Szexuális bűnözők százai, köztük gyermekeken erőszakot tevők kerültek szabadlábra, mert bocsánatot kértek az áldozataiktól és a rendőrségtől a tetteikért - derül ki a MailOnline rendelkezésére bocsátott rendőrségi adatsorokból.

A kormányzatnak a jogszabályok ellentmondásos alkalmazásának megszüntetését követelő hangokkal kell kell szembenéznie, egy parlamenti képviselő is választ követel a nyilvánvaló kérdésre: "hogy a fenébe történhetetett ez?"

A gyors és olcsó ügyintézés a legfontosabb?
Az információs szabadságjgokat szabályozó törvényeknek köszönhetően megszerzett adatok felfedik, hogy szexuális erőszak, gyermekek elleni szexuális erőszak, gyermekrablás és értelmi fogyatékos beteg rovására elkövetett szexuális gazdaság gyanúja esetén is megúszhatják a bűnvádi eljárást a gyanúsítottak, csak mert bocsánatot kérnek. (Máshol bezzeg hiába kapálóznak a holoügyekben rosszat szólók, bizonyos "áldozatok" kevésbé megbocsátók.)

A sajátosan alkalmazott jogszabályoknak köszönhetően - mint a felvilágosodott füleknek elvben olyannyira szépen hangzó áldozatokkal szembesítő, közösségi munkát elváró "community resolution" és az ún. helyreállító igazságszolgáltatás - összesen 256 816 bűnesetnél az elkövető a bíróság elé sem került az utóbbi három és fél évben.

A szabályozás eredeti célja, hogy a fiatalok és első bűnelkövetők ne váljanak büntetett előéletűvé, és az életük visszatérjen a medrébe, de a fene nagy liberalizmusban már a legbetegebb bűnesetekben is élnek ezzel a lehetőséggel a hatóságok.

Tudnak ők erélyesek is lenni
Sokkoló, hogy Anglia és Wales 38 rendőrfőkapitánysága 30 szexuális erőszak esetében (közülük 21-et gyermekek terhére követtek el) alkalmazta a bűnpártoló lehetőséget. West Midlandben pedig egy értelmi fogyatékos beteget közösülésre kényszerítő perverz gondozó lett az agyrém haszonélvezője. 5 további esetben gyermekrablásnál, 75 alkalommal gyerekek elleni szexuális támadásnál, valamint 284 szexuális támadásnál is elégnek bizonyult egy bocsánatkérés.

A konzervatív parlamenti képviselő Nick de Bois, az alsóház igazságügyi bizottságának tagja,  a rendeletek felülvizsgálását követeli. Szerinte sokkoló, hogy bűncselekményeket beismerő elkövetők egy "bocsival"  kitérhetnek a bíróság elé állítás elől. Úgy véli, a  lehetőséget kisebb súlyú bűnesetekhez teremtették meg, nem a legpervezebb és legbetegebb bűncselekményekhez.

Nick de Bois
"Tudom, hogy az áldozatok komolyan gondolják a hozzájárulásukat, de mindez akkor történik, amikor a számukra a legnyomasztóbbak a körülmények. Őszintén szólva egy "bocsival" elintézni nem szabadna lehetőségnek sem lennie. Arra számítok, hogy a kormány felülvizsgálja ezeket a rendeleteket és kifejti, hogyan alkalmazhatták szexuális bűncselekményre őket. Arra számítok, hogy a kormány a helyzet nyakára hág, és azt kérdezi: >hogy a fenébe történhetett ez?<"

Mindemellett további gyanúsítottak ezrei ússza meg az igazságszolgáltatás elé kerülést, mint tolvajok és rongálók. Legalább két (hamis) bombafenyegetés esetében is elégnek bizonyult a szánom-bánom.

A cél az áldozatok bevonása lenne az igazságszolgáltatási folyamatba. Gyakran helyszínen elfogott bolti tolvajok, illetve fiatalok esetében alkalmazzák, hogy ne váljanak büntetett előéletűvé. Egy bocsánatkérést el kell fogadnia az áldozatnak, az elkövetőnek pedig valamiféle közösségi szolgálatot kell végeznie.

Adam Pemberton
Adam Pemberton, a jótékonysági áldozattámogató szervezet, a Victim Support helyettes vezetője számára is nyilvánvaló, hogy nem erőszaktevők és gyermekmolesztálók esetében kellene élni a haladó jogszabályokkal: "Az elsődleges az áldozatok és a tanúk számára, hogy az igazságszolgáltatás ne csak "megtörténni" látszódjon, de működni is. Az áldozatok tudni akarják, hogy igazságot szolgáltatnak nekik, és a bűnöző nem fogja ugyanazt a bűncselekményt újra elkövetni." Szerinte az áldozatokat kell első helyre tenni, és az ő nézőpontjukat figyelembe venni, valamint tisztességesen kifejteni nekik a mikéntjét, mielőtt alkalmazzák a vitatott lehetőséget. "Ugyanis gyakran nem bíznak az alternatív ítélkezés praktikus, határozott és célt érő mivoltában. A >közösségi megoldásokat< soha nem szabadna a munka megkönnyítése és spórolás érdekében használni - különben az áldozatok úgy érzik, hogy a támadók megússzák a tettüket" - részletezte Pemberton.

A belügyminisztérium szerint a rendőrfőkapitányokon múlik, hogy a megfelelő esetekben alkalmazzák a vitatott lehetőséget. Semmitmondó nyilatkozatuk szerint a súlyos bűncselekményeket elkövetők továbbra is bíróság elé kerülnek, és súlyos ítéletet is kapnak, különösképpen a nőket és a gyermekeket bántalmazók. Azt azonban elismerték, hogy amikor az áldozat nem akarja, hogy a rendőrség hivatalosan folyassa az eljárást, akkor alkalmazásra kerülhet a kritizált megoldás. (Láthatjuk, hogy a szégyenérzet és a nyilvánosságtól való félelem miatt a Sipos-féle aberrált állatok is megúszhatják, akár még mosdatják is őket a haverok.)

A múlt hónapban a Munkáspárt árnyékkormányában igazságügyi miniszter Yvette Cooper emelte fel a hangját a szexuális bűncselekmények joviálisan kezelése ellen, a leghangsúlyosabban azt ítélve el, hogy a családon belüli erőszak esetében is alkalmazzák.

Az ellenzéki politikus citálta, 15 rendőrfőkapitányságról származó adat szerint 3305 esetben használták tavaly a "humanista" megoldást, míg 2009-ben még mindössze 1337 alkalommal folyamodtak hozzá.

(MailOnline nyomán)