Politikusbűnözőknek és a holoparaziták a „roma holokauszt” emléknapján elmondott beszédeikben azt állították, hogy félmillió (sőt, egyesek szerint egymillió) cigányt irtottak ki a nácik a második világháborúban. De vajon tisztában vannak egyáltalán az „emlékező rendezvények” idióta szónokai és résztvevői azzal, hogy hány cigány élt Európában a második világháború előtt? (A kérdés persze költői, mert egészen biztosan halvány fogalmuk sincsen róla.)
1972-ben két történész, Donald Kenrick és Grattan Puxon könyvet írt Az európai romák sorsa címmel. Akkoriban ez a mű nagy feltűnést keltett, mert addig különös módon senki sem foglalkozott a témával. A két szerző álláspontja szerint 219 700 „szinti és roma” vesztette életét a "náci" koncentrációs táborokban a második világháború idején. Megjegyzem, ez az adat sem volt túlságosan meggyőző, tekintve, hogy a két történész rendelkezésére álló dokumentumok igen csak szűkösek voltak, úgyhogy számos esetben becslésekre hagyatkoztak.
Később azután az áldozati számokat elkezdték feljebb srófolni. Hogy 500 ezer cigány gyilkoltak le a gaz nácik, arról első ízben a Tilmen Zülch szerkesztésében megjelent, In Auschwitz vergast, bis heute verfolgt /Elgázosítva Auschwitzban, üldözve a mai napig, Reinbek, 1979/ című könyvéből értesülhetett a nagyvilág. A 121. oldalon a következőket olvassuk: „Az európai cigánysággal foglalkozó történészek becslései szerint a Harmadik Birodalom hatóságai 500 ezer cigány nőt, férfit és gyereket öltek meg a végső megoldás keretében, noha ennek a népirtásnak a méretei még korántsem tisztázottak.” Természetesen írásos bizonyítékok felvonultatásával a szerzők nem fárasztották sem magukat, sem az olvasóikat. (Ami a holokausztozók jellegzetes szokása.)
De vajon miképpen lett az 500 ezerből egymillió kiirtott cigány? Az eset a következőképpen történt. Egy Jan F. August nevű „roma aktivista” levelet írt a The New York Times főszerkesztőjének, amely megjelent a lap 1990. augusztus 20-i számában. A levélben a következőket írta: „A legfrissebb kutatási eredmények arra vallanak, hogy több, mint egymillió roma áldozata volt a náci diktatúrának. És meglehet, ez a szám a vizsgálatok előrehaladtával még növekedni fog.” Mondanom sem kell: írásos dokumentumokkal természetesen meg sem próbálta állítását igazolni a „roma vezető”. Érdemes még felidézni a Nemzetközi Cigány Misszió elnevezésű, németországi székhelyű szervezet Stimme der Zigeuner című kiadványát is, melyben az alábbi mondat olvasható: „Ritkán emlegetik, hogy a nácik 6 millió zsidó áldozata mellett ott van hozzávetőleg egymillió legyilkolt roma is.”
Mármost a Donald Kenrick és Grattan Puxon fentebb idézett - hivatalos szempontból is jó ideig irányadónak tekintett - könyvben azt olvassuk, hogy körülbelül 1 millió cigány élt azokban az európai országokban, amelyek részt vettek a második világháborúban. Az Encyclopedia Americana 1940-es kiadása 750 000 főben adja meg európai cigányok számát. (Csakhogy ez az adat azokra az országokra is vonatkozik, amelyek nem vettek részt a háborúban.) Ugyanez a kiadvány 1968-ban azt írja, hogy a legszerényebb becslések szerint 750 000 cigány élt a kontinensen a második világháború előtt. Más kutatók 1 millió, sőt, 1,5 millió európai cigányról beszélnek a második világháború előtt.
Nézzük meg most az alábbi táblázatot, amely bemutatja a cigányok lélekszámát a kontinens egyes államaiban 1939-ben, illetve 1992-ben. (Az 1939-es adatok a Kenrich-Puxon szerzőpáros többször idézett könyvéből, az 1992-es adatok pedig a The New York Times 1992. szeptember 27-i számából származnak. Ahol a The New York Times nem szerepeltetett adatot, ott a Kenrick-Putton szerzőpáros 1972-es számait idézem [csillaggal jelölve a táblázatban], illetve előfordult, hogy ők sem tudtak pontos információval szolgálni.)
|
Kenrick-Puxon |
New York Times |
Belgium
|
500*
|
10,000*
|
Hollandia
|
500*
|
35 000*
|
Németország
|
20 000
|
200 000
|
Csehszlovákia
|
93 000
|
1 000 000
|
Bulgária
|
n. a.
|
1 000 000
|
Balti államok
|
7 000
|
50 000
|
Anglia
|
n. a.
|
100 000
|
Franciaország
|
40 000
|
500 000
|
Olaszország
|
25 000
|
400 000
|
Ausztria
|
11 200
|
n. a.
|
Lengyelország
|
50 000
|
750 000
|
Románia
|
300 000
|
3 000 000
|
Jugoszlávia
|
88 500
|
1 500 000
|
Spanyolország és Portugália
|
n. a.
|
750 000
|
Skandinávia
|
n. a.
|
< 50 000
|
Magyarország
|
100 000*
|
> 500 000*
|
Szovjetunió
|
200 000
|
1 000 000
|
Összesen
|
935 700
|
10 845 000
|
Ha hiányosak is az adatok, több-kevesebb biztonsággal kijelenthető: a második világháború előtt legfeljebb 1 millió cigány keseríthette Európa népeit. A német megszállás alá került államokban ennél tehát kevesebben voltak. Amiből értelemszerűen következik: a nácik, még ha akartak volna, akkor sem gyilkolhattak volna le egymillió cigányt, mert ennyien nem is voltak soha az uralmuk alatt! És akkor nem beszéltem még arról, hogy szintén a hivatalos holopropaganda állításai szerint a gaz nácik több tíz vagy több százezer cigányt sterilizáltak! De ha mondjuk igaz lenne, hogy legalább félmillió cigányt megöltek a nácik, és további tíz- és százezreket sterilizáltak, akkor vajon miképpen lehetséges, hogy manapság 10 milliónál is több cigány élősködik a kontinensen?
Perge Ottó - Kuruc.info
Kapcsolódó:
- Teljes a zűrzavar hivatalos berkekben a "roma holokauszt" körül - röpködnek a holoszámok