Különös dolog arról írni, hogy megjelent az új TransylMania-album, hiszen sokat kellett várni a 2008-as „Mert tudnom kell” lemez óta, igaz, az élet nem állt meg TM-berkekben, s ez nem csak abban nyilvánult meg, hogy tagok jöttek is, mentek is, még mielőtt valaki erre gondolna, hanem videoklipekben, Kormoránnal közösen készített CD-ben (ahol pár új dal már előkerült a zenekar tarsolyából), koncert-DVD-ben, tehát kijelenthetjük az aktivitást, ráadásul a TransylMania sosem arról volt híres, hogy iparszerű ciklikussággal jelentetne meg lemezt, hanem amikor szükségesnek és érettnek érzik rá az időt, mint most.

Persze ők is dolgoznak a civil életben, tehát mindemellett nehéz. Habár aki ismeri őket közelebbről, az tudja, hogy ez nem csak egy hobbi, hanem életérzés, egy kifejezés teljesen hitelesen, ami mélyen bennük van, s egyenesen Erdély szívéből szól hozzánk. Éppen ezért abban biztos vagyok, hogy Cseresznyés Szilamér Csönye és Tókos Imre amíg lesznek, TransylMania is létezni fog.
Természetesen a vezérszálat hordozó említett zenészek mellett nem lebecsülendő a többi mostani zenész sem, hiszen akármelyikük olyan zenei érettséggel, s ezen belül felismerhetően egyedi megszólalással rendelkezik, hogy a jövőben a nevük elképzelhető, hogy bekerül ama képzeletbeli „nagy könyvbe”, legyen szó Gáspár Csabáról, Melkuhn Róbertről, Karácson Zsoltról, Cseresznyés Emília Ceciről, vagy éppen a fiatal Máthé Melindáról, aki ha komolyan gondolja az énekesi pályát, nagyon sokra viheti érzésem szerint.

Pakot István énekes a lemez elkészítése óta már nem a zenekar tagja, így ez a lemez őt is megörökíti, de biztos vagyok az ő személyénél is abban, hogy más berkekben még találkozunk a nevével.
S a tagcserékre még visszatérve egy gondolat erejéig, sok zenekarban voltak-vannak tagcserék, de ettől még ha megvan a vezérfonal, a zenekar még ugyanaz marad. Persze lehetnek kedvencek, s mindig lesznek olyanok, akik elmondják majd, hogy előző tagokkal volt az igazi, de ez egy dolog, s aki csak a zenében gondolkodik, tudja, hogy ez nem egészen így van. Nekem a régi zenészek TM-ben mind kedvencek, sőt közülük Szélyes Margit Manyika hangja a mai napig számomra ott van a dobogón, s nagyon örülök neki, hogy letettek valamit egy bizonyos értékrend mellé, amit a TransylMania képvisel.

De ettől még a mostani TransylMania is az, amit képvisel, s ez nem is akármi, s csak remélni tudom, hogy valamennyi, a mai felállást alkotó zenész felfogta és tudja, hogy miben vannak benn, s milyen ritka és fontos ez a mai világban ahhoz, hogy kulturálisan is egységesen, s egyáltalán gondolkodó emberként fennmaradjunk a mai üresség- és divatáradatban. De ez egy külön történetet érdemelne, s én most inkább a lemezre szeretnék rátérni.

Szóval sok idő eltelt, de a lényeg az, hogy itt van a tizenkétéves zenekar új, XII (tizenkettő) című, tizenkét dalt tartalmazó albuma. A tizenkettes számról sok mindent lehet olvasni, ha utána nézünk Google segítségével, spirituálisan áldozathozatalt, kiteljesedést, bibliában az eredetet és a harmóniát, érettséget, s máshol jelenti még az egységet - gondoljunk a hónapokra, vagy a 12 állatövre, de a mesék világában is előfordul.

Mindenképpen jelképezi a valamire, az egységre való visszatekintést, egyfajta „álljunk meg a rohanásban, nézzük meg, hogy mit csináltunk, s mondjunk köszönetet a Jóistennek, hogy ennek a harmonikus világnak a részeként mi is alkothattunk”. Mert az új TransylMania-lemez nem más, mint köszönetnyilvánítás a Jóistennek, s talán mindnyájunknak üzen, hogy néha meg kéne állnunk, s köszönetet mondanunk. Vajon a sok kérés-elvárás mellett, ami minden emberben van, jut e hely a köszöneteknek? Eszünkbe jut-e, hogy azt is kellene tennünk? Görbe tükröt tart felénk e kérdés, s maga az album is. Természetesen helyet kaptak népdalok is - mint régebbi lemezeken is - az új lemezen TM-szájízzel, de összességében üzenete az albumnak tiszta és egyértelmű. Ezt a legjobban kifejezik az olyan dalok, mint a Hun ima, Régi magyar áldás, Más lett a dal, Hiszünk Erdélyben, 10 év, de a népdalok közül pl. a Kis kece lányom is, ahol Csönye és Ceci gyermekei, valamint Tókos Imi lánya is énekel (a Régi magyar áldásban is).

No, de menjünk végig a dalokon:

1, Magasan repül a daru
Ez az a dal, ami így ebben a megszólalásban szöveg nélkül is hat. Ha csak a zenére figyelünk, ahogy Máthé Melinda hangja egybeolvad a hangszerekkel, s jópárszor egymás után meghallgatjuk, kocsiban, otthon, munkahelyen vagy bárhol (tessék csak bátran kipróbálni!), hát, biztos, hogy könnyebb lesz a napunk. Azt szokták mondani, a zene gyógyít, lélekre hat, mint ahogy lüktetése, rezgése, a frekvenciája nem csak a lélekre, de a lelken keresztül a testre is kihat fizikálisan. Én meg vagyok győződve, hogy igen is tud a zene gyógyítani. Ez a nyitódal az egyik bizonyíték erre. Koncerteken nem csak intrónak, de akár záródalnak, vagy akár egy „álljunk meg és csendesedjünk el” dalnak is el tudom képzelni. Csodálatos.

2, Kis kece lányom
Ez az a népdal, amire meghallgatás nélkül rámondaná az ember, hogy hát már annyian megcsinálták. Lehet. De nem így. Itt ugyanis teljesen új értelmet kap a dal. Gyönyörű gitártémákkal, gyermekénekekkel tarkítva.

3, Hun ima
Csönye énekel. Személy szerint nagyon szeretem, amikor ezt teszi, mert határozottságot sugall. S ilyen ősi témához igen, az ő hangja való. Erős dal. Zeneileg is, szövegileg is, ami eredetileg a kijevi múzeumban őrzött hun övvereten, szíjvégen levő rovásírásos ima!

4, Erdély körül van kerítve
Ez koncerteken közönségkedvenc lesz, már most látom, hallom! Zseniálisan összeérettek a hangszerek a dalban. A népi hangszerek a rockzenei hangszerekkel olyan egyedi TM-ízű egyveleget alkotnak, hogy aki behunyja a szemét, szinte maga előtt látja az erdélyi helyeket, s egy képzeletbeli utazást tehet.

5, Repülj, madár, repülj!
Zenei hatásilag megint egy olyan dal, mint a lemezen az első, rendkívül kifinomult, kidolgozott, precíz, nyugtató hatású. Karácson Zsolt dob-cin érintéseit szinte látni lehet, de a többi hangszer is szinte elringat minket e dalban. Nagyon összeérett dal.

6, Régi magyar áldás
Egyik TransylMania-lemez sem egyforma, mégis mindegyik felismerhetően TransylMania, s mindegyik lemezen van egy dal, ami egy TM-himnusz lehet. Ezen a lemezen ezt a dalt érzem annak. Eredetileg Csönye énekelte, majd a lemezen már Máthé Melinda teszi. Jól tette, mert gyönyörű e dal vele is, s szintén besegítenek a kislányok is az énekbe. Melindát volt szerencsém élőben is hallani, régi dalokat is gyönyörűen énekli. S a tehetsége ezen új lemezen is kijön, ennél a dalnál meg különösképp, ezért is remélem, hogy sokáig itt marad a TM-ben, mert neki is és a zenekarnak is hosszabb távon ez kölcsönösen gyümölcsöző lehet. A dal szövege szintén közismert, visszanyúl a régi ősi gyökereinkhez, s bizony az onnan vett áldás jelenünkre s talán jövőnkre is kihathat.

7, Vizek, ha találkoznak
De gyönyörű hegedűjáték van ebben a dalban. Csönye énekli, szöveget is ő írta. A sok hamis ígéret ürességeire, s az ettől keletkezett űrre-hiányra utaló kemény szövege van a dalnak, ami jelenkorunkat sajnos jellemzi. De ha csak a zenére figyelünk, akkor valójában előttünk vannak ama patakok, amelyek csorgadoznak valahol a hegyoldalban.

8, Széllyel tündökleni
Balassi Bálint megszólalása transylmaniásan. Aki ezt hallgatva nem pattan táncra, annak nincs a lelkében dal. Röviden, tömören, de lényegre törően.

9, Más lett a dal
Köszönetnyilvánítás. Csönye basszusjátéka, a fuvola, s minden hangszer megszólalása ízig-vérig TransylMania, egy nagyon érett dal, de egy köszönethez ez is illik. Arról a pillanatról szól, amikor az úton megállunk, visszanézünk, s köszönetet mondunk a Jóistennek. Na de ez a lemez lényegi üzenete is, mint ahogy fent említettem.

10, Tíz év
Egy régebbi dal, abból az időből, amikor 10 éves lett a zenekar. Természetesen felkerült a dal ezen új albumra is, stúdióanyagként szintén rajta volt a Kormoránnal kiadott karácsonyi közös lemezen.
Szintén egy játékos, bulizós dal, de milyen is lehetne egy ünneplős dal. A szöveg viszont egy hitvallás, lásd refrén.

11, Kelet felől
Hát, ha a TransylMania tud slágert írni, akkor ez a dal slágergyanús. Szintén egy „koncertkedvenc” lehet a „táncra perdítős” dalok közül. Ezt szintén csak úgy lehet hallgatni, hogy hangot rá, s énekelni a szöveget együtt a zenekarral. Egy igazi pörgős, ropogós, érett Transylmania-dal.
Személy szerint kedvencem a lemezről.

12, Hiszünk Erdélyben
Egy hitvallás és egy ima is egyben, nem is záródhatna másképp a lemez, zeneileg is visszautal az egységre, a kerek egészre, hiszen „ismerős dallamok” kerülnek elő a régmúltból, de új szöveggel-üzenettel. Ennél többet viszont nem árulhatok el e dalról, aki meghallgatja, rá fog ismerni s megérti az egységet, amire a tizenkettes szám is utal, s megérti, miért is ez a lemez címe. „Csillagok-csillagok, vezessetek engem, egy csillag él mélyen a szívemben...”

Összességében a lemez a maga gyönyörű gitárszólóival, a többi hangszer finomságaival, s egyszerre nyomatékos megszólalásaival, a szövegek mély üzeneteivel, kijelenthető, hogy a TransylMania legérettebb lemeze. Természetesen nem lekicsinyítve az előző lemezeket, mert mindegyik mestermű, de az új lemezen érződik az, hogy a zenészek is érettek lettek az idő során egy ilyen album létrehozására.

Meghallgatás előtt nem kell nagy elvárásokkal leülni hozzá, s nem kell a régiekhez mérni sem. Hiszen a mai világban a legtöbb ember észrevételem szerint a nagy-nagy zenei áradatban csodákat vár (az áradatból következőleg vagy talál egy kedvencet a sok zenekar között s csak azt hallgatja, vagy elsiklik minden zene felett, ráadásul ebben a műfajban nincs is sok zenekar, pláne nem Erdélyből, s műfajon belül is egyedi a TransylMania, tehát nem kéne, s nem is lehet más zenekarokkal összehasonlítani hál’ Istennek), s jó értelemben az átlagember úgy nyit ma már új zenék felé - ha egyáltalán nyit -, hogy: vagy „el akar ájulni” egy új lemeztől - ami persze esetek nagy részében nem sikerül -, vagy tudomásul sem veszi, s véletlen sem a kettő között ad teret a zene útjának.

Pedig nem szabad zenében csodákat várni, mert ahogy a világ sem, úgy a zene sem csak fekete és csak fehér. Hanem valahol a kettő között színesedik.
Egyszerűen az új TransylMania-lemez esetében is csak hagyjuk, hogy szóljon a zene, adjunk neki esélyt, s semmi többet ne akarjunk s ne tegyünk. Meg fog minket találni, ha nyitottak vagyunk, s ha megtalál, lélekre hatva gyógyít. Érdemes kipróbálni!

Írta: Szombathelyi Tamás (Sztamassz), 2014. december 18.

Pontszám: 10/10

Ui.: Magyarországi és erdélyi beszerezhetőségről infó hamarosan a honlapon: www.transylmania.hu

Frissítés: Magyarországon is rendelhető, illetve személyesen is beszerezhető az exkluziv csomagolású keményfedeles szövegkönyvbe bujtatott új TransylMania - Tizenkettő című CD az alábbi helyeken:

Magyar Menedék Könyvesház, 1126 Budapest, Márvány u 28
Rock Diszkont, 1068 Budapest, Király u 108
Erdélyi rendelés: csonye@transylmania.hu

Mindegyik helyen kaphatóak a korábbi TransylMania CD-k is!

Jó zenehallgatást mindenkinek!
Tov. részletek: www.transylmania.hu