Az álbaloldal médiagépezetének zászlóshajója külön cikket szentelt az idén március 15-én Tápióbicskén megrendezett megemlékezés keretében végrehajtott akciómról, amelynek során a helyi önkormányzat homlokzatáról eltávolítottam a gyarmatosítás csillagos rongyát és helyébe az Árpád-házi sávos történelmi lobogónkat tűztem ki.

Ezzel megtörték - a hazafias portálokon kívüli (külön köszönet a Kurucnak, Alfahírnek és a többieknek) az országos médiumok eddigi némaságát ezen a téren. Még aznap ugyanis az MTI ügyeletes szerkesztője telefonos megkeresésemre törvénytelenül megtagadta a híradást a kétségkívül országos jelentőségű esetről (emlékezetes, hogy a parlamenti EU-zászló defenesztrációról minden számottevő hazai sajtószerv tájékoztatást adott), erről bővebben itt.

A nemzeti hírügynökségről szóló 1996. évi CXXVII. törvény 2. § (1) bekezdése szerint ugyanis a nemzeti hírügynökség közszolgálati feladata többek között, hogy a közérdeklődésre számot tartó hazai és külföldi eseményekről híreket, tudósításokat, fényképeket, adathordozókat, háttéranyagokat, grafikákat, dokumentációs adatokat szolgáltat, illetve rendszeres és tényszerű tájékoztatást nyújt a parlamentben képviselettel rendelkező pártok Országgyűléssel összefüggő tevékenységéről, és a kormány tevékenységéről, az ezzel összefüggő hivatalos közleményeket nyilvánosságra hozza - írja Gaudi-Nagy Tamás.

Az elvileg cikizőnek szánt cikk szánalmas és egyúttal eredménytelen erőlködése arra utal, hogy nem tudnak mit kezdeni ezzel az akcióval és azzal a mozgalommal, amely a parlamenti EU-zászló-defenesztráció után indult és öltött testet a Remove all EU flags Facebook-oldalon, amelynek már közel másfélezer tagja van. Csatlakozzatok minél többen !

A cikkből mindenesetre kiderül, hogy az eltávolított jelkép még nem került vissza a helyére (ezt a helyi jobbikosok megerősítették), mivel az a kukába helyezését követően égési sérüléseket szenvedett. Ez arra utal, a helyi vezetés is konstruktív módon áll a kérdéshez.

Előkerül a cikkben a szokásos EU-párti hazugság: a helyi óvoda felújítását az EU százmillió forintokkal támogatta, ezért szó sincs gyarmatosításról. Mindig elfelejtik hozzátenni: ezek a magyar adófizetők forintjai, amelynek egy részét "kegyesen" visszaosztják. Másrészt: az EU-csatlakozást megelőző és miatti össznemzeti veszteség mértéke irtózatos.

Elvesztettük piacainkat, hazai iparunkat, feldolgozóiparunkat, vámbevételeinket, munkavállalóinkat bérrabszolgává tették, a tőke szabad áramlása jegyében ideözönlöttek a profitéhes és hazai vállalkozásokat, termelőket tönkretevő multik, a termőföldet pedig szabad préda tárgyává akarják tenni, a munkaerő szabad áramlása jegyében pedig az életlehetőségektől megfosztott, devizaeladósodásba sodort, "rejtett erőforrások" által gyötört, reményvesztett fiatalok százezrei hagyták és hagyják el hazánkat gazdasági menekültként, miközben egyre több bevándorló és országhódító érkezik hozzánk. Ez lenne a kedvező egyenleg?

Erről részletesen Pavics Lázár közgazdász itt elérhető megdöbbentő elemzéseiben olvashatnak.

Az első link érdekessége, hogy a remek elemzésen kívül számos híradás található benne arról az elszánt, bátor, de akkor sajnos áttörést nem hozó küzdelemről, amelyet 2003 tavaszán az EU-csatlakozásról szervezett népszavazás során magam is folytattam többek között Budaházy Gyuri, Drábik János, Halász Jóska, néhai Rácz Sándor, néhai Síklaki István, Takács András, Z. Kárpát Dani és Zacsek Gyula oldalán a csatlakozás megakadályozása érdekében. Akkor csak közel 700 ezren mondtunk nemet. Most a csatlakozás óta eltelt 10 év gyászos mérlege fényében itt az ideje az újabb küzdelemnek: ezúttal már a kilépés érdekében. A közelgő európai parlamenti választás erre kiváló lehetőséget ad.

Időközben az ügy kapcsán szabálysértési koncepciós eljárás indult. Garázdaság a jogcím, noha nyilvánvaló, hogy a gyarmatosítás jelképének eltávolítása nem közösségellenes, hanem kifejezetten közösségi érdekeket szolgál, továbbá megbotránkozást, riadalmat nem, ellenkezőleg, kifejezett és egyöntetű tetszést váltott ki az akció. Tanúként hallgatta ki a rendőrség Kármán Csabát, a derék tápióbicskei elnököt, akitől ezt tudakolták, kik voltak "bűntársaim".

Nos, kedves gyarmati szolgák, várom jelentkezéseteket (természetesen nem kívánok élni mentelmi jogommal, ezt meghagyom Simon bűntársainak), hogy elmeséljem nektek, hogy pontosan miként esett meg ez a rettentő kihágás.

De azért gondolom, nem sértő, ha azt kérem, hogy - ha a politikai parancsok végrehajtása és az országhódítás projektjének szolgálata mellett a bűn üldözését még egyáltalán feladatotokénak érzitek - először tegyetek rendet Tápióbicskén a Béke utca környékén, amely több között kitermelte a tápióbicskei mészárosokat (két erőforrás halálra kínzott egy magyar nőt, az áldozat lánya, hála Istennek, túlélte), és inkább szélsebesen kapjátok el annak a kiszolgáltatott tápióbicskei idős magyar embernek a gyilkosait, akik már három éve rács helyett szökésben vannak - zárul a képviselő közleménye.