Miért szent érték a Charlie Hebdónál az, ami a Barikádnál tilos? - tette fel a kérdést Lovas István írásában, melyet alig néhány perccel ezelőtt vett át portálunk. Kár, hogy Zuckerberg nem ért magyarul, és így nem olvashatja el, bár ha értene, akkor sem tenné (cikkünk végére az is kiderül, miért). Pedig az alábbi friss megnyilatkozása és az azzal párhuzamos tetteinek sorozata az említett cikkben leírt kettős mérce iskolapédájának számíthat.
Mert mit olvashatunk a párizsi merénylet után közzétett bejegyzésében? Azt, hogy ő bizony nem hagyja, hogy a Facebookon ne lehessen kimondani szabadon a különböző véleményeket. Nocsak, nocsak. No de lássuk az egészet!
"Pár évvel ezelőtt pakisztáni szélsőségesek azt akarták elérni, hogy halálra ítéljenek, mert a Facebook nem volt hajlandó leszedni azokat a Mohamedet érintő posztokat, amik számukra sértőek voltak. Akkor azért álltunk ki magunkért, mert a különböző vélemények – még akkor is, ha néha sértőek – jobbá és érdekesebbé teszik a világot" – írja Mark Zuckerberg.
"A Facebook mindig az a hely volt, ahol a világ minden tájáról származó emberek megoszthatják ötleteiket és nézeteiket. Minden ország törvényét tiszteletben tartjuk, de soha nem engedjük egy országnak vagy csoportnak sem, hogy diktálják az embereknek, mit lehet, vagy nem lehet posztolniuk. Most, a szerdai merénylet kapcsán, saját tapasztalatomból azt mondom: egy csoport szélsőséges megpróbálja elhallgattatni a sajátjukkal nem egyező hangokat és véleményeket – ezt pedig vissza kell utasítanunk.
Nem hagyom, hogy ez megtörténjen a Facebookon. Elkötelezett vagyok egy olyan szolgáltatás építésében, ahol szabadon lehet véleményt nyilvánítani, az erőszaktól való félelem nélkül. Gondolok az áldozatokra, családjaikra, a francia emberekre és mindazokra, akik akkor is elmondják véleményüket, ha ahhoz bátorságra van szükség" – tette hozzá Zuckerberg, aki használta a "Je suis Charlie" hashtaget a bejegyzése végén.
De hiszen ez nagyszerű bejelentés! Még egyszer a lényeg, pontokba szedve:
1. Nem hagyja, hogy a Facebookon ne lehessen kimondani szabadon a különböző véleményeket.
2. A különböző vélemények – még akkor is, ha néha sértők – jobbá és érdekesebbé teszik a világot.
3. A Facebookon a világ minden tájáról származó emberek megoszthatják ötleteiket és nézeteiket.
4. Nem engedik senkinek, hogy diktálják az embereknek, mit lehet, vagy nem lehet "posztolniuk".
5. A Facebookon szabadon lehet véleményt nyilvánítani, az erőszaktól való félelem nélkül.
Szép, kerek, üdvözlendő program, demokratikus gondolkodásra valló irányelvek. Lenne azonban néhány kiegészítő kérdésünk a fenti pontokhoz:
1. Ha nem hagyja, hogy a Facebookon ne lehessen kimondani szabadon a különböző véleményeket, akkor miért törölték a Kuruc.info Facebook-oldalát 2013 júliusában, és miért akadályozzák meg azóta is minden próbálkozásunkat az újraindulásra?
2. Ha a különböző vélemények akkor is jobbá és érdekesebbé teszik a világot, miért hivatkoztak a Kuruc.info letiltásakor "gyűlöletbeszédre" és hasonlókra, sőt, újabban még az is előfordul, hogy a cikkeinket sem engedik megosztani? A Mohamed-gúnyrajz nem gyűlöletbeszéd, egy Izrael- vagy zsidóellenes karikatúra viszont annak minősül? Milyen szemszögből ítéli meg a "különböző véleményeket", Zuckerberg úr? Egyes vélemények esetleg "különbözőbbek", attól függően, hogy ki a megfogalmazójuk, és mi a tárgyuk?
3. Ha a Facebookon a világ minden tájáról származó emberek megoszthatják ötleteiket és nézeteiket, akkor miért töröltek az utóbbi hetekben-hónapokban - a Kuruc-likvidálás mintájára - több magyar nemzeti elkötelezettségű oldalt, mint például a Romantikus Erőszakét, az Egészséges Fejbőrét, a Szent Korona Rádióét, a Betyárseregét vagy akár Lipusz Zsolt publicistáét? Miért tiltják le rendszeresen olvasóink profiljait? Ők miért nem oszthatják meg a nézeteiket, esetleg nem emberek? Vagy nem minden "különböző vélemény" teszi érdekesebbé a világot, csak az, amely muszlimokat vagy keresztényet sért, egy bizonyos vallás és nép tabunak számít?
4. Ha senki nem szabja meg az embereknek, mit "posztolhatnak", mi a helyzet azzal a 72 ezer emberrel, akik a 2013-ban törölt oldalunk követői voltak, és a mi cikkeinkre, bejegyzéseinkre voltak kíváncsiak? Ők sem számítanak embernek, rájuk nem vonatkozik a fenti kijelentés? Vajon miért nem?
5. Ha a Facebookon szabadon lehet véleményt nyilvánítani, az erőszaktól való félelem nélkül, akkor miért működnek együtt olyan gondolatrendőrségnek minősülő zsidó szervezetekkel, mint például a Tett és Védelem Alapítvány, mely nemcsak a mi oldalunk letiltásában jeleskedett, hanem valósággal vadászik a hozzászólóinkra, hogy véleményük kinyilvánítása után meghurcolhassa őket?
A fentiek fényében hogyan lehet értelmezni az Ön hangzatos kijelentéseit, Zuckerberg úr? Úgy, hogy egy valóban nyitott, szabad közösségi oldal az Öné, ahol mindenki szabadon elmondhatja a véleményét, akkor is, ha - ahogy meg is jegyezte - sértő? Vagy pedig a hazánkban már bemutatásra sajnos nem szoruló zsidó liberalizmus álcájával állunk szemben csupán, melynek keretei csak a saját dogmáival megegyező vélemények elfogadásáig terjednek, s minden más álláspontot üldözendőnek, betiltandónak tart?
A kérdések természetesen költőiek, a válasz egyértelmű. Mégis egy fajta elégtétel minden egyes eset, amikor lelepleződik ez az aljas "szabadelvű" képmutatás, hiszen mindez egyértelműen megerősít minket abban, hogy igazunk van. Ezért nem vonatkoznak ránk a fenti véleményszabadság-garanciák, ezért nem esünk be még a "minden ember" kategóriájába sem...
(Kuruc.info, fordítás: HVG)