Előzmény: Államalapító Szent István ünnepén

A "Koppány össze tudott volna verbuválni 100 ezer vitézt, ha...", a "ha Koppány nyer, nem satnyul el a magyarság", továbbá a "ha nincs széthúzás a magyarságon belül, akkor ma nagyhatalom lennénk" stb. terméketlen, onanizáló "okfejtésekről" Arany klasszikus remekműve, A nagyidai cigányok idéződik fel az emberben, melyben Csóri vajda, cigányvezér nagy mulatságot rendez, eközben esztelenül ellövöldözik az összes puskaporukat, a bortól elszenderülve megálmodja a nagy, dicsőséges Cigány Birodalom délibábos képét, majd amikor reggel felkel, s látja, hogy a Habsburg Ferdinánd-párti Puk Mihály uram épp elvonulni készül seregével, imígyen szóla:

Megértvén a vajda, hogy miért nem lőnek,
S találván az okot kielégitőnek,
Szemét elmereszti, hasát kidüheszti
És az öklét rázva kiabálni kezdi:

„Jás ti kócipor had, láttam az anyátok!
Volna puskaporunk, tudom megbánnátok!
Itt lövöldöznénk le, az utolsó lábig,
Sosem érnétek el az akasztófáig!”

A többi cigány is vérszemet vesz legott:
„Köszönjétek - ordít - hogy porunk elfogyott!”
Lehetetlen, hogy ezt ne hallja távolrul -
Hallja is az ellen, mert lám, visszafordul.

Hamar a nagy sáncot megrohanni kezdi,
Három ép ágyuját a kapunak szegzi:
Bezuhan a kapu az első lövésre,
De bezzeg nincs ember, aki álljon résre.

Csóri fővajdának leesett az álla,
Szíve összelottyant, és magába szálla:
„Ilyen a szerencse!” gondolá foghegyen,
„Ha ma égig emelt, holnap alád megyen.”

Így tünődik Csóri odafen a bástyán,
Semmerre se’ mozdul, ott marad, mint bálvány;
De a hős cigányság lót-fut eszeveszve,
A furólyukba is búna, ha lehetne.

Mint a túri vásár midőn legtömöttebb,
S valaki felkurjant: ahol a veszett eb!
Van lárma, sikoltás, szaladás tétova,
Ezerféle átok, szitok, zenebona;

Zsidó kiált: tolvaj! puffan akit vernek,
Orgonál erősen férfi, asszony, gyermek,
S mindez a juhszélen, egy lebuj csárdába’
Olvad fülrepesztő nyers hármóniába:

Úgy a hős cigányság, vagy talán úgyabban. -
Tódul az ellenség befelé azonban,
S mint nagy égzengéskor összefutott juhak,
A barna vitézek mind rakásra búnak.

Nyilván Arany is egy cionistabérenc, hazaáruló, nemzetvesztő ágens vala. Egyébként Csóri nem más e műben, mint a nagy álmodozó romantikus, Kossuth. S ez valóban igaz (lásd pl. itt vagy itt).