Míg Angela Merkel német kancellár arról tájékoztatta a világot, hogy az „iszlám Németország része”, Manuel Valls francia miniszterelnöktől megtudhattuk, hogy ha „100 ezer zsidó elhagyja Franciaországot, akkor nem lesz ugyanaz az ország többé”. Mivel Galliában jelenleg hozzávetőleg félmillió zsidó éldegél, akkor az elmondottak szerint, ha egyötödük eltávozik, Franciaország elveszíti önazonosságát.



Hollande és Valls a "Charlie vagyok" tüntetés után

De képzeljük csak el, amint egy izraeli politikus kijelenti: „az iszlám Izrael része”, és „amennyiben 100 ezer palesztin elhagyja a zsidó államot, Izrael nem lesz Izrael többé”. (Ez utóbbi párhuzam annyiban persze sántít, hogy a palesztinok Izraelben másodrangú polgárok, míg a franciaországi zsidókról ugyanez aligha mondható el.)

Lassan az is kiderül, hogy a francia forradalom célja és értelme sem volt más, mint a zsidóság egyenjogúsítása: „A francia forradalom 1789-ben döntött, és elismerte a zsidókat mint egyenrangú állampolgárokat…Hogy megértsük, mit is jelent a köztársaság eszméje, meg kell értenünk, milyen fontos szerepe volt a zsidóság emancipációjának. Ez egy nagyon lényeges alapelv” – fejtegette a francia kormányfő egy interjúban, melyet még a párizsi merényletek előtt készített vele a The Atlantic című lap riportere, egy Jeffry Godberg nevű „kiválasztott”. De a hab a tortán még csak ezután következett.

Manuel Valls a zsidók kegyeinek kétségbeesett hajszolása közben ugyanis egy súlyosan kirekesztő és rasszista megjegyzést tett: „Ha 100 ezer spanyol származású francia polgár távozna el, nem mondanám azt, hogy Franciaország többé nem Franciaország. De ha 100 ezer zsidó elmegy, akkor Franciaország többé nem lesz Franciaország. Akkor a Francia Köztársaság kudarcot vall.” Úgy látszik, most már egyértelműen és nyíltan lehet (vagy talán már kötelező?) beszélni arról, hogy a zsidók felsőbbrendűek, és sokkal értékesebbek, mint a gójok. Vajon mit szólnak a francia kormányfő nyilatkozatához Franciaország spanyol származású polgárai? A csúszómászó ugyanakkor saját magát is megalázta kijelentésével, ugyanis édesapja katalán, édesanyja pedig olasz származású. Mindegy, lényeg az, hogy a fickó hosszú és sikeres politikusi pálya előtt áll.

Az interjú további részében a francia kormányfő megtette a kötelező különbségtételt a „régi és új antiszemitizmus” között, hangsúlyozva, hogy ő „nyilvánvalóan a régit sem becsüli le, ami a szélsőjobboldaltól ered”. Csakhogy létezik egy „új antiszemitizmus is, amelyet a Közel-Keletről és Észak-Afrikából érkező bevándorlók gerjesztenek, akik a Gázai övezetben zajló események fölött érzett dühöt valami nagyon veszélyes dologgá változtatták” - darálta a kötelezően előírt cionista szöveget Manuel Valls. Nagyvonalúan közölte ugyan, hogy „Izrael politikáját lehet bírálni”, ugyanakkor nem hagyott kétséget afelől, hogy „Izrael állam létezésének radikális bírálata antiszemitizmusnak minősül.” Hogy hol húzódik a határ „Izrael politikájának legitim bírálata”, illetve „Izrael állam létezésének radikális bírálata” között, arról természetesen nem beszélt. Ugyanakkor ő is megismételte az újabban egyre gyakrabban hangoztatott cionista dogmát: „Vitathatatlanul létezik egy kapcsolat az anticionizmus és az antiszemitizmus között. Az anticionizmus mögött antiszemitizmus húzódik meg”.

Perge Ottó