a nő lábai közé jött, az ott lévő vértől iszamos lett. Amikor eljött a reggel, a Prófétát (béke legyen rajta) tájékoztatták erről.
Összehívta az embereket, és így szólt: Allahra, ünnepélyesen szólítom azt az embert, aki ezt cselekedte, és ünnepélyesen szólítom őt vele szembeni jogomnál fogva, hogy álljon fel. Az emberek nyaka fölé ugorva és remegve, az ember felállt.
A Próféta (béke legyen rajta) elé ült és így szólt: Allah Küldötte! Én vagyok a nő gazdája; szokása volt téged gyalázni és ócsárolni. Megtiltottam neki, de nem hagyta abba, és megróttam, de nem hagyta el a szokását. Két fiam van tőle, akik olyanok, mint a gyöngy, és a társam volt. Múlt éjjel elkezdett téged gyalázni és ócsárolni. Így aztán fogtam egy tőrt, a hasához tettem és nyomtam, amíg meg nem öltem.
Erre a Próféta (béke legyen rajta) így szólt: Ó, legyetek tanúk, nem kell megtorlással fizetni a nő véréért.”

Sunan Abu-Dawud 38.4349:
“Ali ibn AbuTalib elmondta: egy zsidó nőnek szokása volt a Prófétát (béke legyen rajta) gyalázni és ócsárolni. Egy férfi fojtogatta, amíg meg nem halt. Allah Küldötte (béke legyen rajta) kinyilatkozta, hogy nem jár elégtétel a nő véréért.”

Ibn Ishaq Sirat Rasul Allah 995-996:
“995. Salim B Umayr expedíciója Abu Afak megölésére”
“Abu Afak egy volt a B. Ubayda klán B. Amr b. Aufjától. Elégedetlenségét fejezte ki, amikor a Küldött (Mohamed próféta) megölte al-Harith b. Suwayd b. Samitot (…) A Küldött így szólt: ‘Ki fog elbánni ezzel a gazemberrel érettem?’, amire Salim b. Umayr (…) elment és megölte.

“Umayr B. Adiy utazása Asma B. Marwan megölésére”
“B. Umayya b. Zaydtól való nő volt. Amikor Abu Afakot megölték, elégedetlenségét fejezte ki. (…) Az iszlámot és követőit okolva, így szólt:
Megvetem B. Malikot és al-Nabitot
És Aufot és B. al-Khazrajot.
Egy idegennek engedelmeskedtek, aki nem közületek való,
Nem Muradtól vagy Madhhijtól.
Jót vártok tőle, miután főnökeiteket megölte
Mint egy éhes ember a szakács levesére várva?
Nincs büszkeséggel teli ember, aki meglepetésszerűen megtámadná
És elvágná azok reményét, akik valamit várnak tőle?
(…)”

“996. Amikor a Küldött meghallotta, hogy a nő mit mondott, így szólt: ‘Ki szabadít meg engem Marwan lányától?’ Umayr b. Adiy al-Khatmi, aki vele (Mohamed prófétával) volt, hallotta őt, és még aznap éjjel a nő házához ment, és megölte. Reggel a Küldötthöz jött és elmondta neki, hogy mit tett, és ő így szólt: ‘Segítettél Istennek és Küldöttének, ó Umayr’. Amikor megkérdezte, hogy kell-e majd ezért valami végzetes következményt viselnie, a Küldött így szólt: ‘Még két kecske sem fog összeöklelőzni a nő miatt’, így Umayr visszament a népéhez. (…) Az a nap után, hogy Bint Marwant megölték, B. Khatma emberei muszlimokká váltak, mert látták az iszlám hatalmát.”

Hidra

Kapcsolódó: A mohamedánok ajánlata a "hitetleneknek": áttérés, alávetettség, halál