Az alábbi írást tette közzé Bencsik Gábor, a Magyar Krónika főszerkesztője a Mandineren:
Baj van, fiúk
Valamit tisztázzunk: nem ezért mentünk ki a Békemenetekre. Nem ezért szerveztünk polgári köröket. Nem ezért győzködtük a barátainkat. Nem azért álltunk ki mellettetek minden fórumon, hogy ti meggazdagodjatok.
De még csak nem is az a baj, hogy meggazdagodtatok. Hanem az, hogy közben kockára teszitek mindazt, amiért kimentünk a Békemenetre, amiért polgári köröket szerveztünk, amiért időnket, energiánkat, pénzünket áldoztuk.
Mi, a magyar választók többsége továbbra is hiszünk abban, hogy Magyarország történelmi lehetőség előtt áll: fél évezred kiszolgáltatottság után végre sikeres, békés, öntudatos, erős országgá válhat.
Továbbra is úgy gondoljuk, hogy a polgári pártszövetség, Orbán Viktor vezetésével képes ezt megvalósítani. De ti most ezt a hitet magánvagyonra váltjátok. Nem az a baj, hogy palira vesztek minket, naiv lelkesedőket. Hanem az, hogy az egész nagy terv elbukhat a mohóságotokon.
Márpedig az életünk túl rövid ahhoz, hogy az időt egy újabb, miattatok bekövetkező bukásra vesztegessük.
Kapcsolódó: "Sárga volt a pecsenyekacsa, megírom" - Orbánt is kiakasztotta levelével az idióta Kerényi
Frissítés: a Válasz.hu interjút készített Bencsik Gáborral, aki szerint a mohó kisgömböcöket az országra szabadító Orbánnal továbbra sincs semmi baj, mert ezek amúgy "alkalmas emberek":
– Nyilván kaptál jó pár e-mailt és SMS-t az írásod megjelenése óta. Mit szólnak a barátaid, ismerőseid a kemény üzenethez?
– Valóban, kaptam néhányat, a Facebookon is többen bejelöltek ismerősnek; összességében annyit mondhatok, hogy a legtöbben meg vannak lepve.
– Pozitív vagy negatív értelemben?
– A legtöbben azt fogalmazták meg, hogy aggódnak, nem árt-e az ügynek, a polgári tábornak, ha már én is úgymond támadom a Fideszt.
– A Demokrata, a Magyar Krónika szerkesztőivel, a CÖF-fel vagy éppen Kerényi Imrével konzultáltál az írás publikálása előtt?
– Nem, mert még lehet, hogy lebeszéltek volna róla.
– A szöveget indulatból vagy „előre megfontolt szándékkal” követted el?
– Lehet, hogy patetikusan fog hangzani, de ettől még igaz: azért ragadtam tollat, mert féltem az országot.
– Neveket nem említesz az írásodban. Mégis, kikre gondoltál?
– Neveket most sem mondanék, mert nem egyes személyekről, sokkal inkább jelenségről van szó, és erre akartam figyelmeztetni. Külön-külön akár mindegyik ügy védhető lenne, ám ha együtt tekintünk rájuk, az veszélyes félrecsúszásról tanúskodik.
– Azt írod, az a baj, hogy a fideszesek meggazdagodtak. Szerinted az a gond, hogy vagyonosak lettek, vagy az, ahogy hatalmas pénzekhez jutottak?
– Ezt nehéz szétszálazni, ezért egy történelmi esettel válaszolnék. 1849 tavaszán nagy híre kelt, hogy eltűntek az úgynevezett Zichy-gyémántok. Mivel utoljára Madarász László belügyminiszternél látták őket, és nem tudta kellőképpen tisztázni magát, az eset következtében le kellett mondania. Ekkor született a mondás, hogy nem elég tisztességesnek lenni, annak is kell látszani.
– Mégis, ha a gazdagodás tisztességes módon történt, abban, gondolom, nincs különösebb kivetnivaló. Következésképp csak arra gondolhatsz, hogy egyesek becstelenül jutottak hatalmas vagyonokhoz.
– Természetesen nem kell minden politikusnak Deák Ferencként tevékenykednie, hogy egy szállodai szobában élve egész pályafutását kizárólag az ország javára fordítsa. Gyarapodjanak csak, felőlem utazzanak akár Új-Zélandra, de, ismétlem, az egésznek együtt nagyon rossz íze van, akár csak az odakozmált ételnek.
– Nyilván olvastad az Index publicisztikáját, miszerint álságos a figyelmeztetésed, mert valójában azért aggódsz, hogy „a Fidesz túl nyilvánvalóan lop, ezért ki fognak ábrándulni a választók. A bukta után pedig nem lesz pénz Magyar Krónikára, és Békemenet-szervezésre sem. Ezért kérlek titeket, hogy kevésbé nyilvánvalóan lopjatok.”
– Erre csak azt tudom mondani, hogy ki mint él, úgy ítél. Nekem megvan a magam erkölcsi mércéje, és egyre kevésbé érdekel, hogy mások mit maszatolnak az ügyben.
– Azt írod, Orbán Viktor vezetésével a Fidesz nagy tettekre lehet még képes. Csakhogy van itt egy zavarba ejtő tény: azok az emberek, akikről az írásod szól, és akiknek most nem mondjuk ki a nevét, a kormányfő tudtával és akaratával lettek azok, akik.
– A miniszterelnök nyilván a legjobb belátása szerint válogatja meg a munkatársait, és olyanokat tesz fontos pozíciókba, akik alkalmasak a feladatra. Ezzel nincs is semmi baj, ez az ő kompetenciája. Az én felelősségem viszont az, hogy újságíróként a nyilvánosság előtt is, jószándékú figyelmeztetésként tolmácsoljam mindazt, amit az elmúlt hetekben, hónapokban jobboldali barátaim, ismerőseim szinte kivétel nélkül megfogalmaztak nekem.
– Ezzel visszajutunk az első kérdéshez: vagyis nem arról van szó, hogy az írásod miatt aggódókat nem zavarja az „urizálás”, hanem nagyon is zavarja őket, csak éppen attól félnek, hogy nem árt-e mindezt nyilvánosan is szóvá tenni?
– Igen.
2. frissítés: a kormány közpénzzel alaposan kibélelt "civil" szervezetének, a CÖF-nek az elnöke Stockholm-szindrómával vádolja békemenetes kollégáját, a "mi kutyánk kölykének" lopkodásáról ugyanis szerintük mélyen hallgatni kell, mert ugye milyen jól lehet fenyegetőzni a baloldali ellenzék visszatérésével - akik pont ugyanúgy loptak, mint ezek... Ő is a Mandineren tette közzé írását.
A békemenetek egyik szervezője, a CÖF-CÖKA ismételten értesült arról, hogy Bencsik Gábor, a Magyar Krónika főszerkesztője többekkel együtt részt vett a polgári körök szervezésében és a békemeneteken.
A nemzetért elkötelezett hazafinak ismertük meg. Közzétett intelmeit a kormányzásért felelős miniszterelnök biztosan megfontolás tárgyává teszi. Az általánosító hangnemet és a mindenki nevében szólást, azonban, eltúlzottnak gondoljuk.
Napi információink megerősítik meggyőződésünket, hogy a békemenet résztvevői most is egységesen kiállnak a nemzet szuverenitásának megőrzéséért munkálkodó és az egyre jobb gazdasági eredményeket felmutató kormány mellett.
A békemenetesek jelen helyzetben ezért talán meggondoltabbak, mint a Magyar Krónika főszerkesztője. Nem akarnak adventi polgárháborút, nem hagyják magukat provokálni, már régen kiismerték a rabló privatizációt levezénylő, fal mellett árnyékban sompolygó, szakadt csomagolású, baloldalinak mondott ellenzéket. Sem a baloldali ellenzéknek, sem Saul Alinsky rendszer-romboló módszereit követő, külföldről pénzelt, fizetett tüntetőknek nincs akkora súlyuk, hogy az Békemenet-szintű választ igényelne.
Az egészséges önkritika és önkorrekció a hatalmat gyakorlók részéről bölcsességre utalhat. De amikor a külföldi pénzből megvett égő fáklyákat dobják házainkra, rosszul jön az olaj a tűzre.
A CÖF-CÖKA elutasítja a Stockholm szindróma felbukkanó jelenségét. Nem válhatunk áldozatává a minket túszul ejteni szándékozó posztkommunista és neoliberális uszítók világlátásának és értékrendjének.
Csizmadia László
CÖF-CÖKA elnöke
3. frissítés: a Miniszterelnökség helyettes államtitkára ugyancsak a Mandineren válaszolt, elsütve az év poénját: "a miniszterelnök nem tűri el, hogy bármilyen visszaélés történjen a közpénzekkel":
Tisztelt Bencsik Úr!
Engedje meg, hogy néhány gondolattal reagáljak tegnapi nyílt levelére. Bajtársak között nagyon fontosak a segítő szándékkal írt vélemények. Biztos vagyok benne, hogy tegnapi levelét is segítő szándékkal írta. Én is úgy gondolom, hogy az önálló véleményalkotásra, és a társadalmi párbeszédre szükség van. Érvelése mögött azonban ugyanazt az értelmezést vélem felfedezni, mint amelyet a magyar és a nemzetközi sajtó jelentős része hetek óta sulykol. Nem vitatom, hogy a Fidesz vezetői között egyaránt vannak jómódú és kevésbé jómódú politikusok is, mint ahogy ez így van minden más pártban is. Egy polgári társadalomban kategorikusan azt állítani ugyanakkor, hogy gazdagságát minden politikus a politikának köszönheti, veszélyes és igaztalan. Ebben talán egyetérthetünk.
Természetesen minden magyar állampolgár, így Ön is joggal várja el, hogy a kormány tagjai, de tovább megyek, minden politikus a lehető legnagyobb nyilvánosság mellett végezze munkáját. Éppen ezért a kormány tagjai, valamint az államigazgatás vezetői több lépcsős szigorú ellenőrzésen, átvilágításon mennek át, és nyilvános vagyonnyilatkozatot tesznek.
Szeretném egyértelművé tenni, hogy a miniszterelnök sem tűri el, hogy bármilyen visszaélés történjen a közpénzekkel. Több alkalommal is egyértelművé tette, nem tűri a korrupciót. Bizonyára Ön sem gondolja, hogy a miniszterelnök azért nem tesz lépéseket, mert tanácsadói megtévesztik, sokkal inkább azért, mert a kormánytagok vonatkozásában egyetlenegy jogilag értelmezhető vádat sem fogalmaztak meg.
Mind a mai napig – bár a kormány több alkalommal is kérte: aki konkrétumokról tud, álljon elő velük – mind a hazai, mind pedig a nemzetközi térben csak homályos utalások hangozottak el. Ez nem lehet véletlen, ugyanis ha ezeket jogállami módon, a jogrendszer számára is megragadhatóan megfogalmaznák, azonnal kiderülne a vádak üres jellege, és a kormány tagjai könnyen bizonyíthatnák feddhetetlenségüket sorozatos helyreigazítási perekkel.
Ön levelében azt írja: Magyarország fél évezred kiszolgáltatottság után végre sikeres, békés, öntudatos, erős országgá válhat. Sokan értünk ezzel egyet. Ez az egyetértés vezetett ahhoz, hogy idén a magyarok három választás során is a folytatás és az összefogás mellett álltak ki, megerősítve bizalmukat a kormányzó pártokban. Éppen ezért remélem, a jövőben több szó esik majd az ország és a magyar emberek közös sikereiről, így a három százalékos gazdasági növekedésről, a csökkenő államadósságról, a valódi közteherviselésről, a családok támogatásáról, a fiatalkori munkanélküliség csökkenéséről, vagy éppen a hitelcsapdába jutott családok ezermilliárdos megsegítéséről.
Ezek az eredmények az elmúlt évek összefogásának köszönhetőek. Hiszem, hogy ezekért a célokért a jövőben is érdemes közösen kiállnunk.
Tisztelettel:
Dömötör Csaba
helyettes államtitkár, Miniszterelnökség