Sneider Tamást, a Jobbik politikusát az Országgyűlés alelnökévé választották. Előtte azonban a baloldal megcsinálta a szokásos műhisztijét. Erről, és a jövőről kérdeztük a politikust. Alább az Alfahír interjúja.

Immáron hivatalos: Ön lesz a Parlament egyik ellenzéki alelnöke. A Fidesz-KDNP igennel, az úgynevezett "baloldali" pártok nemmel szavaztak, az LMP tartózkodott a szavazásnál. Erre számított?

Igen, gyakorlatilag szinte pontosan ezt vártam. Abban nem voltam biztos, hogy az LMP milyen pozícióba helyezi magát, megértem, hogy ők tartózkodtak a szavazásnál, de pontosan erre számítottam.

Ez azért is érdekes, mert például az egykori LMP-s képviselő, Vágó Gábor is elismerően szólt a szociális bizottságban betöltött szerepéről, munkájáról.

Igen, de nem csak ő nyilatkozta ezt: idézhetném a volt munkaügyi minisztert, Szűcs Erikát, aki hasonlót mondott a munkámról. Azt hiszem, politikai tevékenységem során - ami az egri önkormányzati képviselőségemmel együtt hivatalosan is 12 év - akárkit is kérdeznének, legyen akár politikai ellenfelem, akár nem, azok mind hasonlóan nyilatkoznak rólam.

Mit vár a parlamenti alelnöki feladattól, lesz-e tiltakozás a napi munkamenet során?

Semmilyen típusú tiltakozásra nem számítok, hiszen a napi gyakorlat, a napi munka egyszerűen megköveteli azt, hogy együtt dolgozzanak a képviselők. Én már arra sem számítok, hogy a jövőben fogják magukat a baloldali képviselők és kivonulnak az ülésteremből. Ebben a tekintetben sokkal többet vártam az alakuló üléstől, nem csak nem szavazatokat, hanem valamifajta performanszt, vagy azt, hogy tüntetők jönnek a Parlament, esetleg a Képviselői Irodaház elé.

Azt tapasztalom, hogy egyre inkább látszik, egyértelművé válik: ez egy műhiszti, ami ezzel be is fejeződik. Most kampány van, ők "antifasiszta harcot" hirdettek, és ha nincs fasiszta, akkor találni kell egyet. Ezúttal én voltam az adott ember.

Ezt azért 2010-ben, amikor a szociális bizottság elnökévé választották már egyszer eljátszotta a baloldal. Most mégis elővették ezt a kártyát.

Így van, akkor már egyszer kikérdeztek, ugyanezeket elmondtam, semmi újdonság nincs most. Nyilván akkor nem volt éppen egy európai parlamenti választás, így a hiszti is kevesebb volt. Nyilvánvaló, hogy az a méltóság, amit eddig viseltem (az Ifjúsági, szociális, családügyi és lakhatási bizottságának elnöki tisztsége - a szerk.), az a parlamenti alelnök pozíciója alatt helyezkedik el eggyel. Ráadásul az egyik legfontosabb, legnagyobb bizottság vezetése hárult rám, ami egy nagyon fontos, felelősségteljes munka volt.

(Alfahír)