A Kairosz Könyvkiadó június 22-én a Magyarok Világszövetségének Házában rendezte meg a Civil Jogász Bizottság múlt őszi események kivizsgálásával kapcsolatos könyvének átadását.
A rendezvényen a jogász bizottság mind a hét tagja megjelent, a beszélgetést Fábry Sándor vezette (a felszólaló Gonda László szerint nem egészen a tragédiához illő módon).
A bizottság tagjai szerint az ősszel történt rendőri brutalitások kivizsgálását a magyar ügyészségnek lett volna kötelessége indítványozni, amit az azonban elmulasztott, s ez újabb jele annak, hogy Magyarország jelenleg nem jogállam, hanem diktatúra.
A jogászok szerint feljelentést egyébként bárki tehet. A rendezvény egyik fénypontja volt, amikor a bizottság egyik tagja felszólalásában leszögezte, hogy az őszi eseményekért felelőseket bíróság elé kell tudnunk állítani.
A közönség ezt a ténymegállapítást kitörő ovációval, tapssal fogadta. (A Kuruc úgy tudja, hogy mivel a magyar ügyészség elmulasztotta az ügy, a miniszterelnöki széket bitorló Gyurcsány Ferenc és Gergényi Péter volt budapesti rendőrfőnök felelősségének kivizsgálását, megteremtődött a lehetősége annak, hogy az ügyet a Hágai Nemzetközi Törvényszék elé vigyék.)
Fenyvessy Ferenc
- - - - - - - - - - - - - - - - - -
Mellékletek
Tc.
Csere László vezérőrnagy úr
A Büntetés Végrehajtás
Országos Parancsnoka részére
Budapest, 2007. június 20.
Tisztelt Csere László Parancsnok Úr!
Nemrégiben a Kairos Kiadó gondozásában könyvformában is megjelent Civil Jogász Bizottságunk Jelentése a 2006. szeptemberi és októberi tömeges emberi jogi jogsértésekről. A kötet egy példányát jelen levelünkkel tisztelettel megküldjük Önnek. Mint a Jelentésből kiderül, megállapításunk szerint a 2006. szeptember 19.-21 között őrizetbe vett majd előzetesen letartóztatott személyekkel szemben nagyszámban került sor kirívó súlyú jogsértésekre különböző budapesti büntetés végrehajtási intézetetekben.
Engedje meg, hogy e jogsértések közül – amelyekről az általunk meghallgatott áldozatok egymástól függetlenül, de egyhangúan, hasonló tartalommal számoltak be – néhányat megemlítsünk. Jelezzük, hogy e jogsértések megtörténtét több más emberi jogi szervezet jelentése, beszámolója is alátámasztja.
2006. október 1. napján került sor a helyi választásokra. Választójogukat a fogvatartottak – erre irányuló kifejezett kérésük ellenére – nem gyakorolhatták. Vallásuk gyakorlásában szintén akadályozva voltak, mert kérésük ellenére nem találkozhattak pappal, lelkésszel.
Ezeknél is kirívóbb jogsértések is tömegesen valósultak meg, olyan formákban, amelyek álláspontunk szerint a kínzás, kegyetlen, embertelen bánásmód tilalmába ütköznek.
Idetartoznak a következők: a fogvatartottakat hosszú időn át fájdalmat, szenvedést okozva megalázó módon térdepeltették. Homlokukat a falnak támasztva széles terpeszben kellett hosszú ideig, egy órát is meghaladó időtartamban állniuk, s amikor a fegyőrök nem találták elég szélesnek a terpeszt, bokájukat kékre-zöldre rugdalták. Mind férfi, mind női fogvatartottaknak meztelenre kellett vetkőzniük és a fegyőrök szeme előtt guggolásokat végezniük. Számos esetben előfordult, hogy a fogvatartottakat ütlegelték és rugdosták. Amikor akár az ílymódon keletkezett, akár még a rendőrök által okozott sérüléseikről látleletet kértek a büntetésvégrehajtási intézet orvosától, ezt a kérést rendre megtagadták, bár a legtöbb ízben sor került a sérülések betegnaplóba bejegyzett dokumentálására. Ez utóbbi feljegyzésekhez azonban a fogvatartottak értelemszerűen nem fértek hozzá, így igen nehézzé vagy lehetetlenné vált a bántalmazások bizonyítása a sértettek számára. (De korántsem lehetetlen a büntetésvégrehajtási vezetőség számára.)
Megdöbbenve olvastuk a Parlament Emberi Jogi Bizottságának kihelyezett üléséről szóló jegyzőkönyvben, hogy a bántalmazások nagy részét rögzítő, a börtönökben található térfigyelő kamerák által készített felvételeket „kénytelen volt megsemmisíteni a büntetésvégrehajtási intézet", anyagi illetve praktikus okokból. Nyilvánvalóan megengedhetetlen, hogy akár ez utóbbi „szánalmas" magyarázkodásra, akár egyetlen egyre is az említett jogsértések közül a jövőben bármikor sor kerüljön magyar BV intézetekben.
Noha a felelősség megállapítására irányuló eljárások – a sértettek kezdeményezésére – az egyedi ügyekben részben folyamatban vannak, véleményünk szerint a felelősség vizsgálatának ez a módja elégtelen. Mint már rámutattunk, nem szórványos, elszigetelt „túlkapásokra" került sor, hanem szisztematikus, tömeges, durva jogsértésekre.
Parancsnok Úr több ízben jelezte a sajtó útján, hogy e szisztematikus jogsértéseket a büntetés végrehajtás vezetése kivizsgálja. Egyebek mellett így tudósított a Heti Válasz 2006. október 10-i száma:
A börtönökben is vizsgálat folyik, ezt a múlt héten rendelte el Csere László vezérőrnagy, a büntetés-végrehajtás országos parancsnoka. Nagyszámú bejelentés érkezett ugyanis, hogy a kegyetlen bánásmód a börtönök falai mögött is folytatódott.
Tisztelt Parancsnok Úr, hogyan zárult az októberben kezdődött vizsgálat? Hol olvasható a jelentés? Milyen eredményekre, tapasztalatokra, következtetésekre jutottak? Hogyan történt meg a felelősségrevonás? Hány személyt távolítottak el e jogsértések miatt a büntetés-végrehajtás rendszeréből? Hány személlyel szemben kezdeményezett Ön vagy más BV vezető büntetőeljárást a történtek miatt? Milyen intézkedéseket tettek annak érdekében, hogy a jövőben hasonló jogsértésekre semmilyen körülmények között ne kerülhessen sor?
Feltételezzük, hogy a vizsgálatról szóló jelentés elkészült. Az abban foglaltak közérdekű adatnak minősülnek, így kérjük, hogy a jelentést Bizottságunk számára rövid időn belül megküldeni, s a nyilvánosság számára elérhetővé, olvashatóvá tenni szíveskedjen.
Arra a nem várt esetre, ha az derülne ki, hogy a jelentés még nem készült el, alapos és világos magyarázatot kérünk a nyilvánosság számára a késlekedés okáról. Amennyiben nincs jelentés, mi az indoka annak, hogy nincs. Hogyan lehetséges, hogy a büntetés-végrehajtás vezetése kilenc hónappal a történtek után még mindig nem vizsgálta ki, hogy mi is történt, kik a felelősök, mik a tanulságok?
Az elkészült jelentés Bizottságunk részére történő megküldését, illetve e levelünkben feltett kérdéseinkre adott válaszait, Bizottságunk, valamint a magyar nyilvánosság írásos tájékoztatását tisztelettel várjuk. Jelen levelünket és az Ön válaszát a www.oktober23bizottsag.hu weboldalon valamint tervezett újabb nyomtatott kiadványunkban nyilvánosságra hozzuk. Kérjük, hogy válaszlevelét elektronikus formában juttassa el bizottságunk e-mail címére: bizottsag@oktober23bizottsag.hu
Tisztelettel és köszönettel
Dr. Morvai Krisztina sk.
Egyetemi docens
A Bizottság társelnöke
és
Dr. Völgyesi Miklós sk.
A Legfelsőbb Bíróság Büntető Kollégiumának
nyug. tanácselnöke
A Bizottság társelnöke
Honlapunk: www.oktober23bizottsag.hu
E-mail címünk: bizottsag@oktober23bizottsag.hu
Levelezési címünk: 1025. Budapest Fény utca 15.
* * * * * * * * * * * *
CIVIL JOGÁSZ-BIZOTTSÁG A 2006. OKTÓBER 23-I BUDAPESTI
ERŐSZAKOS ESEMÉNYEK KIVIZSGÁLÁSÁRA
(Október 23. Bizottság az Ember Jogaiért)
Tc.
Dr. Takács Albert
Igazságügyi és Rendészeti
Miniszter Úr
Budapest, 2007. június 20.
Tisztelt Dr. Takács Albert Igazságügyi és Rendészeti Miniszter Úr!
Engedje meg, hogy Civil Jogász Bizottságunk nevében gratuláljunk kinevezéséhez, és jó egészséget, sok sikert kívánjunk munkájához, különösen a magyar rendőrség megújításához, amelyre beiktatásakor ígéretet tett.
Nemrégiben a Kairos Kiadó gondozásában könyvformában is megjelent Civil Jogász Bizottságunk Jelentése a 2006. szeptemberi és októberi tömeges emberi jogi jogsértésekről. A kötet egy példányát jelen levelünkkel tisztelettel megküldjük Önnek. Mint a Jelentésből kiderül, 2006. szeptember 19-én és 20-án éjszaka, valamint október 23-án napközben és éjszaka nem csupán szórványos „rendőri túlkapásokra", hanem tömeges rendőri brutalitásra és tömeges önkényes őrizetbevételekre került sor Budapesten. A rendőrök igen nagyszámú ártatlan embert „levadásztak", összevertek, tiltott módon – kábelkötegelő „gyorsbilinccsel", kirívó fájdalmat és sérüléseket okozva – megbilincseltek. Ezt követően rabszállító autókban elhelyezve a kapitányságokra szállították, előállították, majd válogatott, döbbenetes módszerekkel megkínozták őket. Előfordult olyan eset, hogy egy csoportnyi személyt a Magyar Rádió udvarára „állítottak elő", ott számokat írtak a homlokukra, kezükre, s a gumibotozástól vérző, szenvedő embereket órákon át térdepeltették. A csapaterős tömegoszlatások során a gumilövedékeket és könnygázgránátokat tiltott módon, szem – illetve fejmagasságban „hajigálták" az emberek közé a rendőrök, igen nagy számú súlyos, sőt maradandó sérülést okozva, többeket megvakítva, megcsonkítva. Földrevitt, védekezésre képtelen személyeket bántalmaztak tonfával, gumibottal, rúgásokkal, ökölütésekkel.
Éttermekbe, szórakozóhelyekre hatoltak be és garázda módon megtámadták az ott békésen tartózkodó, beszélgető bel-és külföldi embereket.
Szembehelyezkedve az irányadó jogszabállyal és az Alkotmánybíróság idevonatkozó döntésével nem viseltek azonosító-jelet. Legtöbbjük arcát símaszk fedte.
Itt jegyezzük meg a következőket. Alapvetően tévesnek tartjuk azt a jogszabály értelmezést, amely szerint csapaterőben történő fellépés esetén parancsra bármit megtehet a csapaterőbe vont rendőr. Álláspontunk szerint a parancsnok kizárólagos felelősségére utaló szabály nem jelenti a büntetőjogi felelősség alóli mentességet akkor, ha nem csupán szakmai szabályszegést, hanem erőszakos bűncselekményt is megvalósít a rendőr – parancsra. Ehhez kapcsolódó megjegyzésünk: a csapaterőben eljárt rendőrök személyazonossága esetlegesen valóban nehezen megállapítható, az azonosítójel hiánya és a símaszk miatt (e hiányoságokért egyébként természetesen a parancsnokok felelősek), de nyilvánvalóan ez sem lehetetlenség. Mindazonáltal a csapaterős parancsnokok személye könnyen beazonosítható lenne, amennyiben erre erőfeszítés történne a rendőri vezetés részéről. Amennyiben nem, vagy nem minden esetben bizonyítható, hogy az erőszakos bűncselekmények megvalósítására e parancsnokok kifejezett parancsot adtak alárendeltjeiknek, akkor is felelősségre vonhatóak lennének mulasztásos bűncselekmény miatt, figyelemmel arra, hogy alárendeltjeik brutalitását nem akadályozták meg. Várjuk e parancsnokok azonosítását, megnevezését és felelősségrevonását! További kapcsolódó megjegyzésünk: az erőszakos magatartást tanúsító, bűncselekményeket megvalósító rendőrök közül sokan nem csapaterős kötelékben jártak el. Például a vendéglátóhelyek megtámadása, október 24-én hajnalban a Duna parton egyetemista fiatalok táskájának, cipőjének a Dunába hajigálása és fejüknek a vaskorlátba ütögetése sem csapaterőben történt. Összességében: nem látjuk tényleges akadályát a személyes felelősség megállapításának, erre „csupán" a készséget, az elszántságot hiányoltuk eddig a rendőri vezetés részéről.
Álláspontunk szerint a Rendőrség (a rendőrségi vezetők, a parancsnokok és a „közrendőrök") felelősségét e kirívóan durva, tömeges jogsértésekért az a tény sem menti, hogy Gyurcsány Ferenc miniszterelnök az eseményeket megismerve „példamutatónak" nevezte a rendőrség fellépését, illetve úgy nyilatkozott, hogy a továbbiakban is „hasonló minőségű fellépést vár el a rendőrségtől". Itt jegyezzük meg a következőket. Üdvözöljük Országos Rendőrfőkapitány úr szakszerű, pontos és világos nyilatkozatát a Magyar Nemzet június 20-i számának 5. oldalán. Hosszas, partalannak tűnő és felesleges vitának vetett véget, amikor rámutatott:
"Azt pedig látni kell, hogy a rendőrséget a kormány irányítja, a közbiztonságért a kormány felelős; a rendőrséget az illetékes miniszter útján irányítja a kormány, tehát mindenképpen van egy olyan szint, ahol a politika meghatározza a rendőrség lehetőségeit…"
Felesleges tehát a továbbiakban bármiféle „szakmai" indokkal vitatni a Rendőrségi Törvény 4-5. paragrafusát, amely világosan meghatározza a kormány felelősségét a rendőrség irányítása vonatkozásában, továbbá konkrét utasítási joggal ruházza fel a kormányt a rendőrség irányában. Megjegyezzük: pontosan e jogszabály alapján van Gyurcsány Ferencnek és kormányának súlyos felelőssége a tavaly őszi tömeges rendőri jogsértésekért, a tömeges tragédiáért. A fenti Gyurcsány idézetekből is világos: a miniszterelnök – a kormány irányítási és utasítási jogával élve - adott instrukciót a rendőrségnek a tömeges és durva jogsértések megvalósítására, folytatására. Nem érdemes tagadni azt a tényt, hogy a kormánynak joga volt instrukciót adnia a Rendőrségnek. Nem az instrukció tényével, hanem a tartalmával volt a baj. Ahelyett, hogy a jogsértések azonnali abbahagyására szólította volna fel a Rendőrséget a kormány, az illetékes miniszter és a kormányfő, ennek ellenkezőjét tették: brutalitásra, az irányadó jogszabályok megszegésére utasították a rendőri vezetőket, a rendőrséget. Más kérdés, hogy a szakmai jellegű jogszabályok durva megszegését, a bűncselekmények elkövetését a rendőri vezetőknek kötelességük lett volna visszautasítani. E körben komoly reményt és bizakodást kelt Országos Főkapitány úr említett interjújának következő mondata:
„Azt viszont nem gondolom, hogy az egyes szakmai eseményekre vagy az egyes szakmai kérdésekben lenne befolyása."
Reményeink szerint ez a mondat úgy értelmezendő, hogy Főkapitány úr vissza fog utasítani minden olyan esetleges jövőbeni utasítást a kormány részéről, amely a tavaly őszihez hasonló jogsértésekhez, tragédiához vezetne.
Más szavakkal: vissza fog utasítani minden olyan kérést vagy instrukciót, amely ellentétes a Rendőrségre vonatkozó nemzetközi normákkal, a Rendőrségi Törvénnyel, a Rendőrség Szolgálati Szabályzatával vagy más jogszabállyal, irányadó normával. Bízunk abban, hogy az új rendőri vezetés a közrendet még kiélezett helyzetekben sem jogellenes kormány-utasítások teljesítésével, kegyetlenséggel fogja „fenntartani", hanem az irányadó emberi jogi normák minél behatóbb megismerésével és minél teljesebb körű alkalmazásával, mind a vezetés, mind az állomány vonatkozásában. E körben kérjük Önt és az új rendőrségi vezetőket: fontolják meg és kövessék Franco Frattini úr, az Európai Unió biztosának tanácsát és mielőbb vegyék igénybe az Európai Rendőrakadémia segítségét, képzéseit a Magyar Rendőrség „unios színvonalú" emberi jogi és szakmai ismereteinek fejlesztése érdekében.
Visszatérve a tavaly őszi jogsértések kivizsgálásának kérdéseire, a következőkre szeretnénk rámutatni. Kétségtelen tény, hogy egyes ügyekben büntetőeljárások vannak folyamatban a brutális rendőrökkel szemben, továbbá megindultak a kártérítésre irányuló polgári perek is. Tény az is, hogy a parancsnokok, a rendőri vezetők illetve a helyszínen volt „közrendőrök" nem mozdítják elő, hanem ellenkezőleg, akadályozzák ezeket az eljárásokat, vizsgálatokat. A Nemzeti Jogvédő Alapítvánnyal közös Összefogás az Igazságért elnevezésű progamunk keretében megdöbbentő tapasztalatokat szerzünk, egyebek mellett a bírósági tárgyalótermekben. Úgy tűnik, hogy a Rendőrség, mint szervezet, „teljes tagadásban van" a durva jogsértéseket illetően, illetve amikor ez a védekezési stratégia reménytelennek bizonyul, cinikus jogászi érveléseket alkalmaz. Példa erre az a tapasztalatunk, amelyet a rendőrök által brutálisan bántalmazott károsultak által a Rendőrség ellen indított kártérítési ügyekben szereztünk. A Rendőrség jogi képviselője következetesen arra hívja fel a válogatott testi és lelki szenvedéseket átélt áldozatokat, hogy „jelöljék meg, pontosan melyik rendőri szerv (pl. REBISZ, Baranyai Kapitányság; valamely budapesti kapitányság stb.) kötelékébe tartoztak azok a rendőrök, akik őt bántalmazták". Az Ön véleménye szerint ez hogyan lenne megvalósítható akkor, amikor a brutális rendőrök azonosítójel nélkül, símaszkban „jártak el"?
Úgy gondoljuk, hogy e cinikus védekezési módszerek nem mentik, hanem tovább súlyosítják a Rendőrség felelősségét. Helyesnek tartanánk, ha mind a Rendészeti (és Igazságügyi) Miniszter úr, mind a rendőrségi vezetők úgy foglalnának állást, hogy ezekben az ügyekben, akár peren kívül, akár a peres eljárások során el kell ismerni a kártérítési felelősséget és egyezséget kell kötni a meggyötört áldozatokkal, károsultakkal. Az utóbbiak helyzetét nem kellene ilyen felháborító módszerekkel, s a perek mesterséges elhúzásával tovább nehezíteni, hanem nehézségeik enyhítését kellene elérni, a kártérítés jogalapjának elismerésével, s a sérelmek súlyát reálisan tükröző kártérítési összeg mielőbbi kifizetésével.
Noha a felelősség megállapítására irányuló eljárások – a sértettek kezdeményezésére – az egyedi ügyekben részben folyamatban vannak (bár a rendőrök elleni eljárásokban megdöbbentően magas a megszűntetések száma), véleményünk szerint a felelősség vizsgálatának ez a módja elégtelen. Mint már rámutattunk, nem szórványos, elszigetelt rendőri „túlkapásokra" került sor, hanem szisztematikus, tömeges, durva jogsértésekre. Nyilvánvalóan megkerülhetetlen, hogy a szeptember 19-21. közötti és október 23-i rendőri jogsértéseknek a RENDŐRSÉG általi, átfogó, alapos kivizsgálásáról, a felelősök bemutatásáról ugyanúgy részletes tájékoztatást kapjon a magyar nyilvánosság, mint ahogy ez megtörtént az ún. Ignácz-jelentésben, a szeptember 18-i „MTV ostrom" kivizsgálásáról szóló jelentésben. Ellentmondóak a sajtóértesülések arról, hogy ilyen átfogó vizsgálat a rendőrségen belül történt-e, s a vizsgálati jelentés már elkészült-e. Mind formális csatornákból (média/sajtó), mind informális csatornákból (internetes levelező-fórumok, Bizottságunkhoz érkezett bejelentések stb.) úgy értesültünk, hogy a rendőrség átfogó vizsgálati jelentése a tavaly szeptember-októberi eseményekről, s ebben a Rendőrség és a Rendőrséget irányító egyes kormányszervek felelősségéről ténylegesen elkészült. Nem titok, hogy e jelentés tartalma is „kiszivárgott" már, s annak alapján világossá válik a súlyos jogsértések ténye s a felelősök köre. (Egyes értesüléseink szerint a jelentés – a vizsgálat vezetőjének nevére történő utalással Pap-jelentés néven készült el.) Felelőtlenségnek tartanánk azonban, ha az átfogó vizsgálat eredményeiről saját információink alapján tájékoztatnánk a nyilvánosságot. Ezért kérjük Miniszter Urat, a Főkapitány urakat, valamint a rendőrségi vezetőket, hogy a jelentést éppúgy tegyék a nyilvánosság számára teljes körűen megismerhetővé, mint ahogy az az Ignácz jelentés vonatkozásában történt. (Kérjük azonban, hogy – szemben az Ignácz jelentéssel – ezúttal a felelősök nevét se „takarják le" az anyagban, hanem hozzák nyilvánosságra, mivel ez is közérdekű adatnak minősül).
Arra a nem várt esetre, ha az derülne ki, hogy a jelentés még nem készült el, alapos és világos magyarázatot kérünk a nyilvánosság számára a késlekedés okáról. Amennyiben nincs jelentés, mi az indoka annak, hogy nincs. Hogyan képzelhető el a Rendőrség valódi megújulása, s hogyan képzelhető el a tavaly őszihez hasonló durva és tömeges rendőri jogsértések, tragédiák megelőzése, ha nyolc hónappal az október 23-i „véres hétfőt" követően még mindig nem vizsgálta ki a rendőrség, hogy mi is történt, kik a felelősök, mik a tanulságok?
Bizottságunk a már eltávozott Rendészeti Miniszter Úr és az előző Országos Rendőrfőkapitány Úr valamint Budapesti Rendőrfőkapitány Úr részére levelet fogalmazott meg, amelyben kérdéseink feltétele mellett kértük, hogy biztosítsanak Bizottságunk tagjaival személyes találkozási, konzultációs lehetőséget. Kérésünk sajnos nem talált elfogadásra. Most ismételten kérjük, különös tekintettel Jelentésünk tartalmára s annak a rendőri vezetés általi megismerésére: biztosítsanak lehetőséget személyes szakmai konzultációra a Rendőrség vezetői és Bizottságunk tagjai között, annak érdekében, hogy szakmai civil szervezetünk minél hatékonyabb segítséget nyújthasson a Magyar Rendőrség megújításához.
Az elkészült jelentés Bizottságunk részére történő megküldését, illetve e levelünkben feltett kérdéseinkre adott válaszait, Bizottságunk, valamint a magyar nyilvánosság írásos tájékoztatását tisztelettel várjuk. Jelen levelünket és az Ön válaszát a www.oktober23bizottsag.hu weboldalon valamint tervezett újabb nyomtatott kiadványunkban nyilvánosságra hozzuk. Kérjük, hogy válaszlevelét elektronikus formában juttassa el bizottságunk e-mail címére: bizottsag@oktober23bizottsag.hu
Tisztelettel és köszönettel
Dr. Morvai Krisztina sk.
Egyetemi docens
A Bizottság társelnöke
és
Dr. Völgyesi Miklós sk.
A Legfelsőbb Bíróság Büntető Kollégiumának
nyug. tanácselnöke
A Bizottság társelnöke
Honlapunk: www.oktober23bizottsag.hu
E-mail címünk: bizottsag@oktober23bizottsag.hu
Levelezési címünk: 1025. Budapest Fény utca 15.
* * * * * * * * * * * *
CIVIL JOGÁSZ-BIZOTTSÁG A 2006. OKTÓBER 23-I BUDAPESTI
ERŐSZAKOS ESEMÉNYEK KIVIZSGÁLÁSÁRA
(Október 23. Bizottság az Ember Jogaiért)
Tc.
Bencze József vezérőrnagy
Országos Rendőrfőkapitány úr
Budapest, 2007. június 20.
Tisztelt Bencze József Országos Rendőrfőkapitány Úr!
Engedje meg, hogy Civil Jogász Bizottságunk nevében gratuláljunk kinevezéséhez, és jó egészséget, sok sikert kívánjunk munkájához, különösen a magyar rendőrség megújításához, amelyre beiktatásakor ígéretet tett.
Nemrégiben a Kairos Kiadó gondozásában könyvformában is megjelent Civil Jogász Bizottságunk Jelentése a 2006. szeptemberi és októberi tömeges emberi jogi jogsértésekről. A kötet egy példányát jelen levelünkkel tisztelettel megküldjük Önnek. Mint a Jelentésből kiderül, 2006. szeptember 19-én és 20-án éjszaka, valamint október 23-án napközben és éjszaka nem csupán szórványos „rendőri túlkapásokra", hanem tömeges rendőri brutalitásra és tömeges önkényes őrizetbevételekre került sor Budapesten. A rendőrök igen nagyszámú ártatlan embert „levadásztak", összevertek, tiltott módon – kábelkötegelő „gyorsbilinccsel", kirívó fájdalmat és sérüléseket okozva – megbilincseltek. Ezt követően rabszállító autókban elhelyezve a kapitányságokra szállították, előállították, majd válogatott, döbbenetes módszerekkel megkínozták őket. Előfordult olyan eset, hogy egy csoportnyi személyt a Magyar Rádió udvarára „állítottak elő", ott számokat írtak a homlokukra, kezükre, s a gumibotozástól vérző, szenvedő embereket órákon át térdepeltették. A csapaterős tömegoszlatások során a gumilövedékeket és könnygázgránátokat tiltott módon, szem – illetve fejmagasságban „hajigálták" az emberek közé a rendőrök, igen nagy számú súlyos, sőt maradandó sérülést okozva, többeket megvakítva, megcsonkítva. Földrevitt, védekezésre képtelen személyeket bántalmaztak tonfával, gumibottal, rúgásokkal, ökölütésekkel.
Éttermekbe, szórakozóhelyekre hatoltak be és garázda módon megtámadták az ott békésen tartózkodó, beszélgető bel-és külföldi embereket.
Szembehelyezkedve az irányadó jogszabállyal és az Alkotmánybíróság idevonatkozó döntésével nem viseltek azonosító-jelet. Legtöbbjük arcát símaszk fedte.
Itt jegyezzük meg a következőket. Alapvetően tévesnek tartjuk azt a jogszabály értelmezést, amely szerint csapaterőben történő fellépés esetén parancsra bármit megtehet a csapaterőbe vont rendőr. Álláspontunk szerint a parancsnok kizárólagos felelősségére utaló szabály nem jelenti a büntetőjogi felelősség alóli mentességet akkor, ha nem csupán szakmai szabályszegést, hanem erőszakos bűncselekményt is megvalósít a rendőr – parancsra. Ehhez kapcsolódó megjegyzésünk: a csapaterőben eljárt rendőrök személyazonossága esetlegesen valóban nehezen megállapítható, az azonosítójel hiánya és a símaszk miatt (e hiányoságokért egyébként természetesen a parancsnokok felelősek), de nyilvánvalóan ez sem lehetetlenség. Mindazonáltal a csapaterős parancsnokok személye könnyen beazonosítható lenne, amennyiben erre erőfeszítés történne a rendőri vezetés részéről. Amennyiben nem, vagy nem minden esetben bizonyítható, hogy az erőszakos bűncselekmények megvalósítására e parancsnokok kifejezett parancsot adtak alárendeltjeiknek, akkor is felelősségre vonhatóak lennének mulasztásos bűncselekmény miatt, figyelemmel arra, hogy alárendeltjeik brutalitását nem akadályozták meg. Várjuk e parancsnokok azonosítását, megnevezését és felelősségrevonását! További kapcsolódó megjegyzésünk: az erőszakos magatartást tanúsító, bűncselekményeket megvalósító rendőrök közül sokan nem csapaterős kötelékben jártak el. Például a vendéglátóhelyek megtámadása, október 24-én hajnalban a Duna parton egyetemista fiatalok táskájának, cipőjének a Dunába hajigálása és fejüknek a vaskorlátba ütögetése sem csapaterőben történt. Összességében: nem látjuk tényleges akadályát a személyes felelősség megállapításának, erre „csupán" a készséget, az elszántságot hiányoltuk eddig a rendőri vezetés részéről.
Álláspontunk szerint a Rendőrség (a rendőrségi vezetők, a parancsnokok és a „közrendőrök") felelősségét e kirívóan durva, tömeges jogsértésekért az a tény sem menti, hogy Gyurcsány Ferenc miniszterelnök az eseményeket megismerve „példamutatónak" nevezte a rendőrség fellépését, illetve úgy nyilatkozott, hogy a továbbiakban is „hasonló minőségű fellépést vár el a rendőrségtől". Itt jegyezzük meg a következőket. Üdvözöljük Országos Rendőrfőkapitány úr szakszerű, pontos és világos nyilatkozatát a Magyar Nemzet június 20-i számának 5. oldalán. Hosszas, partalannak tűnő és felesleges vitának vetett véget, amikor rámutatott:
„Azt pedig látni kell, hogy a rendőrséget a kormány irányítja, a közbiztonságért a kormány felelős; a rendőrséget az illetékes miniszter útján irányítja a kormány, tehát mindenképpen van egy olyan szint, ahol a politika meghatározza a rendőrség lehetőségeit…"
Felesleges tehát a továbbiakban bármiféle „szakmai" indokkal vitatni a Rendőrségi Törvény 4-5. paragrafusát, amely világosan meghatározza a kormány felelősségét a rendőrség irányítása vonatkozásában, továbbá konkrét utasítási joggal ruházza fel a kormányt a rendőrség irányában. Megjegyezzük: pontosan e jogszabály alapján van Gyurcsány Ferencnek és kormányának súlyos felelőssége a tavaly őszi tömeges rendőri jogsértésekért, a tömeges tragédiáért. A fenti Gyurcsány idézetekből is világos: a miniszterelnök – a kormány irányítási és utasítási jogával élve – adott instrukciót a rendőrségnek a tömeges és durva jogsértések megvalósítására, folytatására. Nem érdemes tagadni azt a tényt, hogy a kormánynak joga volt instrukciót adnia a Rendőrségnek. Nem az instrukció tényével, hanem a tartalmával volt a baj. Ahelyett, hogy a jogsértések azonnali abbahagyására szólította volna fel a Rendőrséget a kormány, az illetékes miniszter és a kormányfő, ennek ellenkezőjét tették: brutalitásra, az irányadó jogszabályok megszegésére utasították a rendőri vezetőket, a rendőrséget. Más kérdés, hogy a szakmai jellegű jogszabályok durva megszegését, a bűncselekmények elkövetését a rendőri vezetőknek kötelességük lett volna visszautasítani. E körben komoly reményt és bizakodást kelt Országos Főkapitány úr említett interjújának következő mondata:
„Azt viszont nem gondolom, hogy az egyes szakmai eseményekre vagy az egyes szakmai kérdésekben lenne befolyása."
Reményeink szerint ez a mondat úgy értelmezendő, hogy Főkapitány úr vissza fog utasítani minden olyan esetleges jövőbeni utasítást a kormány részéről, amely a tavaly őszihez hasonló jogsértésekhez, tragédiához vezetne.
Más szavakkal: vissza fog utasítani minden olyan kérést vagy instrukciót, amely ellentétes a Rendőrségre vonatkozó nemzetközi normákkal, a Rendőrségi Törvénnyel, a Rendőrség Szolgálati Szabályzatával vagy más jogszabállyal, irányadó normával. Bízunk abban, hogy az új rendőri vezetés a közrendet még kiélezett helyzetekben sem jogellenes kormány-utasítások teljesítésével, kegyetlenséggel fogja „fenntartani", hanem az irányadó emberi jogi normák minél behatóbb megismerésével és minél teljesebb körű alkalmazásával, mind a vezetés, mind az állomány vonatkozásában. E körben kérjük Önt és az új rendőrségi vezetőket: fontolják meg és kövessék Franco Frattini úr, az Európai Unió biztosának tanácsát és mielőbb vegyék igénybe az Európai Rendőrakadémia segítségét, képzéseit a Magyar Rendőrség „unios színvonalú" emberi jogi és szakmai ismereteinek fejlesztése érdekében.
Visszatérve a tavaly őszi jogsértések kivizsgálásának kérdéseire, a következőkre szeretnénk rámutatni. Kétségtelen tény, hogy egyes ügyekben büntetőeljárások vannak folyamatban a brutális rendőrökkel szemben, továbbá megindultak a kártérítésre irányuló polgári perek is. Tény az is, hogy a parancsnokok, a rendőri vezetők illetve a helyszínen volt „közrendőrök" nem mozdítják elő, hanem ellenkezőleg, akadályozzák ezeket az eljárásokat, vizsgálatokat. A Nemzeti Jogvédő Alapítvánnyal közös Összefogás az Igazságért elnevezésű progamunk keretében megdöbbentő tapasztalatokat szerzünk, egyebek mellett a bírósági tárgyalótermekben. Úgy tűnik, hogy a Rendőrség, mint szervezet, „teljes tagadásban van" a durva jogsértéseket illetően, illetve amikor ez a védekezési stratégia reménytelennek bizonyul, cinikus jogászi érveléseket alkalmaz. Példa erre az a tapasztalatunk, amelyet a rendőrök által brutálisan bántalmazott károsultak által a Rendőrség ellen indított kártérítési ügyekben szereztünk. A Rendőrség jogi képviselője következetesen arra hívja fel a válogatott testi és lelki szenvedéseket átélt áldozatokat, hogy „jelöljék meg, pontosan melyik rendőri szerv (pl. REBISZ, Baranyai Kapitányság; valamely budapesti kapitányság stb.) kötelékébe tartoztak azok a rendőrök, akik őt bántalmazták". Az Ön véleménye szerint ez hogyan lenne megvalósítható akkor, amikor a brutális rendőrök azonosítójel nélkül, símaszkban „jártak el"?
Úgy gondoljuk, hogy e cinikus védekezési módszerek nem mentik, hanem tovább súlyosítják a Rendőrség felelősségét. Helyesnek tartanánk, ha mind a Rendészeti (és Igazságügyi) Miniszter úr, mind a rendőrségi vezetők úgy foglalnának állást, hogy ezekben az ügyekben, akár peren kívül, akár a peres eljárások során el kell ismerni a kártérítési felelősséget és egyezséget kell kötni a meggyötört áldozatokkal, károsultakkal. Az utóbbiak helyzetét nem kellene ilyen felháborító módszerekkel, s a perek mesterséges elhúzásával tovább nehezíteni, hanem nehézségeik enyhítését kellene elérni, a kártérítés jogalapjának elismerésével, s a sérelmek súlyát reálisan tükröző kártérítési összeg mielőbbi kifizetésével.
Noha a felelősség megállapítására irányuló eljárások – a sértettek kezdeményezésére – az egyedi ügyekben részben folyamatban vannak (bár a rendőrök elleni eljárásokban megdöbbentően magas a megszűntetések száma), véleményünk szerint a felelősség vizsgálatának ez a módja elégtelen. Mint már rámutattunk, nem szórványos, elszigetelt rendőri „túlkapásokra" került sor, hanem szisztematikus, tömeges, durva jogsértésekre. Nyilvánvalóan megkerülhetetlen, hogy a szeptember 19-21. közötti és október 23-i rendőri jogsértéseknek a RENDŐRSÉG általi, átfogó, alapos kivizsgálásáról, a felelősök bemutatásáról ugyanúgy részletes tájékoztatást kapjon a magyar nyilvánosság, mint ahogy ez megtörtént az ún. Ignácz-jelentésben, a szeptember 18-i „MTV ostrom" kivizsgálásáról szóló jelentésben. Ellentmondóak a sajtóértesülések arról, hogy ilyen átfogó vizsgálat a rendőrségen belül történt-e, s a vizsgálati jelentés már elkészült-e. Mind formális csatornákból (média/sajtó), mind informális csatornákból (internetes levelező-fórumok, Bizottságunkhoz érkezett bejelentések stb.) úgy értesültünk, hogy a rendőrség átfogó vizsgálati jelentése a tavaly szeptember-októberi eseményekről, s ebben a Rendőrség és a Rendőrséget irányító egyes kormányszervek felelősségéről ténylegesen elkészült. Nem titok, hogy e jelentés tartalma is „kiszivárgott" már, s annak alapján világossá válik a súlyos jogsértések ténye s a felelősök köre. (Egyes értesüléseink szerint a jelentés – a vizsgálat vezetőjének nevére történő utalással Pap-jelentés néven készült el.) Felelőtlenségnek tartanánk azonban, ha az átfogó vizsgálat eredményeiről saját információink alapján tájékoztatnánk a nyilvánosságot. Ezért kérjük Miniszter Urat, a Főkapitány urakat, valamint a rendőrségi vezetőket, hogy a jelentést éppúgy tegyék a nyilvánosság számára teljes körűen megismerhetővé, mint ahogy az az Ignácz jelentés vonatkozásában történt. (Kérjük azonban, hogy – szemben az Ignácz jelentéssel – ezúttal a felelősök nevét se „takarják le" az anyagban, hanem hozzák nyilvánosságra, mivel ez is közérdekű adatnak minősül).
Arra a nem várt esetre, ha az derülne ki, hogy a jelentés még nem készült el, alapos és világos magyarázatot kérünk a nyilvánosság számára a késlekedés okáról. Amennyiben nincs jelentés, mi az indoka annak, hogy nincs. Hogyan képzelhető el a Rendőrség valódi megújulása, s hogyan képzelhető el a tavaly őszihez hasonló durva és tömeges rendőri jogsértések, tragédiák megelőzése, ha nyolc hónappal az október 23-i „véres hétfőt" követően még mindig nem vizsgálta ki a rendőrség, hogy mi is történt, kik a felelősök, mik a tanulságok?
Bizottságunk a már eltávozott Rendészeti Miniszter Úr és az előző Országos Rendőrfőkapitány Úr valamint Budapesti Rendőrfőkapitány Úr részére levelet fogalmazott meg, amelyben kérdéseink feltétele mellett kértük, hogy biztosítsanak Bizottságunk tagjaival személyes találkozási, konzultációs lehetőséget. Kérésünk sajnos nem talált elfogadásra. Most ismételten kérjük, különös tekintettel Jelentésünk tartalmára s annak a rendőri vezetés általi megismerésére: biztosítsanak lehetőséget személyes szakmai konzultációra a Rendőrség vezetői és Bizottságunk tagjai között, annak érdekében, hogy szakmai civil szervezetünk minél hatékonyabb segítséget nyújthasson a Magyar Rendőrség megújításához.
Az elkészült jelentés Bizottságunk részére történő megküldését, illetve e levelünkben feltett kérdéseinkre adott válaszait, Bizottságunk, valamint a magyar nyilvánosság írásos tájékoztatását tisztelettel várjuk. Jelen levelünket és az Ön válaszát a www.oktober23bizottsag.hu weboldalon valamint tervezett újabb nyomtatott kiadványunkban nyilvánosságra hozzuk. Kérjük, hogy válaszlevelét elektronikus formában juttassa el bizottságunk e-mail címére: bizottsag@oktober23bizottsag.hu
Tisztelettel és köszönettel
Dr. Morvai Krisztina sk.
Egyetemi docens
A Bizottság társelnöke
és
Dr. Völgyesi Miklós sk.
A Legfelsőbb Bíróság Büntető Kollégiumának
nyug. tanácselnöke
A Bizottság társelnöke
Honlapunk: www.oktober23bizottsag.hu
E-mail címünk: bizottsag@oktober23bizottsag.hu
Levelezési címünk: 1025. Budapest Fény utca 15.
* * * * * * * * * * * *
CIVIL JOGÁSZ-BIZOTTSÁG A 2006. OKTÓBER 23-I BUDAPESTI
ERŐSZAKOS ESEMÉNYEK KIVIZSGÁLÁSÁRA
(Október 23. Bizottság az Ember Jogaiért)
XY
Országgyűlési képviselő
Budapest, 2007. június 19.
Tisztelt Képviselő Úr/Asszony!
Nemrégiben a Kairos Kiadó gondozásában könyvformában is megjelent Civil Jogász Bizottságunk Jelentése a 2006. szeptemberi és októberi tömeges emberi jogi jogsértésekről, a budapesti rendőri brutalitásokról és önkényes őrizetbevételekről (letartóztatásokról).
Szeretnénk, ha tényfeltáró és jogi elemző munkánkat, valamint az azok alapján megtett javaslatainkat mindhárom hatalmi ág képviselői, gyakorlói megismernék, és megfontolás tárgyává tennék. Örömünkre szolgál például az a mai hír, amely szerint a Jelentésünkben hangsúlyozott tények és javaslatok alapján a jogalkotók betiltották az emberi életre, testi épségre kirívó veszélyt jelentő gumilövedék használatát.
A magyar demokrácia, az emberi jogok és a jogállamiság jövője szempontjából a tavaly őszi tragikus események pontos feltárásának, a felelősök megnevezésének és felelősségrevonásának, valamint a jogsértettek és sérültek kárpótlásának kiemelkedő jelentősége van. Az állampolgárok joggal várják el választott képviselőiktől, hogy a 2006. szeptemberi és októberi budapesti eseményekről objektív és teljes képük legyen, s a durva és tömeges (emberi jogi) jogsértések miatti felelősségrevonást, továbbá az ártatlan emberekkel szemben jelenleg is folyó eljárások megszűntetését és az áldozatok kárpótlását minden lehetséges módon előmozdítsák. Ehhez szeretnénk Önnek személyesen, továbbá Frakciójának, a hatáskörrel rendelkező Országgyűlési Bizottságoknak és az egész Magyar Országgyűlésnek segítséget nyújtani. Ennek érdekében tisztelettel megküldjük Önnek – s minden magyar parlamenti képviselőnek – Jelentésünket, továbbá a Civil Jogász Bizottság által készített azon DVD felvételt, amelyen mintegy háromórás részletet mutatunk be az események szemtanúinak, jogsértett, illetve megsérült áldozatainak bizottsági meghallgatásáról. Tájékoztatásul közöljük, hogy a szeptember 19-21. közötti eseményekben érintett, a DVD felvételeken megszólaló jogsértett áldozatokkal szemben - egy kivételével - jelenleg is büntetőeljárás van folyamatban. (K. Péterrel szemben az eljárást nemrégiben megszűntették.) A meghallgatott és a felvételeken bemutatott személyek kivétel nélkül büntetlen előéletűek, többségükben egyetemisták, akikkel szemben kilencedik hónapja úgy folyik büntetőeljárás csoportosan, felfegyverkezve elkövetett hivatalos személy elleni erőszak gyanúja miatt, hogy ezen idő alatt a Nyomozó Ügyészség a bizonyíthatóan brutális rendőrök terhelő vallomásán kívül semmiféle bizonyítékot nem állított szembe a terheltek következetes tagadásával. „Nem kerültek elő" a bűnösséget bizonyító térfigyelő kamerás felvételek vagy a rendőrség által készített filmfelvételek, sem pedig kívülálló (nem rendőr) tanúk terhelő vallomásai. Ezzel szemben az eljárás alá vontak ártatlanságát bizonyító (tanú) vallomásokat és tárgyi bizonyítékokat (például TV felvételeket) a nyomozó hatóság a jelek szerint figyelmen kívül hagyja. (Ezen eljárások tehát – Bizottságunk álláspontja szerint – alaptalanok, s indokolatlanul teszik ki a terhelteket és családjaikat, immár háromnegyed éve, súlyos emberi, érzelmi megpróbáltatásoknak.) Mind a Bizottságunk által készített DVD felvételekből, mind pedig Jelentésünkből megismerhetőek az áldozatokkal szemben rendőrök illetve büntetés-végrehajtási dolgozók által elkövetett bántalmazások, válogatott kínzások részletei.
Bizottságunk országszerte lakossági fórumok keretében mutatja be Jelentésünket az érdeklődőknek. Ennek során, valamint a hozzánk érkező igen nagyszámú megkeresés alapján azt tapasztaljuk, hogy az emberek elégtelennek tartják az állami szervek eddigi tényfeltáró munkáját, a felelősség megállapítására, a jogsértések kompenzálására irányuló tevékenységét.
Magyarországon tavaly ősszel nem elszórt, véletlenszerű „rendőri túlkapásokra" került sor, hanem az emberi jogok durva, tömeges, szisztematikus megsértésére. Ennélfogva elégtelen az arra történő hivatkozás, hogy a folyamatban lévő egyedi ügyekben megtörténik az egyes esetek kivizsgálása.
Álláspontunk szerint a választópolgároknak jogukban áll megtudni, hogy ebben a nagy horderejű kérdéskörben, a tavaly őszi tömeges emberi jogi jogsértések feltárása és ezek felelősei megállapításának ügyében választott képviselőik milyen lépéseket tettek, hogyan gyakorolták a választóik bizalmából gyakorolt hatalmukat. Jogukban áll megtudni, hogy az egyes országgyűlési képviselők személy szerint hogyan vélekednek a tavaly ősszel Budapesten történtekről, mit tettek a tényfeltárás és felelősségrevonás, az áldozatok kompenzálása és a jövőbeni hasonló, állami eszközökkel elkövetett tömeges jogsértések megelőzése érdekében.
Ennek érdekében (Bizottságunk honlapján, majd újabb nyomtatott kiadványként) nyilvánosságra szeretnénk hozni az országgyűlési képviselők e körben adott írásos tájékoztatóit. Ismételten hangsúlyozzuk: meggyőződésünk szerint egy demokratikus jogállamban a választópolgároknak jogukban áll tájékoztatást kapni arról, hogy választott képviselőik miként gyakorolják a rájuk ruházott hatalmat, hogyan gondoskodnak az alkotmányosság, a demokrácia és az emberi jogok védelméről. Erre figyelemmel kérjük, szíveskedjen írásban tájékoztatni Bizottságunkat, s honlapunk, valamint tervezett kiadványunk útján választóit az alábbiakról.
1. Megismerve a Civil Jogász Bizottság Jelentését, a bizottsági meghallgatásokról készült filmfelvételt, valamint az Ön rendelkezésére álló további forrásokat, hogyan vélekedik a tavaly szeptember 19-én, 20-án, 21-én valamint október 23-án és 24-én Budapesten történtekről, s az azt követő tényfeltárásról, felelősségrevonásról, illetve annak hiányáról, különös tekintettel az állami szerveknek az állampolgárokkal szemben tanúsított magatartására s ennek kivizsgálására? (Állami szervek alatt e körben különösen a következőket értjük: a rendőrség; a büntetés-végrehajtás szervezete és alkalmazottai; a Rendőrségi Törvény alapján a Rendőrséget irányító, részére utasítás adására is jogosult Kormány; az ügyészség; az Országgyűlés.)
2. Mit tett Ön személyesen annak érdekében, hogy a fentebb megjelölt események, s a felelősség kérdései alapos kivizsgálásra kerüljenek? Mit tett a jogsértő állami „aktorok" felelősségrevonása, a jogsértettek illetve a sérültek kompenzálásának, illetve „megkövetésüknek" előmozdítása érdekében? Mit tett Ön, országgyűlési képviselőként annak érdekében, hogy a tavaly őszihez hasonló tömeges és durva emberi jogi jogsértésekre soha többé ne kerülhessen sor Magyarországon?
Válaszait, a választópolgárok írásos tájékoztatását tisztelettel várjuk. Jelen levelünket és az Ön válaszát a www.oktober23bizottsag.hu weboldalon valamint tervezett újabb nyomtatott kiadványunkban nyilvánosságra hozzuk. Kérjük, hogy válaszlevelét elektronikus formában juttassa el bizottságunk e-mail címére: bizottsag@oktober23bizottsag.hu
Tisztelettel és köszönettel
Dr. Morvai Krisztina sk.
Egyetemi docens
A Bizottság társelnöke
és
Dr. Völgyesi Miklós sk.
A Legfelsőbb Bíróság Büntető Kollégiumának
nyug. tanácselnöke
A Bizottság társelnöke
Honlapunk: www.oktober23bizottsag.hu
E-mail címünk: bizottsag@oktober23bizottsag.hu
Levelezési címünk: 1025. Budapest Fény utca 15.
* * * * * * * * * * * *
CIVIL JOGÁSZ-BIZOTTSÁG A 2006. OKTÓBER 23-I BUDAPESTI
ERŐSZAKOS ESEMÉNYEK KIVIZSGÁLÁSÁRA
(Október 23. Bizottság az Ember Jogaiért)
Tc.
Tóth Gábor dandártábornok
Budapesti Rendőrfőkapitány úr
Budapest, 2007. június 20.
Tisztelt Tóth Gábor Budapesti Rendőrfőkapitány úr!
Engedje meg, hogy Civil Jogász Bizottságunk nevében gratuláljunk kinevezéséhez, és jó egészséget, sok sikert kívánjunk munkájához, különösen a magyar rendőrség megújításához, amelyre beiktatásakor ígéretet tett.
Nemrégiben a Kairos Kiadó gondozásában könyvformában is megjelent Civil Jogász Bizottságunk Jelentése a 2006. szeptemberi és októberi tömeges emberi jogi jogsértésekről. A kötet egy példányát jelen levelünkkel tisztelettel megküldjük Önnek. Mint a Jelentésből kiderül, 2006. szeptember 19-én és 20-án éjszaka, valamint október 23-án napközben és éjszaka nem csupán szórványos „rendőri túlkapásokra", hanem tömeges rendőri brutalitásra és tömeges önkényes őrizetbevételekre került sor Budapesten. A rendőrök igen nagyszámú ártatlan embert „levadásztak", összevertek, tiltott módon – kábelkötegelő „gyorsbilinccsel", kirívó fájdalmat és sérüléseket okozva – megbilincseltek. Ezt követően rabszállító autókban elhelyezve a kapitányságokra szállították, előállították, majd válogatott, döbbenetes módszerekkel megkínozták őket. Előfordult olyan eset, hogy egy csoportnyi személyt a Magyar Rádió udvarára „állítottak elő", ott számokat írtak a homlokukra, kezükre, s a gumibotozástól vérző, szenvedő embereket órákon át térdepeltették. A csapaterős tömegoszlatások során a gumilövedékeket és könnygázgránátokat tiltott módon, szem – illetve fejmagasságban „hajigálták" az emberek közé a rendőrök, igen nagy számú súlyos, sőt maradandó sérülést okozva, többeket megvakítva, megcsonkítva. Földrevitt, védekezésre képtelen személyeket bántalmaztak tonfával, gumibottal, rúgásokkal, ökölütésekkel.
Éttermekbe, szórakozóhelyekre hatoltak be és garázda módon megtámadták az ott békésen tartózkodó, beszélgető bel-és külföldi embereket.
Szembehelyezkedve az irányadó jogszabállyal és az Alkotmánybíróság idevonatkozó döntésével nem viseltek azonosító-jelet. Legtöbbjük arcát símaszk fedte.
Itt jegyezzük meg a következőket. Alapvetően tévesnek tartjuk azt a jogszabály értelmezést, amely szerint csapaterőben történő fellépés esetén parancsra bármit megtehet a csapaterőbe vont rendőr. Álláspontunk szerint a parancsnok kizárólagos felelősségére utaló szabály nem jelenti a büntetőjogi felelősség alóli mentességet akkor, ha nem csupán szakmai szabályszegést, hanem erőszakos bűncselekményt is megvalósít a rendőr – parancsra. Ehhez kapcsolódó megjegyzésünk: a csapaterőben eljárt rendőrök személyazonossága esetlegesen valóban nehezen megállapítható, az azonosítójel hiánya és a símaszk miatt (e hiányoságokért egyébként természetesen a parancsnokok felelősek), de nyilvánvalóan ez sem lehetetlenség. Mindazonáltal a csapaterős parancsnokok személye könnyen beazonosítható lenne, amennyiben erre erőfeszítés történne a rendőri vezetés részéről. Amennyiben nem, vagy nem minden esetben bizonyítható, hogy az erőszakos bűncselekmények megvalósítására e parancsnokok kifejezett parancsot adtak alárendeltjeiknek, akkor is felelősségre vonhatóak lennének mulasztásos bűncselekmény miatt, figyelemmel arra, hogy alárendeltjeik brutalitását nem akadályozták meg. Várjuk e parancsnokok azonosítását, megnevezését és felelősségrevonását! További kapcsolódó megjegyzésünk: az erőszakos magatartást tanúsító, bűncselekményeket megvalósító rendőrök közül sokan nem csapaterős kötelékben jártak el. Például a vendéglátóhelyek megtámadása, október 24-én hajnalban a Duna parton egyetemista fiatalok táskájának, cipőjének a Dunába hajigálása és fejüknek a vaskorlátba ütögetése sem csapaterőben történt. Összességében: nem látjuk tényleges akadályát a személyes felelősség megállapításának, erre „csupán" a készséget, az elszántságot hiányoltuk eddig a rendőri vezetés részéről.
Álláspontunk szerint a Rendőrség (a rendőrségi vezetők, a parancsnokok és a „közrendőrök") felelősségét e kirívóan durva, tömeges jogsértésekért az a tény sem menti, hogy Gyurcsány Ferenc miniszterelnök az eseményeket megismerve „példamutatónak" nevezte a rendőrség fellépését, illetve úgy nyilatkozott, hogy a továbbiakban is „hasonló minőségű fellépést vár el a rendőrségtől". Itt jegyezzük meg a következőket. Üdvözöljük Országos Rendőrfőkapitány úr szakszerű, pontos és világos nyilatkozatát a Magyar Nemzet június 20-i számának 5. oldalán. Hosszas, partalannak tűnő és felesleges vitának vetett véget, amikor rámutatott:
„Azt pedig látni kell, hogy a rendőrséget a kormány irányítja, a közbiztonságért a kormány felelős; a rendőrséget az illetékes miniszter útján irányítja a kormány, tehát mindenképpen van egy olyan szint, ahol a politika meghatározza a rendőrség lehetőségeit…"
Felesleges tehát a továbbiakban bármiféle „szakmai" indokkal vitatni a Rendőrségi Törvény 4-5. paragrafusát, amely világosan meghatározza a kormány felelősségét a rendőrség irányítása vonatkozásában, továbbá konkrét utasítási joggal ruházza fel a kormányt a rendőrség irányában. Megjegyezzük: pontosan e jogszabály alapján van Gyurcsány Ferencnek és kormányának súlyos felelőssége a tavaly őszi tömeges rendőri jogsértésekért, a tömeges tragédiáért. A fenti Gyurcsány idézetekből is világos: a miniszterelnök – a kormány irányítási és utasítási jogával élve - adott instrukciót a rendőrségnek a tömeges és durva jogsértések megvalósítására, folytatására. Nem érdemes tagadni azt a tényt, hogy a kormánynak joga volt instrukciót adnia a Rendőrségnek. Nem az instrukció tényével, hanem a tartalmával volt a baj. Ahelyett, hogy a jogsértések azonnali abbahagyására szólította volna fel a Rendőrséget a kormány, az illetékes miniszter és a kormányfő, ennek ellenkezőjét tették: brutalitásra, az irányadó jogszabályok megszegésére utasították a rendőri vezetőket, a rendőrséget. Más kérdés, hogy a szakmai jellegű jogszabályok durva megszegését, a bűncselekmények elkövetését a rendőri vezetőknek kötelességük lett volna visszautasítani. E körben komoly reményt és bizakodást kelt Országos Főkapitány úr említett interjújának következő mondata:
„Azt viszont nem gondolom, hogy az egyes szakmai eseményekre vagy az egyes szakmai kérdésekben lenne befolyása."
Reményeink szerint ez a mondat úgy értelmezendő, hogy Főkapitány úr vissza fog utasítani minden olyan esetleges jövőbeni utasítást a kormány részéről, amely a tavaly őszihez hasonló jogsértésekhez, tragédiához vezetne.
Más szavakkal: vissza fog utasítani minden olyan kérést vagy instrukciót, amely ellentétes a Rendőrségre vonatkozó nemzetközi normákkal, a Rendőrségi Törvénnyel, a Rendőrség Szolgálati Szabályzatával vagy más jogszabállyal, irányadó normával. Bízunk abban, hogy az új rendőri vezetés a közrendet még kiélezett helyzetekben sem jogellenes kormány-utasítások teljesítésével, kegyetlenséggel fogja „fenntartani", hanem az irányadó emberi jogi normák minél behatóbb megismerésével és minél teljesebb körű alkalmazásával, mind a vezetés, mind az állomány vonatkozásában. E körben kérjük Önt és az új rendőrségi vezetőket: fontolják meg és kövessék Franco Frattini úr, az Európai Unió biztosának tanácsát és mielőbb vegyék igénybe az Európai Rendőrakadémia segítségét, képzéseit a Magyar Rendőrség „unios színvonalú" emberi jogi és szakmai ismereteinek fejlesztése érdekében.
Visszatérve a tavaly őszi jogsértések kivizsgálásának kérdéseire, a következőkre szeretnénk rámutatni. Kétségtelen tény, hogy egyes ügyekben büntetőeljárások vannak folyamatban a brutális rendőrökkel szemben, továbbá megindultak a kártérítésre irányuló polgári perek is. Tény az is, hogy a parancsnokok, a rendőri vezetők illetve a helyszínen volt „közrendőrök" nem mozdítják elő, hanem ellenkezőleg, akadályozzák ezeket az eljárásokat, vizsgálatokat. A Nemzeti Jogvédő Alapítvánnyal közös Összefogás az Igazságért elnevezésű progamunk keretében megdöbbentő tapasztalatokat szerzünk, egyebek mellett a bírósági tárgyalótermekben. Úgy tűnik, hogy a Rendőrség, mint szervezet, „teljes tagadásban van" a durva jogsértéseket illetően, illetve amikor ez a védekezési stratégia reménytelennek bizonyul, cinikus jogászi érveléseket alkalmaz. Példa erre az a tapasztalatunk, amelyet a rendőrök által brutálisan bántalmazott károsultak által a Rendőrség ellen indított kártérítési ügyekben szereztünk. A Rendőrség jogi képviselője következetesen arra hívja fel a válogatott testi és lelki szenvedéseket átélt áldozatokat, hogy „jelöljék meg, pontosan melyik rendőri szerv (pl. REBISZ, Baranyai Kapitányság; valamely budapesti kapitányság stb.) kötelékébe tartoztak azok a rendőrök, akik őt bántalmazták". Az Ön véleménye szerint ez hogyan lenne megvalósítható akkor, amikor a brutális rendőrök azonosítójel nélkül, símaszkban „jártak el"?
Úgy gondoljuk, hogy e cinikus védekezési módszerek nem mentik, hanem tovább súlyosítják a Rendőrség felelősségét. Helyesnek tartanánk, ha mind a Rendészeti (és Igazságügyi) Miniszter úr, mind a rendőrségi vezetők úgy foglalnának állást, hogy ezekben az ügyekben, akár peren kívül, akár a peres eljárások során el kell ismerni a kártérítési felelősséget és egyezséget kell kötni a meggyötört áldozatokkal, károsultakkal. Az utóbbiak helyzetét nem kellene ilyen felháborító módszerekkel, s a perek mesterséges elhúzásával tovább nehezíteni, hanem nehézségeik enyhítését kellene elérni, a kártérítés jogalapjának elismerésével, s a sérelmek súlyát reálisan tükröző kártérítési összeg mielőbbi kifizetésével.
Noha a felelősség megállapítására irányuló eljárások – a sértettek kezdeményezésére – az egyedi ügyekben részben folyamatban vannak (bár a rendőrök elleni eljárásokban megdöbbentően magas a megszűntetések száma), véleményünk szerint a felelősség vizsgálatának ez a módja elégtelen. Mint már rámutattunk, nem szórványos, elszigetelt rendőri „túlkapásokra" került sor, hanem szisztematikus, tömeges, durva jogsértésekre. Nyilvánvalóan megkerülhetetlen, hogy a szeptember 19-21. közötti és október 23-i rendőri jogsértéseknek a RENDŐRSÉG általi, átfogó, alapos kivizsgálásáról, a felelősök bemutatásáról ugyanúgy részletes tájékoztatást kapjon a magyar nyilvánosság, mint ahogy ez megtörtént az ún. Ignácz-jelentésben, a szeptember 18-i „MTV ostrom" kivizsgálásáról szóló jelentésben. Ellentmondóak a sajtóértesülések arról, hogy ilyen átfogó vizsgálat a rendőrségen belül történt-e, s a vizsgálati jelentés már elkészült-e. Mind formális csatornákból (média/sajtó), mind informális csatornákból (internetes levelező-fórumok, Bizottságunkhoz érkezett bejelentések stb.) úgy értesültünk, hogy a rendőrség átfogó vizsgálati jelentése a tavaly szeptember-októberi eseményekről, s ebben a Rendőrség és a Rendőrséget irányító egyes kormányszervek felelősségéről ténylegesen elkészült. Nem titok, hogy e jelentés tartalma is „kiszivárgott" már, s annak alapján világossá válik a súlyos jogsértések ténye s a felelősök köre. (Egyes értesüléseink szerint a jelentés – a vizsgálat vezetőjének nevére történő utalással Pap-jelentés néven készült el.) Felelőtlenségnek tartanánk azonban, ha az átfogó vizsgálat eredményeiről saját információink alapján tájékoztatnánk a nyilvánosságot. Ezért kérjük Miniszter Urat, a Főkapitány urakat, valamint a rendőrségi vezetőket, hogy a jelentést éppúgy tegyék a nyilvánosság számára teljes körűen megismerhetővé, mint ahogy az az Ignácz jelentés vonatkozásában történt. (Kérjük azonban, hogy – szemben az Ignácz jelentéssel – ezúttal a felelősök nevét se „takarják le" az anyagban, hanem hozzák nyilvánosságra, mivel ez is közérdekű adatnak minősül).
Arra a nem várt esetre, ha az derülne ki, hogy a jelentés még nem készült el, alapos és világos magyarázatot kérünk a nyilvánosság számára a késlekedés okáról. Amennyiben nincs jelentés, mi az indoka annak, hogy nincs. Hogyan képzelhető el a Rendőrség valódi megújulása, s hogyan képzelhető el a tavaly őszihez hasonló durva és tömeges rendőri jogsértések, tragédiák megelőzése, ha nyolc hónappal az október 23-i „véres hétfőt" követően még mindig nem vizsgálta ki a rendőrség, hogy mi is történt, kik a felelősök, mik a tanulságok?
Bizottságunk a már eltávozott Rendészeti Miniszter Úr és az előző Országos Rendőrfőkapitány Úr valamint Budapesti Rendőrfőkapitány Úr részére levelet fogalmazott meg, amelyben kérdéseink feltétele mellett kértük, hogy biztosítsanak Bizottságunk tagjaival személyes találkozási, konzultációs lehetőséget. Kérésünk sajnos nem talált elfogadásra. Most ismételten kérjük, különös tekintettel Jelentésünk tartalmára s annak a rendőri vezetés általi megismerésére: biztosítsanak lehetőséget személyes szakmai konzultációra a Rendőrség vezetői és Bizottságunk tagjai között, annak érdekében, hogy szakmai civil szervezetünk minél hatékonyabb segítséget nyújthasson a Magyar Rendőrség megújításához.
Az elkészült jelentés Bizottságunk részére történő megküldését, illetve e levelünkben feltett kérdéseinkre adott válaszait, Bizottságunk, valamint a magyar nyilvánosság írásos tájékoztatását tisztelettel várjuk. Jelen levelünket és az Ön válaszát a www.oktober23bizottsag.hu weboldalon valamint tervezett újabb nyomtatott kiadványunkban nyilvánosságra hozzuk. Kérjük, hogy válaszlevelét elektronikus formában juttassa el bizottságunk e-mail címére: bizottsag@oktober23bizottsag.hu
Tisztelettel és köszönettel
Dr. Morvai Krisztina sk.
Egyetemi docens
A Bizottság társelnöke
és
Dr. Völgyesi Miklós sk.
A Legfelsőbb Bíróság Büntető Kollégiumának
nyug. tanácselnöke
A Bizottság társelnöke
Honlapunk: www.oktober23bizottsag.hu
E-mail címünk: bizottsag@oktober23bizottsag.hu
Levelezési címünk: 1025. Budapest Fény utca 15.
