Vajon ezen korrekt alkotás megemlíttetik<br>az idegenvezetés során?
A múzeumként működő egykori náci munkatáborokban hamarosan rákényszerülnek arra, hogy belépődíjat szedjenek a látogatóktól, különben nem tudják fenntartani a létesítményeket, hiszen mint köztudott, a holokauszt emlékének ápolására egyetlen kormány vagy szerverzet sem költ egy fillért sem. Ily módon fennáll annak a szörnyűségnek a veszélye, hogy nem tudjuk átadni a több tízmillió lemészárolt zsidó miatti mélységes bűntudatot gyerekeinknek, akik ennek következtében akár emelt fővel is járhatnak, s ne adj Isten még Izrael népirtását is helyteleníthetik. A "kárpótlás" címén eddig kizsarolt dollár és eurószázmilliárdokról nem ejtenek szót a nyivákoló héberek.
"Nincs más választásunk, mint belépődíjat szedni" - állítja Pieter Dietz de Loos, a Nemzetközi Dachau Bizottság elnöke. Másképpen nem tudják biztosítani az anyagi fedezetet arra, hogy bemutassák a fiatalabb nemzedékeknek "a holokauszt rémségét."
Az egykori dachaui tábort évente 800 ezer ember keresi fel, de az ott működő múzeum mindössze egy teljes állásban dolgozó idegenvezetőt képes fizetni.
Egyre kevesebb pénzük van arra is, hogy anyagilag támogassák a túlélőket. "Öt éven belül csődbe megyünk" - figyelmeztetett a bizottság elnöke.
Hasonló gondokkal küzdenek a buchenwaldi és a ravensbrücki tábor helyén létesült múzeum vezetői is.
A németországi zsidó szövetség vezetői azonban hallani sem akarnak a belépődíjról. "Ezek temetők. Senkitől nem lehet pénzt kérni azért, hogy gyászolhassa a halottait" - mondta a szóvivőjük.
A múzeumigazgatók viszont azzal érvelnek, hogy nem tudják őrizni a holokauszt emlékét, ha nincs, aki megmagyarázza az utókornak, hogyan és miért követték el a rémtetteket (pedig mennyivel jobban járna, ha nem ti magyaráznátok el... - a szerk.).
A Németország területén található egykori munkatáborokban működő múzeumokat a szövetségi és a tartományi kormányok tartják fenn. A pénz azonban csak a fenntartási költségekre elég; sem ideiglenes kiállítások, sem szemináriumok megrendezésére nem futja, állítják, szerkesztőségünk viszont meg van győződve arról, hogy csupán egy újabb zsidó üzleti fogással állunk szemben, amely szépen besimul a dollárszázmilliárdokat forgató holokauszt-iparba.
(Stop nyomán)